Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Vajon miért állította a felkapott, nálunk is népszerű Frida Kahlo, hogy magyar-zsidó származású?

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád  & Ács Gábor
Frida Kahlo portréja a Casa Azulban megrendezett kiállításon Mexikóvárosban, 2007-ben
Frida Kahlo portréja a Casa Azulban megrendezett kiállításon Mexikóvárosban, 2007-ben   -   Szerzői jogok  AP Photo/Gregory Bull

Az élet nem bánt kegyesen Frida Kahlóval, aki a minap Latin-Amerika legértékesebb festője lett. Gyermekbénulása után iskolatársai fogyatéka miatt kinevették. Egy súlyos buszbalesetben egy fémrúd fúrta át a testét. Következményei egy életen át tartó fájdalmat okoztak. „Haldokolva élt” – mondta róla íróbarátja. De kicsapongóan – tehetnénk hozzá. Biszexuális lévén nőkkel és férfiakkal egyaránt volt viszonya, bár az utóbbiakat jobban szerette. Diego Riverával, a legendás mexikói festővel kétszer is frigyre lépett, bár lépten nyomon megcsalták egymást. Egyik nagy szerelme a Szegedről elszármazott Mandl Miklós volt, de a hithű kommunista Frida Kahlo ágyba bújt Lev Trockijjal is. Képeiből nem a derű sugárzik, hanem az életét megkeserítő fájdalom. A nácik megjelenésekor német apját szinte megtagadta: azt állította, hogy magyar-zsidó származású.

„34,9 millió dollár... először... másodszor... senki többet?... harmadszor!” – ezzel a Sotheby’s árverési kikiáltója az asztalra koppintott kalapácsával, és már csak a jegyzőkönyv kedvéért jegyezte meg: „Elkelt!”

Tizenegy és félmilliárd forintot fizettek november derekán a – mint a New York Times írja – nyers érzelmi intenzitásáról ismert Frida Kahlo önarcképéért, és ezzel ő lett minden idők legértékesebb latin-amerikai festője, a Diego és én című alkotás pedig a térség legdrágább festménye.

A csúcstartó pedig eddig az elkelt kép névadója volt: Diego. Rivera – Frida Kahlo szintén festő férje válásuk okán kétszer is – egyik képéért 2018-ban 9,76 millió dollárt fizettek.

A New York-i árverésen most elárverezett, az 1954-ben bekövetkezett halála előtt öt évvel befejezett olajfestmény Kahlo egyik utolsó önarcképe, és felidézi viharos házasságát Diego Riverával, aki a képen a művésznő könnyes szemei felett jelenik meg.

AP Photo/Mary Altaffer
A Diego és én, Frida Kahlo festménye a legdrágább latin-amerikai alkotás a Sotheby's árverésénAP Photo/Mary Altaffer

Ebben az időszakban ugyanis férje majdnem otthagyta őt a bámulatosan gyönyörű filmsztár, María Félix kedvéért, noha a színésznő Frida bizalmas barátnője volt. Frida ugyan megkísérelt lazán élcelődni María és Diego kapcsolatával – ahogy férje más, házasságon kívüli viszonyaival is tette – de épp az önarckép tanúskodik arról, hogy kettőjük románca mélyen megbántotta. Az önarcképen Frida nyaka körül zabolátlan, fojtogató tincsei tekeregnek.

Szorongásának oka férje, Diego, aki Frida szemöldöke fölött telepedett le. Harmadik szeme Rivera uralkodó szellemi és vizuális éleslátására utal. Az összesen öt szemből álló piramisból csak Frida tekintete találkozik a miénkkel. Diego a múltba réved.

Hogy mindig is Rivera járt Frida gondolataiban, jobbára hozzá írott szerelmes versek fűzéréből álló naplójából is kiderül: „DIEGO. Egyedül vagyok”. Néhány oldallal később: „Drága Diegóm. Már nem vagyok egyedül. Elkísérsz engem. Te altatsz el, és te ébresztesz fel”.

