rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A politikai túlélés művészete - Mahmúd Abbász még mindig hatalmon, és még jó sokáig

Írta: SzéF
A palesztin elnök az utolsó fillért is a terroristáknak adná
A palesztin elnök az utolsó fillért is a terroristáknak adná   -   Szerzői jogok  Jacques Brinon/AP
Betűméret Aa Aa

A májusban még biztos bukás elé néző palesztin elnök az újabb válságot is megúszta, és most hatalma visszaépítésén dolgozik. A választásokat újra elhalasztotta, és kihasználja a belső ügyeibe bezárkózni látszó amerikai politika érdektelenségét a térség iránt. Az elnök egyre több erőszakos eszközt is bevet a PFSZ stabilizálása érdekében.

'Abbász köp Bidenre' - mert teheti?

Ez az erős, de tömör helyzetleírás Maurice Hirsch nyugalmazott vezérőrnagytól és jogi szakértőtől származik, aki 19 évig volt az izraeli véderő elemző tisztje. Szerinte az új amerikai vezetés mindent megtesz a palesztinok megnyugtatására, ezért kilátásba helyezte a Donald Trump által befagyasztott támogatások szinte feltétlen nélküli feloldását, és ezzel a gesztussal megerősítette Abbász pozícióját.

Ehhez járul az a felismerés, hogy az új amerikai külpolitika fókuszában szinte kizárólag Kína és a vele folytatott gazdasági-technológiai és katonai verseny áll, és a 'hagyományos' globális témák háttérbe szorulnak vagy leértékelődnek, beleértve a Közel-Keletet is.

AP
Joe Biden amerikai alelnök és Mahmúd Abbász PFSZ-vezető Ramallahban, 2016 március 9-énAP

Márciusban jeleztük, hogy Abbász (és vele a PFSZ) politikai jövője nagyban az amerikai külpolitika változásain fog eldőlni. Ez beigazolódott. Tavasszal a palesztin elnök még biztosra vehette, hogy elbukja a már 14 éve esedékes új választásokat. Az arab lakosság kevesebb mint negyede tette felelőssé a helyzetért Izraelt, és a többség úgy értékelte, hogy a választás újabb elhalasztásának oka kizárólag a hatalmi monopólium fenntartása.

Abbász kezére játszott az Irán, a Hamász és a saját maga által is szított erőszakos májusi konfliktus-sorozat, ami ismét megmentette a megmérettetés kínjától. Bár a szélsőséges gázai terrorszervezet népszerűbb a palesztinok körében, mint Abbász pártja, de választások híján ezt nem tudja érvényesíteni, és a nemzetközi színtéren továbbra is Abbász maradt a palesztin főszereplő. A PA TV nevű (nyugati pénztámogatást is élvező) palesztin tévécsatorna három napon át 19 alkalommal sugározta beszédét, amiben világossá tette, hogy nem kívánja a hatalmat megosztani senkivel, és továbbra is a történelmi jelkép erejű Templom-hegy kizárólagos muszlim uralmát akarja elérni.

Továbbra sem sikerült megteremtenie az egységet a palesztin hatóságot alkotó erőkön belül, értve ez alatt elsősorban a Hamászt, ami viszont továbbra is összetartó saját soraiban. Maga a Fatah kezd végleg részekre kezd szakadni, és ezek mindegyike az 'igazi Fatah'-nak nevezi magát. Ilyen frakciót alkot Jasszer Arafat unokaöccse, Nasser al-Qidwa, aki saját listával tervezte az indulást májusban, és ezt Abbász kizárással jutalmazta. Nem köt békét a népszerű Muhammad Dahlannal sem, aki külföldről bombázza az arab közvéleményt Abbász és környezete korrupciós ügyeivel. Valamint továbbra is számolni kell Marwan Barghouti befolyásával, aki életfogytiglani börtönbüntetése közepette is még mindig a legnépszerűbb palesztin vezetőnek számít.

Mivel azonban Abbász ügyesen húzta elő újra a 'palesztin kártyát' és szerzett hozzá jelentős nemzetközi hátszelet a májusi katonai konfliktusok során, a külvilág szemében csak ő tekinthető erős és tárgyalóképes vezetőnek.

Abbász kezére játszhat Netanjahu bukása is

A hajszálvékony többségű, de már hivatalban lévő új izraeli kormányzat egyelőre óvatos a palesztin kérdés kezelésében, még akkor is, ha az új miniszterelnök a jobboldali héják körébe sorolható. Az izraeli és a palesztin hatóságok olykor titkos, máskor nyíltan látható együttműködése belbiztonsági kérdésekben fennmarad, mivel ez Izrael számára kulcskérdés. „Ez viszont azzal jár, hogy tovább növeli Abbász érinthetetlenségének mítoszát a saját népe felé” – véli Omar Rahman elemző, aki szerint Jeruzsálemnek most nem érdeke és nem is célja Abbász megbuktatása. Még akkor sem, ha a PFSZ-vezetés pillanatnyi elfogadottsága az arab lakosság körében 14%-ra zuhant, ami a szervezet 60 éves történetében mélypontnak számít.

