Május 29-től ismét látogatható Gaudí fő műve, a belépőjegyek és az ajándékbolt bevételei fedezhetik a barcelonai bazilika munkálatainak költségeit.
HIRDETÉSKéslelteti a Sagrada Família befejezését a koronavírus-járvány. A Szent Család engesztelő temploma már 2010-ben bazilika rangot kapott a megszentelését végző XVI. Benedek pápától, és a majdnem kész templombelsőben miséket is celebrálnak, de teljes befejezésén még dolgoznak.
Ha elkészül a Sagrada Família, ez lesz a világ legnagyobb bazilikája. Egy gazdag barcelonai könyvkereskedőtől ered a templom építésének nemes ötlete: José María y Bocabella olyan bazilikát szeretett volna, ahol gazdagok és szegények együtt imádkozhatnak.
Barcelona egyik szegény negyedében vásárolt két hektárnyi telket Bocabella, az alapkövet 1882-ben helyezték el, de Gaudít csak egy évvel később kérték fel, hogy vezesse az építkezést.
Az eredeti elképzelés szerint egy neogótikus bazilikát emeltek volna, de Antoni Gaudí a maga által teremtett stílusúra formálta az épületet. Az organikus irányzatok mintapéldájaként emlegeti szakma az egyértelműen nem besorolható bazilikát.
A befejezést most a koronavírus-járvány késlelteti, de többször elakadt vagy lelassult a több mint száz éve készülő templom építése.
A sok-sok tényező közül leggyakrabban kettőt emelnek ki: túlságosan összetett és részletgazdag a bazilika, illetve a munkálatok finanszírozásában olyan magas a közadakozásból összegyűlt pénz aránya, hogy már az is csoda, hogy egyáltalán megépült mindaz, amiről tervezője álmodott.
Gaudí élete főművének tekintette a Sagrada Famíliát. Amikor átvette az építkezés irányítását, egyedül a bazilika kriptája létezett. Ebben rendezte be Gaudí saját főhadiszállását, innen irányította a munkálatokat. Életének utolsó évtizedében már csak ezzel foglalkozott, gyakorlatilag beköltözött az épülő templomba.
A tervező elképzeléseinek az sem szabott korlátot, hogy soha nem volt a befejezésig stabil anyagi háttere a projektnek. Pont ez jelent gondot most is, a koronavírus-járvány idején.
A pandémia miatt elmaradtak a turisták, ami kettős érvágás az építkezés szempontjából. Idegenforgalmi szezonon és kívül, minden nap hosszú sorok kígyóztak a bejáratnál, csak a belépőjegyek ára jelentős bevétellel segítette a munkálatok folytatását.
A Sagrada Família mint látványosság és Gaudí legendája az ajándékbolt forgalmát is folyamatosan élénken tartotta, így a belépőjegyek mellett a templomshop bevétele is a bazilika befejezését szolgálta.
Egy-egy financiális hullámvölgy után a közadakozás mindig fellendült, megmutatva, hogy a Sagrada Família elkészültét közös ügynek érzik az emberek. A belépők és a termékek eladása az építkezés előrehaladtával jelent egyre nagyobb forrást.
Az építkezés fedezetének megteremtésében máig az ötletgazda, José María Bocabella y Verdaguer elképzelései az irányadók. Eszerint a szükséges pénzt kizárólag adományokból és alapítványi felajánlásokból, belépőkből saját bevételekből kell gyűjteni.
A fő mecénások a konzervatív katolikus csoportok és a japánok. Évente 22 millió euró áll rendelkezésre. Az eredeti elképzelés arról is rendelkezett, hogy az évi keretből megmaradó pénzt tovább kell adományozni.
Az UNESCO világörökségi listáján is szereplő épület befejezésén az új idegenforgalmi szezon lendíthet, ugyanis május 29-től ismét látogatható a barcelonai Szent Család engesztelő temploma.
Manapság már ritkán kerül szóba, hogy az építkezést időről időre heves tiltakozások kísérték. Már 1893-ban kritizálták Gaudínak azt a döntését, hogy először a keleti kaput építi meg, mivel a nyugati inkább a város felé néz.
HIRDETÉSAz 1950-es években aláírást gyűjtöttek az építkezés leállítása érdekében. A lenyűgöző belső tereket és a bazilika külső megjelenését látva ma már megdöbbentő, hogy a tiltakozást aláírta Le Corbusier és Walter Gropius is, jóllehet súlytalanok maradt az efféle próbálkozások.
Az 1990-es években kiújultak a viták. Több, Oriol Bohigashoz közel álló építész és várostervező szerint az építkezés folytatását egyenesen be kellett volna tiltani.
A tiltakozók mozgalmait nem igazolta az idő, és úgy tűnik, hogy megfeledkeztek az alapkő letételét övező nemes szándékról is: egyesíteni a szegényeket és gazdagokat egy olyan bazilikában, ami a szegények városnegyedében épül, de olyan színvonalon, ahová a gazdagok is eljárnak.
A Szent Család engesztelő temploma építésének több mint száz éve alatt Barcelona is sokat változott, a bazilika környéke már nem szegény negyed. Sokak szerint pont a Sagrada Famíliának köszönheti fejlődését a városrész.
HIRDETÉS