Az Euronews római tudósítója egy családapával beszélgetett, akit a biztonság kedvéért "M"-nek nevez. A férfi Pandzsírból származik, és olasz szervezeteknek dolgozott Afganisztánban.
HIRDETÉSKabulban sok ezren álmodnak arról a pillanatról, amikor amerikai katonák átsegítik őket a repülőtér kerítésén. Az Euronews riportere, Giorgia Orlandi a szerencsések egyikével beszélgetett, aki pár nappal ezelőtt feljutott egy Olaszországba tartó katonai gépre.
A tálibok tíz napja vették be a fővárost, azóta csak a reptéren keresztül több mint 70 ezer ember menekült el Afganisztánból.
A majdnem hatezer amerikai katonának és a körülbelül fele ekkora szövetséges haderőnek, akik az evakuálást biztosítják, augusztus 31-én éjfélig el kell hagynia a kabuli repülőteret, illetve magát Afganisztánt. Ez azt jelenti, hogy az emberek kimenekítésére legfeljebb három napjuk maradt.
A tálibok egyre türelmetlenebbek: az afgánoknak már megtiltották, hogy kimenjenek a repülőtérre, azzal az indokkal, hogy a kialakult hatalmas tömeg életveszélyes. A külföldieket engedik, de az amerikai hadsereg arra kéri őket is, hogy ameddig nem küldenek értük kíséretet, ne mozduljanak ki, vagyis egyedül ne induljanak el a repülőtérre.
Egy családapa a kabuli tömegből
A férfi, aki név nélkül nyilatkozott, és az arcát is eltakartuk, nehogy felismerje bárki, olasz cégeknek és szervezeteknek, illetve az olasz nagykövetségnek dolgozott Afganisztánban. Azt meséli, hogy mondta a családjának, pakoljanak, ki kell jutniuk a reptérre, mert többé nincsenek biztonságban. Ha a tálibok megtalálják, megölik, amiért az olaszoknak dolgozott. Úgyhogy muszáj volt menniük. Semmit sem hagyott hátra, mindent elégetett.
A család összes vagyona az, amit az útra magukkal tudtak vinni. Három napot töltöttek a reptéren, mire engedték felszállni őket az egyik gépre. Őt, a feleségét és a gyerekeit. Azt mondja, félelmetes napok voltak, pedig azt például nem is tudták, amit egyre többfelől hallani, hogy az Iszlám Állam is lecsapni készül a reptérnél összegyűlt tömegre.
Az emberek először a főbejárathoz mentek, ott akartak bejutni, ott lett először sokadalom - mondja. Egy idő után a felesége már nem bírta féken tartani az egyik lányukat, így került a földre, a tömeg megtaposta. Óriási szerencse, hogy nem lett nagyobb baja. Egyik nap telt a másik után a tűző napon, nem volt mit inniuk, ennivaló sem volt náluk, a két fia végül elájult.
"M" szülei a még szabad Pandzsírban élnek
A férfi Pandzsírból származik, ez mára az egyetlen tartomány, amelyet még nem foglaltak el a tálibok. Hagyományosan bevehetetlen területe ez Afganisztánnak. A Hindukust átszelő Pandzsír-folyó völgyét tádzsikok lakják, és most is felveszik a harcot a már oda tartó több ezer tálib fegyveressel.
"M" azt mondja, ha a tálibok megtalálják a szüleit, azzal fogják zsarolni őket, hogy ha a fiúk nem tér vissza Afganisztánba, megölik őket. Ha így lesz, visszamegy, hogy megmentse az életüket. Nem fél - teszi hozzá. Nem fél a haláltól.
A külföldieknek dolgozó afgánoknál is nagyobb veszélyben vannak a dolgozó vagy iskolába járó nők, akiknek az életmódja ellene megy az összes vallási előírásnak, az iszlám jogrend, a saría minden szabályának.
Nem ő az egyetlen az Afganisztánban élő olaszok közül, aki nem azért ment ki a repülőtérre, hogy mielőbb kijusson az országból.
Egy olasz civil szervezet, a Pangea Onlus vezetője, Luca Lopresti azt meséli, hogy a reptérnél várakozók gyakorlatilag sokkos állapotban vannak. Segítségre van szükségük, és hívják is őket éjjel-nappal. Lelki támaszt nyújtanak nekik, hogy minél tovább bírják, hogy ne adják fel a küzdelmet. Mondogatják nekik, hogy "ugyan már, ne sírj, szedd össze magad, barátom, menni fog, csak előre, különben ki ment meg, ha te feladod", ilyesmiket.
A Pangea Onlus nők ezreit támogatja Afganisztánban. Az aktivisták azt remélik, hogy mindaz, amit tanítottak nekik az elmúlt években, felvértezi, és arra sarkallja majd őket, hogy szembeszálljanak a tálibokkal.
Azok, akiknek sikerül elmenekülniük, nem éreznek felszabadultságot. Már most arról álmodoznak, hogy egy nap majd visszatérhetnek az otthonukba, Afganisztánba.