Szerepcsere: Diego Rivera immár csak Frida Kahlo férje

A Diego és én című festmény vevőjeként a Sotheby’s szóvivője Eduardo F. Costantinit, egy Buenos Aires-i múzeum alapítóját nevezte meg, aki azonban az alkotást a magángyűjteménye számára vásárolta meg. A szóvivő nem árulta el az eladó kilétét.

A nagy üzletet már az árverés kezdete előtt szavatolta a Sotheby’s úgynevezett házi garanciája, másrészt egy harmadik fél visszavonhatatlan ajánlata. Utóbb kiderült, hogy ezt az ajánlatot is Costantini tette, aki azt tervezi, hogy jövőre a Buenos Aires-i Latin-Amerikai Művészeti Múzeumban, a MALBA-ban állítja ki Frida Kahlo most megvásárolt képét.

„Rengetegszer láttam a festményt a könyvekben, aztán hirtelen árverésre bocsátották. Elkezdtem álmodozni arról, hogy megveszem” – nyilatkozta.

„Ez egy fontos késői mű abból a korszakból, amikor a fizikai gyötrelme felerősödött, a festészete pedig kiszámíthatatlanná vált” – véli Adriana Zavala. A 2015-ben, a New York-i Botanikus Kertben rendezett Kahlo-kiállítás kurátora szerint a Diego és én „kevésbé tűnik csiszoltnak és kiegyensúlyozottnak”.

„Ez egy múzeumi minőségű példány” – mondta Brooke Lampley. A Sotheby’s elnöke szerint kulturális intézmények sora érdeklődött a műalkotás iránt, miközben a magángyűjtők is szép számmal tolakodtak érte. „A Frida a modern művészet nagyszerű remekeit gyűjtők kívánságlistáján szerepel.”

A Diego és én utoljára 1990-ben kelt el szintén ennél az aukciósháznál. Akkor is rekordot döntött: ez volt az első latin-amerikai alkotás, amelyért több mint 1 millió dollárt adtak. Harmincegy év alatt több mint a harmincszorosára nőtt az ára. Frida Kahlo festményeinek értéke az 1980-as évek óta ugrott tetemesen. Akkoriban egyik portréja 85 ezer dollárért kelt el. A művészettörténészek az elképesztő árugrást annak tulajdonítják, hogy a festményei egyre korlátozottabban állnak rendelkezésre.

„Frida a világ egyik legnépszerűbb művészévé válik” – mondta Gregorio Luke, a kaliforniai Latin-Amerikai Művészeti Múzeum korábbi igazgatója. Emlékeztetett arra, hogy a mexikói törvények megakadályozzák a 19. és 20. századi művészek, köztük Kahlo festményeinek értékesítését az országon belül. „Az ár a művész iránti lankadatlan érdeklődés, és az elenyésző készlet következménye” – mondta Luke, aki szerint valószínűleg alig 20-30 Kahlo-festmény van a piacon.

Az árverést figyelő rajongók az idők jeleinek tekintik, hogy a nő képes volt felülmúlni férje rekordját. A művészházaspárok esetében általában a nő neve merül a feledés homályába – magyarázta a Los Angeles-i Lucas Museum of Narrative Art vezető kurátora. „A genderpolitika szempontjából ez jó dolog” – mondta Jorge Daniel Veneciano. „Kijelenthetjük, hogy Diego Rivera a férje Frida Kahlónak, a nő ugyanis a háttérbe szorította hitvesét.”

Frida Kahlo Magyarországon

A tengerentúl alkotó művész, Frida Kahlo, aki már a húszas-harmincas éveiben ismertté vált hazáján kívül az Egyesült Államokban és Franciaországban, évtizedekkel halála után újra hihetetlenül népszerű lett Európában.

A londoni Saatchi Galériában például Rembrandt, Van Gogh, Picasso, Frida Kahlo munkáit állították ki, mellettük pedig kortárs szelfik sorakoznak a kiállításon.