Ez a tendencia egy több éve kezdődött süllyedés eredménye, ami viszont az önkény erősödését váltotta ki. Sok palesztin gondolja úgy, hogy a PFSZ mára már csak Izrael megszálló érdekeinek kiszolgáló fiókszervezete és alvállalkozója, aki teljesen felszámolta az önálló állam létrehozásának lehetőségét. Mások szerint viszont a korrupt palesztin elit magánérdekei és gazdagodási vágya áll a gyengülés mögött, amit erőszakkal kell leplezni, a bírálatokat pedig elfojtani, és a káoszt elkerülni.

Ehhez viszont nem csak a Hamászt, de a szaporodó ellenzéki csoportokat (például a fiatal arabok különféle szervezeteit) is távol kell tartani a képviselettől, amivel nemzedékeket foszt meg a politikai részvétel lehetőségétől. A palesztin elnök jelenleg ezt úgy is megteheti, hogy közben még a saját táborán belüli elfogadottsága a mélypontra került.

Izrael 'libanonizálása' a cél és a minta

Dr. Mordechai Kedar volt izraeli tábornok, aki jelenleg a Begin-Szadat Kutatóközpont elemzője azt mondja, hogy az Izraelben működő iszlám mozgalom a Muzulmán Testvériség egyik ága és ideológiai melegháza. Az Abbász-kör távlati kínálata az elbizonytalanodott palesztin lakosság körében az izraeli politikai hatalomba való beférkőzés, majd annak lassú megváltoztatása és felszámolása lehet. Hasonlóan, ahogy az Libanonban történt, bár sokkal kisebb, de létező esélyekkel.

A tábornok szerint ennek kísérő jele, hogy az izraeli politikai küzdelem holtpontra jutott, mert a főbb játékosok inkább a személyes vagy pártalapú szempontokra összpontosítanak. Az izraeli nemzeti érdekek a napirend végére szorulnak, és ezt mutatta a palesztin kérdés hiánya a legutóbbi választásokat övező közbeszédből, mintha a problémát már régen megoldották volna. Pedig nem.

Ez a helyzet emlékeztet arra a folyamatra, amelyet Libanon az 1943-as függetlenségétől napjainkig megtapasztalt. Arról a lassú, de szívós folyamatról van szó, ami elpusztította „a Közel-Kelet Svájcát”, ami idővel a Hezbollah és Irán karjaiba omlott. Ebben a folyamatban keresztény, drúz és muszlim szunnita vezetők szűk látóköre és önzése döntő szerepet játszott.

Most jött el az a pont, ami „libanoni veszélyt” generálhat Izraelben, mert egyes pártok vagy vezetők rászorultak iszlamista politikai támogatásra. Ami jelenleg történik, az a muzulmán testvéri mozgalom álmának beteljesülése és 80 éves stratégiájának győzelme. Ennek lényege: megtartani az izraeli politikai rendszert, egyre nagyobb részeket szerezni az államhatalomban, kihasználni a gyengeségeit és megosztottságát, és megfosztani az államot zsidó identitásától.

A békítő az, aki azt hiszi, hogy ha eteti a krokodilt, akkor őket falja fel utoljára. De ez tévedés.
Sir Winston Churchill
egykori brit miniszterelnök

Esetünkben a tévedés abban áll, hogy az iszlamista mozgalomnak nem utolsó, hanem legelső célja Izrael felszámolása, vagy lassú felfalása. Még akkor is, ha az elmúlt 2-3 év viszonylagos nyugalmában és látványos sikerei közepette közhellyé vált, hogy az arab társadalom megváltozott, mély belső átalakulás zajlott az arab szektorokban, a fiatal arabok integrálódni kívánnak az izraeli társadalomba és az államba.

Ezekben van igazság, de az elemző szerint súlyos tévedés lenne azt feltételezni, hogy a helyzet gyökeresen megváltozott volna. Az arab frakció vezetője (Egyesült Arab Lista) és az új koalícióban is szerepet vállaló Manszúr Abbász (aki nem rokona a palesztin elnöknek) például nem szavazta meg az Ábrahám-egyezményeket, mert szerinte az a palesztinok ügyének elárulása, ami fontosabb ügy, mint hogy Izrael békében legyen Bahreinnel vagy másokkal.

A leginkább fenyegető kérdés: mi lesz az Ábrahám-megállapodással?

