rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Fogunk-e valaha történelmi döntésként tekinteni a brexitre?

Írta: Shona Murray
euronews_icons_loading
Fogunk-e valaha történelmi döntésként tekinteni a brexitre?
Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

Már eltelt öt év a sokkoló döntés óta, ennek ellenére a Brexit politika még mindig uralja Brüsszelt. A Global Conversation eheti adásában a két vendég: Brigid Laffan az Európai Egyetemi Intézet professzora és Niall Ferguson történész professzor azt vitatja meg, hogy mit is jelent a brexit Európa jövőjére nézve.

Shona Murray: Először is a véleményére lennék kíváncsi. A brexit történelmi döntés? Milyen következményei lesznek? Úgy értem 20 vagy 30 év múlva meghatározó pillanattá minősül ez az EU és Nagy-Britannia számára?

Brigid Laffan : A brexitről szóló népszavazás eredménye sokkolta a világot. Sokan attól tartottak, hogy ez elindít egy dominó effektust. Hogy ez az EU szétesésének a kezdete. Hogy az Egyesült Királyság távozása teret enged Európa megosztottságának. De nem ez történt. Valójában az EU nagyon egységes volt, nagyon következetes a Brexit kezelésében, és eltökélt volt a folytatásban. Egyszóval az EU szemszögéből a brexit veszteség. Az Uniónak jobb volna, ha Nagy-Britannia még mindig a tagjai között lenne. De ott van a brit állampolgárok döntését, amit én tiszteletben tartok, viszont az EU nem engedi, hogy ez hosszú távon befolyásolja, merre tart az Európai Unió. Tulajdonképpen ez azoknak a dolgát nehezítette meg, akiket én keményvonalas euro-szkeptikusoknak hívok. Marine Le Pen hírtelen már nem érvel amellett, hogy a franciák is lépjenek ki, és Salvini sem viaskodik a kiválásért. Így, hosszú távon, igen, ez egy veszteség, Geopolitikailag mindenképpen az. Annyit jelent, hogy az Uniónak kezelnie kell egy rakoncátlan szomszédot. De vajon valóban fékezi-e az európai projekteket, vagy azt, amiről a 27 vagy még több tagállam úgy dönt, hogy megteszi? Én nem gondolom.

Shona Murray: Ön úgy látja, hogy a független Skóciát könnyedén elfogadnák Uniós tagállamnak?

Brigid Laffan: Azt hiszem, bonyolult lenne, mint minded, a mi időnkben. De megfelelnek a kritériumoknak. Európa-barátok, és azt hiszem, viszonylag könnyedén csatlakozhatnának.

Shona Murray: De például a spanyol kormány nem tiltakozna, mert ha a népszavazás legitim lenne….

Brigid Laffan: Nem hiszem, hogy a spanyol kormány tiltakozna, mert az egyetlen módja Skócia csatlakozásának, ha független álammá válik. Ez nem olyan, mint Katalónia esete. Ott Madrid elkötelezett abban, hogy Katalónia nem lehet független. Tehát úgy gondolom, hogy Spanyolország semmilyen módon nem vétózhatná meg jogszerűen a skót tagságot.

A műsor következő vendége Niall Ferguson történész professzor.

Shona Murray: Kérem először is azt mondja el nekünk, hogy fogunk-e valaha úgy tekinteni a Brexitre, mint történelmi eseményre?

Niall Ferguson: Természetesen fogunk. Az, hogy 50 év után elfordultak az európai projekttől, nagy változás a brit politika pályáján. De azt gondolom, hogy a Brexit nagyobb jelentősége abban rejlik, hogy a fennmaradó 27 tagállam elől eltávolítja a további integráció egyik legfőbb akadályát, ami maga volt az Egyesült Királyság. Ne feledje, hogy az összes tagállam közül az Egyesült Királysága volt a legellenállóbb a fiskális integrációval szemben, hogy nagyobb lépéseket tegyen a szövetségi Európa irányába.

Shona Murray: De végső soron mit nyert az Egyesült Királyság a kilépéssel?