Néhány éve még egy Barbie-babát is mintáztak róla, családját azonban felháborította, hogy ő is bekerült az inspiráló történelmi személyiségeket felvonultató babasorozatba.

„Frida Kahlo nem egy termék, nem egy márka. Ő egy művész volt, egy alkotó ember. Ami pedig ezt az ügyet illeti, nem is egy baba. Az ő esetében egész biztosan nem helyénvaló módja ábrázolni a képét" – mondta egyik rokona, aki pert indított a baba forgalmazásának a leállításáért.

Londonban 2018 nyarán még egy rendhagyó tárlatot érdemelt ki.

„Most először látjuk egyszerre Fridát, az embert, Fridát, az alkotót, és a nőt, aki nem hagyta, hogy testi fogyatékossága határozza meg az életét” – mondta a Circe Henestrosa, annak a kiállításnak a mexikói társkurátora, amit a Victoria és Albert múzeumban rendeztek, és amelyen új perspektívából mutatták be Frida Kahlo művészetét, valamint a tragikus sorsú művész személyes tárgyait és ruháit.

Alig egy hónappal később, születésének 111. évfordulóján, 2018. július 6-án nyílt kiállítás a mexikói Frida Kahlo képeiből Budapesten. A 20. század talán legmeghatározóbb női művészének festményeit ekkor mutatták be először Magyarországon.

Élénk színű festményein életének legszemélyesebb pillanatait tárja a látogatók elé. A képeken megjelenik testi fogyatékossága, férje hűtlensége és csillapíthatatlan életszeretete. A kiállítás megnyitóján Frida testvérének unokája azt mondta az Euronews riporterének, hogy pont ez a közvetlenség teszi annyira szerethetővé műveit, hisz festményei révén mindenki azonosulhat vele.

„Az emberek azért szeretik Fridát, mert ők is hasonlóképpen éreznek, mint Frida. A magánéletét festette meg, ez olyan, mintha valaki nagyon bizalmas, személyes dolgokat mondana el neked, és ettől még jobban kötődsz hozzá. Olyan, mintha a barátod lenne” – mondta Cristina Kahlo.

A 20. század talán legmeghatározóbb, ikonná váló női művészének nevezte a hónapokig nyitva tartó tárlatnak helyet adó Magyar Nemzeti Galéria. A mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo, valamint más jelentős mexikói gyűjtemények jóvoltából több mint harminc festmény és grafika érkezett Budapestre.

„A válogatás – melyben a művész védjegyévé vált önarcképei mellett szerepelnek olyan jelentős művek is, mint az első vászonfestményeinek egyike 1927-ből, valamint életrajzi ihletésű képek, portrék, szimbolikus tartalommal telített alkotások, rajzok, illetve fotók – betekintést enged Frida Kahlo szuggesztív, ám testi és lelki gyötrelmekkel teli belső világába, valamint az általa megélt és újrateremtett, mitikus valóságba” – írták a szervezők.

„A javarészt frontális vagy kétharmad profilból készített merev, hieratikus önarcképei a művész belső világának kivetítései, amelyek segítségével a külvilág felé létrehoz egy új, sokszínű és izgalmas, erőt sugárzó ént. Festőstílusának jellegzetessége, hogy bár klasszikus modellekből indít, merít a mexikói népi kultúra eszköztárából is. Számos művén felbukkannak Mexikó spanyol hódítást megelőző történetének, régészetének, valamint népi kultúrájának elemei” – áll a Szépművészeti Múzeumhoz tartozó Magyar Nemzeti Galéria ismertetőjében.

Frida Kahlo azonban évekkel korábban már megjelent Budapesten. A Frida című zenés játékot a Spinoza Színházban játszották még 2011-ben.

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Herczenik Anna Frida Kahlo és Hábetler András Diego Rivera szerepében a Spinoza Színházban, 2011-benMTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A főszerepben Herczenik Anna játszott, a férjet, Diego Riverát pedig Hábetler András alakította.

