Életfogytiglani börtönbüntetését töltő terrorvezér lehet az új palesztin elnök?

HIRDETÉS

Minden jel arra mutatott, hogy a május-júliusi palesztin választásokat a PFSZ és a Hamász alkuja fogja eldönteni, félretolva korábbi véres konfliktusaikat. Ezt az unalomba fulladó kompromisszumot most elkezdte összekuszálni egy új erőre kapott egykori terrorista, Jasszer Arafat bizalmasa. Mindkét tömbből képes szavazókat ragadni magához, de főként anyaszervezetéből, a Fatahból.

Marwan Barghouti keveset szerepel a világsajtóban és személye szinte ismeretlen a nagyvilágban. Ennek jó oka van, mivel ötszörös életfogytiglani büntetését tölti egy izraeli börtönben, és optimálisan is csak 49 év múlva szabadulhat. Politikai ázsiója viszont zavartalanul növekszik. Ennek egyik oka a fokozódó népi elégedetlenség az állam csúcsain tomboló korrupció miatt.

Március elején jeleztük, hogy a posztját másfél évtizede birtokló Abbász elnökre leselkedő legnagyobb veszély a korrupció miatti népi elégedetlenség. A szavazók legalább azt biztosra vehetik, hogy a börtönben sínylődő Barghouti nem korrupt, és nem volt részese az elmúlt 15 év visszaéléseinek.

A kiinduló pont az, hogy Barghouti nehézsúlyú terrorista és gyilkos, aki saját maga is részt vett egy izraeli katona meggyilkolásában és több emberölésben. Ő vezette Arafat új katonai alakulatát, az al-Tanzimot, amit az iszlamista alapú terrorcsoportok ellensúlyozására hoztak létre. Nevéhez és csoportjához több tucat merénylet fűződik katonai és polgári személyek és célpontok ellen, ezek közül több is öngyilkos kivitelezésben történt.

A 2000-es évek elején ő volt a legveszélyesebbnek tartott terrorista Izrael területein belül.

Barghouti nem csak vezető katonai pozíciót töltött be a Fatahnál, de jó ideig ő fogta össze a laza társszervezetek akcióit is (Hamász, Iszlám Dzsihád). Alapítója volt a rettegett hírű az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjának, ami ma is az izraeli polgárokra és telepesekre leselkedő egyik legnagyobb veszélyforrás. Újabb nevük Arafat Mártírjai.

Már fiatalon ismeretségbe került a palesztinok egyik legkegyetlenebb terrorcsoportjával, a PFLP-vel és annak máig is közismert sztárjával, Leila Khaleddel, akit tanítójának és barátnőjének nevez. Khaled vezette a hetvenes évek emlékezetes gépeltérítéseit, melyek először adtak ízelítőt az újkori terrorizmus veszélyességéből. Khaled felismerése volt, hogy a polgári légiforgalom a Nyugat legsebezhetőbb pontja, ahol a legkisebb befektetéssel lehet a legijesztőbb eredményeket elérni, amik a világ egész közvéleményét megrendítik. A New York-i ikertornyok elleni támadás ennek a módszernek a legextrémebb változata volt, még Khaled receptje alapján.

A PFLP nevéhez fűződött a drámai entebbei gépeltérítés (Ugandába), aminek túszait vakmerő akcióval mentette ki 1976 júliusában az izraeli hadsereg különleges alakulata. A rajtaütés során életét vesztette az egyik akciócsoport parancsnoka, Yonathan Netanjahu ezredes (Benjamin Netanjahu miniszterelnök bátyja).

Barghouti rejtett kapcsolatban maradt a kor legvérengzőbb palesztin tömeggyilkosával, Abu Nidallal is, akit Arafat kizárt a szervezetből, mert fékevesztett akcióival a világ 20 országában (így a római és bécsi repülőtereken) rossz fényt vetett a PFSZ-re, fékezte a béketárgyalásokat, és súlyosan növelte a biztonsági kockázatokat. Ennek ellenére Barghouti kért és kapott is segítséget Nidaltól izraeli és libanoni műveleteihez – állítólag Arafat tudta nélkül.

Az elnök halála után és Abbász színre lépésével Barghouti pártbéli pozíciói bár megmaradtak, de fokozatosan gyöngültek. Nem volt kedvére, hogy Abbász vonakodik folytatni a katonai cselekményeket és kizárólag saját hatalmának kiépítésén ügyködik – sikerrel. Egyre hangosabban tette szóvá, hogy elmaradnak a tisztújítások (Abbász 16 éve van hatalmon választás nélkül), és hogy terebélyesedik a korrupció az önkormányzati vezetésen belül. Bár nem lépett ki a pártból és nem is zárták ki, de elkezdett saját szakállára játszani, és ennek szakadt vége 2002-es elítélésével. Ezzel meg is oldotta Abbász elnök gondját, hogy hogyan szabaduljon meg tőle.

2011-ben Barghouti követelte, hogy kerüljön be a csere-kontingensbe a Hamász fogságába került Gilad Shalit izraeli katonáért. Azt az üzenetet kapta a cellájába, hogy az izraeli tárgyalók beleegyeztek a cserébe. Éppen hálaadó imádságot tartott, amikor jött a hír, hogy Netanjahu miniszterelnök törölte az alkunak ezt a pontját. Mérhetetlen haragjában hirdette meg a 3. intifádát, de ennek már nem lett foganatja.

Hírneve és tekintélye mégis erősödött, mert sikeresen állította be magát úgy, mint csalárd árulás áldozatát, akinek kárára a palesztin vezetés lepaktált a zsidó kormányzattal.