A gazdasági-fejlesztési együttműködés még 2020 szeptemberében, Donald Trump elnöksége alatt jött létre, az USA, Izrael és az Egyesült Arab Emírségek aláírásával. Az egyezmény jelentősége túlzás nélkül történelmi volt, mert már nem csak katonai vagy biztonsági, hanem távlati együttműködési és közös fejlesztési terveket is tartalmazott. A csomag széles lehetőséget nyitott, hogy Izrael békés kapcsolatokat építsen az arab világgal, és minél több országgal együtt jusson túl az évszázados konfliktusok terhein.

Alex Brandon/AP
Az egyezmény aláírása a Fehér Házban, 2020 szeptember 15-én / bal szélen a bahreini, jobb szélen az emirátusi külügyminiszterAlex Brandon/AP

Tavaly a hivatalos arab-izraeli konfliktus elvileg véget ért. Az elmúlt néhány hónapban Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek, Szudán és Marokkó normalizálta kapcsolatait Izraellel. Ide sorolható Omán is, és még Szaúd-Arábia is tett óvatos gesztusokat ebbe az irányba (de ezek egyelőre befulladtak).

Marokkó javára az Egyesült Államok elfogadta a Nyugat-Szahara feletti ellenőrzést, Szudán esetében törölte a korábbi szankciókat, az Egyesült Arab Emírségek előtt pedig út nyílt a fejlett amerikai fegyverekhez való hozzáféréshez, beleértve az F35-ös lopakodó vadászgépeket. Ezeket a döntéseket Joe Biden kormánya befagyasztotta, elhalasztotta vagy törölte, ami elbizonytalanítja a megállapodás szereplőit.

Ebben a sok országot és globális érdekeket érintő ügyben is megfigyelhető a Biden-kormány szemlélete, hogy „mindent másként kell csinálni, mint ahogy Donald Trump tette”, vagy félre kell tenni a kérdést, újra át kell nézni, megvizsgálni és addig felfüggeszteni. Ez járhat azzal, hogy az érintettek elbizonytalanodnak, visszatántorodnak, noha a megállapodás már működött, és voltak is kezdeti eredményei. Tavaly október óta az Ábrahám-terv keretében 22 pályázatot hagytak jóvá vagy áll aláírás előtt, főként a korszerű technológiák és az élelmiszeripar területén, de további sorsuk ismeretlen.

Ugyancsak bizonytalan lett a haifai kikötőben tervezett emirátusi fejlesztés támogatása, és újra kell tárgyalni az Izraelen át Nyugat felé vezető energetikai folyosó finanszírozási terveit.

Mégis, mindez messze nem jelenti az egyezmények végzetét. Sőt, van olyan vélemény, mely szerint az USA hátralépése akár tágabb teret is nyithat a térségen belül egyezségeknek. Június végén már fogadták is az Emirátusokban Yair Lapid külügyminisztert, aki az első hivatalosan oda látogató izraeli diplomáciai vezető. A vizit során átadta az Abu Dzabi-i izraeli nagykövetséget és a dubaji konzulátust. Sor került gazdasági együttműködési szerződések aláírására is, és létrejött a két vezető légitársaság együttműködési megállapodása is.

Megnyugtató fejlemény, hogy az izraeli államelnök jelenlétében minap az Emirátusok is megnyitotta nagykövetségét Tel-Avivban. Mohamed Al Khaja emirátusi nagykövet megállapítása az, hogy ez a lépés is „annak a jele, hogy új utak és modellek nyílnak a konfliktusok megoldására.”

Nincs még veszve semmi

Marad a 'Slay for pay' - folytatódik a terror finanszírozása

A palesztin vezető azt kívánja elhitetni Washingtonnal, hogy a jövőben nem fogja az amerikai támogatásokat terrorcselekményeket elkövetők vagy családjaik megsegítésére fordítani (Slay for Pay). Eközben viszont ennek épp az ellenkezőjét ígéri saját népének. Ez a kifizetési rendszer annak ellenére él tovább, hogy a palesztin vezetőség többször is ígéretet tett az USA-nak (legutóbb Blinken külügyminiszternek Ramallahban), hogy a támogatások kizárólag közfeladatokat, szociális és oktatási célokat fognak szolgálni.

Kereken 3 éve annak, hogy Izrael elfogadta azt a törvényt, amely szerint befagyasztja azokat a támogatási összegeket, amiket a palesztin önkormányzat a terrorizmusban résztvevők megsegítésére fordít. Ennek rendelkezése szerint az izraeli Védelmi Minisztérium minden évben jelenti a kabinetnek a terrorjutalmazásra fordított összegeket, amiket levonnak azokból a juttatásokból és adóbevételekből, amiket az oslói megállapodásban meghatároztak. Mégis, a palesztin vezető mit sem változtat ezen a rendszeren, amit ő nem a terrorizmus megjutalmazásának nevez, hanem az izraeli elnyomástól szenvedők kompenzációjának és szociális megsegítésének.