Az előadás Frida Kahlo, a magyar-zsidó-spanyol-indián származású mexikói festőnő színes-tragikus életéről szól – írta akkor a Cultura Magazin, de a jellemzés származási vonala nem teljesen pontos.

A lódítás évei

De ne szaladjunk ennyire előre.

Teljes nevén Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón 1907. július 6-án született Coyoacánban, Mexikóváros külvárosában. Ő maga azt állította, hogy a családi otthonban, a Casa Azulban, a Kék házban született, de a hivatalos anyakönyv szerint anyai nagyanyja közeli házában jött a világra. A Casa Azul – igaz, egy másik – azonban később is fontos szerepet játszott az életében.

Édesapja a Németországból bevándorolt Carl Wilhelm Kahlo fényképész volt, aki a Wilhelmet, Vilmost Guillermóra spanyolosította; édesanyja pedig a bennszülött apától és spanyol anyától származó mesztic, azaz félvér Matilde Calderón y González. Frida két nővére Matilde és Adriana volt, húga pedig Cristina, aki egy évvel Frida után, 1908-ban született.

„Nagyon lehangoló” – így jellemezte a családi otthon légkörét később Frida, aki úgy emlékezett vissza erre az időszakra, hogy szülei gyakran betegeskedtek, házasságukból pedig hiányzott a szeretet. „Kedves, aktív és intelligens, de ugyanakkor számító, kegyetlen és fanatikusan vallásos” – mondta anyjáról.

Hatéves korában gyermekbénulásban szenvedett. Ennek következtében a jobb lába rövidebb és vékonyabb lett, mint a bal. Hónapokig elzárkózott zaklató társaitól. Visszahúzódóvá vált, ugyanakkor ekkor lett apja, Guillermo kedvence. Frida végül neki tulajdonította „csodálatos gyermekkorát”, hisz apja gyengéden foglalkozott vele. Felkészítette irodalomból, természetrajzból és filozófiából, miközben arra bíztatta, hogy sportoljon, pedig a testmozgást nem tartották lányoknak valónak. Apja megtanította fényképezni, segített neki a képek retusálásában és színezésében.

Guillermo Kahlo fényképe a lányáról
Frida Kahlo 1932-benGuillermo Kahlo fényképe a lányáról

A gyermekbénulás miatt később kezdte az iskolát, mint társai. Apja kívánságára egy német iskolába iratkozott be, ahonnan engedetlensége miatt hamar kirúgták, majd egy szakiskolában töltött kevéske időt, mivel egyik tanárnője szexuálisan zaklatta.

Tizenöt éves korában 1922-ben Fridát felvették az elit Nemzeti Előkészítő Iskolába, ahol a természettudományokra fókuszált azzal a céllal, hogy orvos legyen. Jó tanulmányi eredményt ért el, mohón olvasott, eközben „mélyen elmerült és komolyan elkötelezte magát a mexikói kultúra, a politikai aktivizmus és a társadalmi igazságosság kérdései mellett” – írta Gannit Ankori a róla szóló életrajzában.

Az iskola az indigenizmust, a mexikói identitás újfajta érzését támogatta, amely büszke volt az ország őslakos örökségére, és igyekezett megszabadulni attól a gyarmati gondolkodásmódtól, amely szerint Európa felsőbbrendű Mexikónál. Különösen nagy hatással volt Kahlóra ebben az időben kilenc iskolatársa, akikkel a Cachuchák nevű informális csoportot hozták létre. Közülük többen a mexikói értelmiségi elit vezéralakjai lettek. Korát feledtetően „a forradalom lányának” vallotta magát, és azt lódította, hogy három évvel később, a mexikói forradalom kitörésének évében, 1910-ben született. A csúsztatás mellett később is kitartott.

A kapcsolatot gyerekkori szerelmével Alejandro Gomez Ariasszal, a Cachuchák vezetőjével szülei ellenezték. Utuk gyakran szétvált. Ezt az időszakot szenvedélyes szerelmes levelekkel ellensúlyozták.