Belefáradva abba, hogy kegyelmi kérvényeit rendre elutasítják és Simon Peres elnök sem részesíti amnesztiában – noha korábban megígérte –, 2017-ben Barghouti általános éhségsztrájkot hirdetett a palesztin foglyok körében. Nem is akárhol, hanem egyenesen a The New York Times hasábjain panaszkodott a rossz bánásmódra és az izraeli hatóságok jogsértéseire.

Az éhségsztrájk bizarr kudarcba fulladt, mert a börtön biztonsági kamerája rögzítette, ahogy stikában szendvicseket fogyaszt, és ennek nyilvánosságra hozatala nem tett jót az akció hitelességének.

Úgy tűnt, hogy végleg levették a tábláról, de mégsem

Bár az Abbász-klikk mindent megtett érte, a terrorparancsnok népszerűsége nem csökkent a palesztinok körében. Pillanatnyi esélyei meghaladják a PFSZ-Hamász csoport kilátásait. A romló életviszonyoktól szenvedő lakosság körében úgy emlegetik a nevét, mint aki képes elkergetni a korrupcióba nyakig süppedt állami vezetőket, legyenek azok a PFSZ vagy a Hamász képviselői. Portréi, poszterei továbbra is láthatók – főleg a népes szegényebb negyedekben.

Népszerűségét erősíti és életben tartja lánya is, Nai Barghouti (a képen), a legismertebb palesztin fuvolaművész és énekesnő, aki tavaly elnyerte a Mahler-fesztiválon a Concertgebouw kitüntetését.

Nemrég került napvilágra, hogy még februárban Abbász elnök titokban küldöncöt menesztett a börtönbe Barghoutihoz, Hussein al-Sheikh miniszter személyében. A találkát az izraeli biztonsági hatóság – rejtélyes okból – engedélyezte (és nem gyökerezne földbe a lábunk, ha esetleg rögzítette is). Barghouti állítólag olyan ajánlatot kapott, hogy ne induljon a választásokon, ne zilálja tovább saját pártját, és cserébe kap majd valamilyen, de nem vezető helyet a PFSZ listáján.

Szabadon bocsátásának elérését vagy büntetésének enyhítését nem ígérhették, mert abban Izrael bizonyosan nem lesz partner. A titkos találkozó megszervezése mögött Katart sejtik, aki nem örülne a status quo szétrombolásának, lévén mind a Hamásznak, mind Abbásznak támogatója.

HIRDETÉS

Tömören: azt kérték tőle, hogy maradjon veszteg, és hátha tudnak majd lökni neki valamit. A mostani fejleményeket látva az ajánlat nem bűvölte el Barghoutit. Sőt, annyira felbőszítette, hogy bejelentette döntését – ami bár még nem hivatalos, de erősen valószínű.

Egy ilyen lépés legalább négyfelé szaggatná az amúgy is megosztott palesztin politikai társadalmat, hiszen látványosan erősödik egy értelmiségiekből, újságírókból, tudósokból és írókból álló társaság is, melynek vezetésében még egy fiatal keresztény költőnő is részt vesz. Ez a Reform Mozgalom, ami a demokrácia alapköveire építve képzeli a palesztin jövőt.

Az értelmiség súlya és szerepvállalása együtt növekszik azzal a felismeréssel, hogy a fegyveres ellenállás esélyei romlanak, és égető az arab társadalom tudati és technikai fejlesztése. Fontosnak tartják egy ősrégi adósság törlesztését, vagyis a cionizmus ideológiájával szemben megalkotni a tudományosan megalapozott palesztin eszmeiséget, ami már nem vallási legendákon, vágyakon vagy pőre történelmi hazugságokon nyugszik, hanem mély társadalmi programot is kínál.

Kemény feladat lesz.

A Reform Mozgalom azért is kemény dió Abbásznak, mert vezetőjük igen tekintélyes személy. Mohammad Dahlan együtt volt száműzetésben Arafattal Tuniszban, és ő volt a felelőse az izraeli titkosszolgálattal való kapcsolattartásnak is. Miután ő is összerúgta a port Abbásszal, már nem palesztin, hanem Abi Dzabi-i forrásokból működteti mozgalmát. Szilárdan áll mellette felesége, Jalila Dahlan, aki a szervezet pénzügyeit kezeli Gázában. Itt töltik száműzetésüket, de nem tagozódtak be a Hamászba, és saját fegyveres alakulatot is fenntartanak.

HIRDETÉS

Lehet börtönből vezetni egy államot?

Az elnök súlyos tévedése most visszaüthet, mert 16 évi uralom után pártját (al-Fatah) egységesnek hitte maga mögött. A PFSZ-Hamász ugrócsoportnak nagyon nehéz lesz Barghouti ellen kampányolni, hiszen sokak szemében ő még mindig hősnek számít, a többiek viszont nem azok, hanem csak jól öltözött tolvajok.

Legjobb érvük az lehet, hogy egy államot nem lehet börtönrácsok mögül irányítani, ezért a Barghoutira leadott voksok gyakorlatilag a kukába kerülnek. Ebben van is némi igazság.

A válasz erre az lehet, hogy Barghouti listáján elegendő képviselő és szakértő lesz, akik képesek igazgatni az államot. A napi vezetés is megoldható, ha a terrorparancsnok fia, a korábban szintén elítélt Kasszám Barghouti (35) is bekerül a parlamentbe, amire jó esélye van. Ez esetben az államfővé választott apa a politikai irányítást végezné a börtönből, aminek korlátai az izraeli kormánytól függenének.