Ha csak egyetlen fillérem lenne, azt is a mártírok családjainak és a fogva tartottak javára fordítanám.
Mahmúd Abbász, a PFSZ elnöke
PA TV, 2021 június 4.

A jelenlegi rendszer szerint az erőszak díjszabása ez:

1. A terrorcselekményekben meghalt (öngyilkos merénylet vagy a biztonsági hatóságok által likvidált személy) családja azonnali 1 800 dollár jutalomban részesül.

2. További havi 432 dollár folyamatos apanázs illeti a családokat.

3. Legalább 430 dollárt kapnak a 3 évig terjedő szabadságvesztésre ítélt személyek, amely összeg havi 3 700 dollárra emelkedhet 30 éves börtönbüntetés esetén.

Egyes esetekben, így autók vagy lakás vásárlásához a kedvezményezett vám- és adómentességet is kap az önkormányzattól. (Az egyik börtönből szabaduló egy Ferrari 458 Spider büszke tulajdonosaként hagyta el a fegyintézetet.)

Mivel a Palesztin Önkormányzathoz befolyó juttatásokból a Hamász elvileg nem részesül, ez tovább erősíti Abbász súlyát az államon belül, és egyben növeli a terrorszervezet nyugtalanságát, mivel jogi értelemben ő is az önkormányzat választott frakciója.

Szélesedő hatósági erőszak a palesztin területeken

Február végén Abbász elnök rendeletet hozott a közszabadságok erősítéséről a palesztin parlamenti és elnökválasztások előtt, amelyek kijelölt időpontja május 22. és július 31. lett volna. A rendelkezés II. cikkelye betiltja az egyének fogva tartását, letartóztatását vagy felelősségre vonását véleményszabadságuk és politikai hovatartozásuk okából. A rendelet célja a választások előtti közhangulat csitítása, és a Fatah iránti bizalom növelése volt. Akkor.

Mivel azonban maga a jogalkotó törölte a választásokat, a szabadságjogok védelme ismét háttérbe szorult. A korábbi évtizedekben is gyakori volt palesztin újságírók, ellenzéki közszereplők meggyilkolása vagy eltűnése, jobb esetben bebörtönzése, és ez a fajta állami erőszak kezd újra gyakorlattá válni. A demonstrációkat rendszeresen szétverik (vagy a biztonsági szervek vagy felbérelt verőemberek), így a tiltakozók közvetlen életveszélynek teszik ki magukat.

Jihan Awad palesztin aktivista beszámolója szerint a palesztin sajtó veszélyben van, elnyomás, fontos témák elleplezése és a valóság meghamisítása teszi tönkre. Ő és kollégái már az ENSZ közbelépését sürgetik a palesztin sajtót érő súlyos fenyegetések miatt, egyelőre minden visszhang nélkül.

Az elmúlt hetek lázongásainak fő eseménye Nizar Banat aktivista meggyilkolása volt, aki a közösségi médián posztolt leleplező videóival vált ismertté, melyekben rendszeresen korrupcióval vádolta Abbász elnököt. Banatot a palesztin biztonsági erők gyilkolták meg fogva tartása során, ami tömeges tiltakozásokat váltott ki szerte Ciszjordániában.

Nizar Banat megölésének története

Nadia Harhash palesztin írónő szerint az amerikai döntés óta, amely Ciszjordániában megerősítette Palesztin Hatóságot és visszaállította pénzügyi támogatását, a helyszín valóságos képe a szabadságjogok elnyomását mutatja, amelyek felett ott lebeg a mindent beborító korrupció. A nemzetközi közösség támogatása egy ilyen rendszer számára lehetővé teszi az elnyomás folytatását. „Nizar Banat és a hozzá hasonló tucatok, köztük én is, ennek a korrupt bűnügyi rendszernek az áldozatai vagyunk, amely továbbra is veszélyezteti az életünket.”

Hogy a kép teljesebb legyen, a hatóság a bírói rendszert is mozgósítja visszaépülő ereje bemutatására. Egy ramallahi bíróság például 7 éves kényszermunkára ítélt egy férfit, aki el akarta adni földje egy darabját egy zsidó vevőnek. A döntés egy 1960-as törvényen alapul, amit most leporoltak, példát statuálva mindenkinek, aki üzleti kapcsolatba bocsátkozik zsidókkal, még ha a saját tulajdonáról is van szó, mert ezzel úgymond 'csonkítja' az arab nemzeti területet.