A galamb és az elefánt házassága

Frida Alejandróval az iskolából indult haza 1925. szeptember 17-én, az első buszról azonban leszálltak, hogy megkeressék a lány hátrahagyott esernyőjét. A második busz zsúfolásig megtelt, csak hátul találtak helyet. A sofőr egy szembejövő villamost próbált kikerülni, a villamos azonban nekicsapódott a fából készült busz oldalának, és néhány méteren át vonszolta maga után. A balesetben többen meghaltak. Alejandro néhány horzsolással megúszta, Fridát viszont felnyársalta egy vasból készült kapaszkodó, amely áthatolt a medencéjén. „Mint amikor egy kard átdöf egy bikát” – így írta le később életveszélyes sérülését. A fémrúd eltávolításában Alejandro is segédkezett, a művelet azonban gyötrelmesen fájdalmas volt Frida számára.

Eltört a medencecsontja, a hasát és a méhét átdöfte a fém, a gerince három helyen, a jobb lába tizenegy helyen tört el, ráadásul összezúzódott és kificamodott. Eltört a kulcscsontja is, és a válla is kificamodott. Egy hónapot töltött kórházban, további két hónapot pedig otthon, a fájdalmai azonban nem csillapodtak. A röntgenfelvételekből kiderült, hogy három csigolyája is elmozdult. Gipszes fűzőt kellett viselnie, ami további három hónapra ágyhoz kötötte.

A baleset véget vetett Frida álmainak, hogy orvos legyen. Élete hátralévő részét fájdalomban és betegségben töltötte. Barátja, Andrés Henestrosa író szerint „haldokolva élt”.

Több mint két év elteltével, 1927 végére hagyta csak el az ágyat. Régi, közben egyetemre járó iskolatársaival találkozott. Belépett a Mexikói Kommunista Pártba, és megismerkedett egy politikai aktivistákból és művészekből álló körrel. Egy partijukon mutatkozott be újra Diego Riverának, akivel tudniillik már évekkel korábban találkozott 1922-ben, amikor Kahlo egy falfestményt festett az iskolájában. Frida Kahlo 1928-as újbóli ismerkedésük után Kahlo megkérte a szocialista realizmusa révén már ismert alkotót: ítélje meg, festményei alapján elég tehetséges-e ahhoz, hogy művészi karriert folytasson.

Riverát – visszaemlékezései szerint – lenyűgözték a munkái. „Szokatlan kifejezési energiáról, a karakterek pontos megrajzolásáról és igazi szigorról tanúskodnak” – mondta. „Nyilvánvaló volt számomra, hogy a lány egy hiteles művész” – indokolta Rivera.

AP Photo
Frida Kahlo és Diego Rivera New Yorkban, 1933-banAP Photo

A felismerés románccá rügyezett a húsz évvel idősebb férfival, akinek korábban két törvényes felesége volt, így már a következő évben, 1929. augusztus 21-én Frida Kahlo és Diego Rivera polgári szertartáson összeházasodtak. A menyasszony édesanyja ellenezte a házasságot. Frida szülei „egy elefánt és egy galamb nászaként” utaltak a tekintélyes méretkülönbségre: Rivera magas volt és túlsúlyos, Kahlo pedig törékeny és vékony. Ettől függetlenül Guillermo Kahlo elfogadta vejének a tehetős Riverát, aki el tudta tartani nem dolgozó, de drága orvosi kezelésre szoruló feleségét. Esküvőjükről a mexikóin kívül a nemzetközi sajtó is beszámolt.

Nem sokkal a házasságkötés után, 1929 végén Kahlo és Rivera a Morelos államban lévő Cuernavacába költöztek, ahol a férfi falképek festésére kapott megbízást a Cortés-palota számára. Frida szolidaritásból kilépett a kommunista pártból, amely férjét nem sokkal a házasságkötésük előtt kizárta.