Niall Ferguson: Nos ez az a kérdés, amit már 2016-ban is feltettem. Mert senki ne mondja azt nekem, hogy egy Ausztráliával megkötött szabadkereskedelmi megállapodás egyenértékű a közös piac és vámunió teljes tagságával. . Szerintem a kulcskérdés az, amit Dominic Cummings felvetett politikai bukása előtt. Kovácsolhat-e előnyt az Egyesült Királyság a kilépésből azzal, hogy újra építi saját állami szektorát? A brexittel kapcsolatos vitákban leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a szélesebb tömegek mikor ismerik fel, hogy a dolgok, amiket frusztrálónak találtak a brit bürokráciában, sokkal inkább britek voltak, mint európaiak. Amikor még 2016-ban a brexittel szemben érveltem, akkor gyakran mondtam, hogy olyan ez, mint egy válás. A felek úgy gondolják, hogy minden problémájuk megoldódik csupán attól, hogy szétválnak. A válás után pedig rájönnek, hogy azok a gondok, amiket a házassághoz kötöttek, nem a házasság intézményében voltak, hanem bennük, a házastársakban. Azt gondolom, hogy Nagy-Britannia számos problémája, különösen a Whitehall működésének diszfunkcionális módja, (** A szerkesztő megjegyzése: Whitehall a brit kormány munkájának elvégzésére alkalmazott brit közszolgálatra / közigazgatásra / tisztviselőkre utal **) amire Dominic Cummings évek óta panaszkodott, még mindig ott vannak, és a Brexit nem oldotta meg őket.

Shona Murray: Természetesen még be kell bizonyítani, hogy a brexit nem jelent fenyegetést Észak-Írország biztonságára és békéjére. Ott van még a folyamatban lévő vita az észak-ír jegyzőkönyvről. Tárgyaltak és tárgyaltak, figyelembe véve a nagypénteki (belfasti) megállapodás sértetlenségét. Mindenki megfogalmazta, mire lenne szükség, ellenőrizze az adósságot az Ír-tengeren, és a brit kormány ennek ellenére nem hajlandó ezt végrehajtani. Ön szerint mit kellene tennie az EU-nak illetve Nagy-Britanniának, hogy kikerüljenek ebből a zsákutcából?

Niall Ferguson: Nehéz gyors megoldást ajánlani erre a kérdésre. Ez mindig is nagyon-nagyon trükkös probléma volt. Nehéz olyan megoldást találni, amely minden felet kielégítene. Azt hiszem Joe Biden elég hangosan és világosan kifejezésre juttatta Cornwallban, hogy az USA egyáltalán nem szimpatizál az Egyesült Királyság észak-ír jegyzőkönyv visszautasítására tett kísérleteivel. Tehát úgy gondolom, hogy erre ugyanúgy kellene tekintenünk, mint az EU és Svájc kapcsolatára. Ez az analógia sokkal hasznosabb, mint azok, amiket az elmúlt öt évben agyonhasználtak.

Shona Murray: Igen, de azt gondolom, hogy ha az erőszak visszatérésének fenyegetéséről beszélünk, akkor az egy komoly fenyegetés.

Niall Ferguson: Boris Johnson a brit politikusok hosszú sorának legutolsó tagja, aki egész életét Angliában töltötte, még sem érti az észak-ír probléma lényegét. Egy ponton általában meg kell tanulniuk a leckét. Most pont ezt a folyamatot látjuk. Boris Johnson szemszögéből a brexit egy kimeríthetetlen ajándék. Ez emelte őt hatalomra. Ezt a kockázatot még 2016-ban vállalta azzal, hogy elzárkózott David Cameron kormányától. És ez csak neki sikerült. Észrevett valamit, ami – és ez nagyon fontos- jól látszik Észak-Angliában, garantálja az ő folyamatos erőfölényét. Amíg ez a helyzet, Borisz nem bánja, ha éleződik a feszültség Észak-Írországban, mert politikailag ez lényegesen kevésbé fontos számára. Ez az a kockázatvállalás, amire ön is utalt a kérdésében. Ez ahhoz vezethet, hogy újra fellángolhatnak azok a problémák, amelyekre mindannyian nehéz szívvel emlékezünk.