A polgárháború alatt Morelosban zajlottak a legsúlyosabb harcok. A spanyol stílusú Cuernavaca városában töltött évek kiélesítették Kahlo mexikói identitástudatát és történelemérzékét. Sok más mexikói művésznőhöz és értelmiségihez hasonlóan Kahlo – mesztic származásának kihangsúlyozására – hagyományos mexikói őslakos parasztruhákat, hosszú és színes szoknyákat, huipilokat és rebozókat, díszes fejdíszeket és ékszerek tömegét kezdte viselni. Így fejezte ki feminista és antikolonialista eszméit.

És akkor behajózott Trockij

A férjével 1930-ban San Franciscóba költözött. Az ott töltött hat hónap munkásságának termékeny korszaka volt, amikor folytatta a Cuernavacában felismert népi stílusát. Itt szeretett bele a szegedi születésű Mandl Miklósba, aki az Egyesült Államokban Nickolas Muray néven nemcsak fényképészként futott be dicső karriert, hanem az USA olimpiai vívóválogatottjának is a tagja volt.

Frida Kahlo azonban a férjével költözött vissza Mexikóvárosba, majd New Yorkba utaztak Diego Rivera retrospektív kiállítására. Később egy időre Detroitba telepedtek át, de ezt beárnyékolták a meghiúsult terhessége okozta egészségügyi problémák.

Az Egyesült Államokban Frida Kahlo nemcsak folyékony angoljával nyűgözte le az újságírókat, hanem azzal a magabiztos kijelentésével, hogy nagyobb művész férjénél. Önálló kiállítása volt 1939-ben Párizsban, de a II. világháború kitörése miatt kevésbé volt sikeres az amerikaiaknál. Ezekben az években mutatkozott be Bostonban, Philadelphiában és New Yorkban.

Mexikóvárosban Kahlo és Rivera új házba költözött a gazdag San Ángel negyedben. A Le Corbusier tanítványa, Juan O’Gorman által tervezett, két, híddal összekötött ház egyikét, Kahlóét kékre (Casa Azul), Riveráét pedig rózsaszínre és fehérre festették. A bohém rezidencia lett a mexikói és külföldi művészek, illetve politikai aktivisták fontos találkozóhelye.

Kahlo ismét egészségügyi problémákkal küzdött: vakbélműtéten esett át, volt két abortusza és amputálni kellett üszkös lábujjait. Férjével kapcsolata feszültté vált, mert Rivera nem örült Mexikónak, és feleségét hibáztatta a visszatérésükért. Korábbi hűtlenségeit azzal fokozta, hogy viszonyt kezdett felesége húgával, Cristinával, amin Frida sosem tette túl magát, noha ő közben Isamu Noguchi amerikai művésszel melegedett össze. Utóbb azonban, 1935-ben mégis kibékült húgával és férjével, hűtlenségüket azonban kölcsönösen folytatták.

Ismeretlen szerző
Lev Trockij és felesége, Natalia Szedova 1937 januárjában megérkezik Mexikóba, mögöttük Frida KahloIsmeretlen szerző

Egy dologban egyetértettek: közösen kérvényezték a mexikói kormánynál, hogy adjon menedékjogot Lev Trockijnak, a Vörös Hadsereg alapítójának, akit Sztálin idején elüldöztek a Szovjetunióból. Trockij feleségével a Casa Azulba költözött be két évre. Kahlo és Trockij meghitt barátsága egy rövid légyottba torkollott. Kahlo eközben Muray-ről ábrándozott, Mandl Miklós azonban mást szemelt ki feleségének.

Rivera és Kahlo egy rövid időre hivatalosan elvált – barátaik szerint csapodár életmódjuk okán –, de szoros kapcsolatban maradtak. Frida továbbra is kezelte Diego pénzügyeit és levelezését. Hogy fenntarthassa magát, újabb termékeny korszaka kezdődött olyan képek megalkotásával, amelyeket könnyebb volt eladni.

Trockijjal 1940. augusztus 21-én egy, a rettegett orosz rendőrség, az NKVD által felbérelt, jégcsákányos mexikói bérgyilkos végzett, ami után Kahlót is rövid időre gyanúsítottként kezelték, sőt két napra le is tartóztatták, mert ismerte a merénylőt.

Szabadulása után San Franciscóba utazott orvosi kezelésekre, ahol összefutott az odamenekült volt férjével. Mintha mi sem történt volna, szerény szertartáson másodszor is frigyre keltek. És – mintha mi sem történt volna – folytatták a házasságon kívüli viszonyokat. Kahlónak – biszexuális lévén – férfiakkal és nőkkel egyaránt volt kapcsolata, bár a férfiak fontosabbak voltak számára a leszbikus pajzánkodásoknál.

Miközben Kahlo egyre nagyobb elismerést szerzett hazájában, egészségi állapota visszafordíthatatlanul rosszabbodott. Gerincműtéteken és csontátültetéseken esett át, és – amennyire egészsége engedte – politikai ügyeknek szentelte idejét, sőt 1948-ban újra belépett a Mexikói Kommunista Pártba.

Jobb lábát üszkösödés miatt 1953 augusztusában térdnél amputálták, ami után súlyosan depressziós és szorongó lett, a fájdalomcsillapítóktól való függősége pedig fokozódott. Noha Rivera ebben az időszakban is megcsalta, naplójába azt írta: „Diego az, aki visszatart” az öngyilkosságtól.

Utolsó rajza egy fekete angyal volt, amelyet Hayden Herrera életrajzírója a halál angyalaként értelmezett. Frida Kahlót 47 évesen, 1954. július 13-án reggel 6 óra körül ápolója holtan találta az ágyában. A halál hivatalos oka tüdőembólia volt, bár boncolást nem végeztek. Az ápolónő azonban azt állította, hogy Kahlo túladagolta magát a halála éjszakáján: a legfeljebb hét engedélyezett fájdalomcsillapító helyett tizenegyet vett be.

Hamvait egy Kolumbusz előtti korszakból származó urnában állították ki a Casa Azulban, amely 1958 óta a múzeumaként szolgál.

A magyar-zsidó származás

Frida Kahlo éveken át állította, hogy Németországból bevándorolt apja, Guillermo Kahlo magyar-zsidó származású, apai nagyszülei pedig aradi zsidók voltak – írta a londoni Jewish Chronicle. Ez annyira általánosan elfogadott volt, hogy a New York-i Zsidó Múzeum identitására alapozva kiállítást rendezett, sőt egyik festménye Edward van Voolen rabbi és művészettörténész zsidó művészetről és kultúráról szóló könyvének borítóján is megtalálható.

Egy német történészpáros azonban 2006-ban visszavezette Kahlo származását a 16. századig, és megállapította, hogy Guillermo Kahlo német lutheránus protestánsok hosszú sorából származik.

Hasonló következtetésre jutott a Jerusalem Post is még 2006-ban.

A már idézett Gannit Ankori izraeli művészettörténész, Kahlo munkásságának szakértője mutatott rá a hasonlóságra Kahlo 1936-os Nagyszüleim, szüleim és én című festményének kompozíciója között, amelyen a családfáját mutatja be, illetve a nácik által a nürnbergi törvények elfogadásakor használt genealógiai táblázatok között, amelyek tiltották a vegyes házasságokat. Az alkotás Kahlo vegyes származásának ünneplése. Ankori azt is felfedezte, hogy Kahlo 1936-tól kezdve hivatkozott apja zsidó származására. Lelkes kommunista lévén felmerült: talán azért találta ki a magyar-zsidó származást, hogy elterelje a figyelmet német származásáról, mivel németnek lenni abban az időben szégyen és kínos volt.

Forrás: Archivo Museo Dolores Olmedo
Nickolas Muray, azaz Mandl Miklós és Frida KahloForrás: Archivo Museo Dolores Olmedo

A magyar utalás egyértelmű ihletője pedig Frida nagy szerelme, Mandl Miklós, a Szegedről elszármazott fotográfus, aki 1913-ban, 21 évesen érkezett az Egyesült Államokba, ahol a bevándorlókat kezelő New York-i Ellis Islanden érkezésekor nyomban megváltoztatta a nevét. Kahlóval 1931-ben ismerkedett meg, viszonyuk egy évtizedig tartott, és haláláig szoros barátságban maradtak. Jól ismertek élénk színű fotói, amelyeken Kahlót natúr ruhában, gyakran virágokkal a hajában ábrázolja.

Kahlónak rövid viszonya volt a kor egy másik nagyon híres zsidójával, Lev Bronsteinnel, aki a történelembe Trockij néven került be. Kahlo festett neki egy dedikált önarcképet, amelyen egy papírdarabot tart a kezében. „Minden szeretetemmel” – írja a dedikáción. A többi között neki köszönhető Frida rajongása a Szovjetunió iránt.

Frida Hollywoodban

A hányatott sorsú, de kalandos életű, Amerikához is kötődő művész természetesen Hollywoodot is megihlette. A Frida című, 2002-ben bemutatott életrajzi filmben Salma Hayek volt a galamb, Alfred Molina pedig az elefánt, azaz Diego Rivera, de még Antonio Banderas is felbukkant a szereplők között.

Végül nem ők, a színészek, hanem a zeneszerző és a sminkmester zsebelt be egy-egy Oscart az alkotásért.

Frida Kahlo a Disney stúdió egész estét rajzfilmjében, a Cocóban is megjelenik, ahol a zenei pályafutásról álmodozó kis főhős a műteremben fut össze a festőnővel.

Többet festett halála után, mint élete során

Frida Kahlo keresettsége miatt a nevével visszaéltek. Tavaly nyáron, 2020-ban egy spanyol műkereskedő 40 millió euróért kínálta eladásra egyik, évtizedekkel korábban eltűnt festményét. A szakértők azonban kizártnak tartják, hogy az alkotás eredeti.

Azt ugyanis Kahlo a Szovjetuniónak adományozta 1945-ben. Hogy miért éppen Moszkvába küldte, később majd kiderül. Az egyik ottani múzeum mexikói termébe szánták, ám végül mégsem állították ki, ehelyett egy pincébe került.

Kahlo halála után az 1,2 méterszer 2,4 méteres festmény Varsóban bukkant fel, majd nyoma veszett. Cristian Lopez spanyol műkereskedő szerint ugyanez a mű egy londoni raktárban várja, hogy valaki több mint 40 millió eurót fizessen érte.

A festményt hosszú ideje eredménytelenül kereső Helga Prignitz-Poda művészettörténész szerint a felkínált alkotás több ponton is egyértelműen különbözik az eredeti alkotásról készült fényképektől. A szakértő állítja, hogy a kétes kép hasonlóságokat mutat a fotók alapján készült pontatlan replikákkal. A szakember szerint továbbá Kahlo fára festette a képet, és nem vászonra. Az eladásra kínált alkotást pedig a leírás szerint vászonra festették.

Lopez, aki a festmény névtelenségbe burkolódzó tulajdonosát képviseli, kitart a kép eredetisége mellett. Azt mondta: ezt több szakértő is megerősítette, noha nem volt hajlandó megnevezni őket.

Hans-Jergen Gehrke német műgyűjtő, egy Kahlónak szentelt német múzeum vezetője szerint „valószínűtlen, sőt egyenesen nevetséges”, hogy egy ismeretlen 22 éves üzletember, egy spanyol honlap üzemeltetője őrizné az eltűnt Kahlo-festményt.

„Több ezer Frida Kahlo hamisítvány létezik. Valószínűleg ő az a művész, aki többet festett halála után, mint életében” – jegyezte meg ironikusan Gehrke.

Susana Pliego művészettörténész szerint a hamis Kahlo-festmények nagy problémát jelentenek, mivel a műtárgypiac még több alkotásra szomjazik egy olyan művésztől, aki mindössze nagyjából 200 festményt készített 1954-ben bekövetkezett halála előtt.