A legtöbb visszajelzés pozitív volt a hétvégi kairói parádéról, de voltak, akik szerint istenkáromlást követtek el, és sokan emlegették a fáraók átkát is.
HIRDETÉSTúlnyomóan pozitív reakciók érkeztek azután, hogy egy világraszóló felvonuláson 22 ókori egyiptomi uralkodó, köztük négy királynő múmiáját átszállították a hétvégén a kairói Egyiptomi Múzeum elavult épületéből egy korszerűbben kialakított múzeumba. A Fáraók Arany Felvonulásának elnevezett parádé a régészeti miniszter ötlete volt, mondván: ha úgyis költöztetni kell a múmiákat, akkor megadják a tiszteletet őseiknek, és ezt a törekvést a legtöbben dicsérték is. De volt, ami nem tetszett a kommentelőknek: a legtöbben a pénzköltést, a közvetítésben az államfő központba helyezését nehezményezték, és voltak olyanok is, akik szerint ez a „pogány szertartás” nem illett egy muszlim országhoz.
A Fáraók Arany Parádéjának alapötlete állítólag onnan származott, hogy Khaled el-Anani régészeti miniszter 1979-ben egy francia nyelvű iskola tanulójaként a tévében látta, ahogyan II. Ramszesz egyiptomi fáraó múmiáját a párizsi repülőtéren katonai tiszteletadással fogadják. A fiatalembert annyira megindította a gesztus, hogy évtizedekkel később Kairó utcáin megvalósította azt, csak sokkal nagyobb léptékben. Tény, hogy a felvonulás igen látványos volt: mielőtt kitárultak volna a múzeum kapui, műsorvezetők által felvezetett dokumentumfilmeket lehetett látni Egyiptom kincseiről, énekesnők tartottak előadást, táncosok mutattak be performanszokat több halotti templomnál, a piramisoknál is, a Níluson pedig kivilágított felukkák ringatóztak.
Amikor a régi Egyiptomi Múzeum épületéből kigördültek a mindegyik múmiát és koporsójukat tartalmazó, nitrogénnel töltött kapszulákat szállító feldíszített járművek, drámai zene szólt, a Tahrír téri obeliszkből fénycsóva csapott fel, íziszszárnyas egyiptomi papnők emlegettek fénygömböket, a járműveket motoros konvoj kísérte… A menet a 7 kilométeres utat körülbelül fél óra alatt tette meg, és 21 ágyúlövéssel fogadták őket az óvárosi Fusztat negyedben lévő Egyiptomi Civilizáció Nemzeti Múzeumának új épületénél. A parádét a Kr. e. 16. századi, XVII. dinasztiából származó Szekenenré Ta-aa fáraó vezette és a Kr. e. 12. századi IX. Ramszesz zárta. Olyan fáraók is voltak köztük, akikről már igen sokan hallottak, és akiknek a neve ismert a történelemből: II. Ramszesz, Hatsepszut vagy Thotmesz. Egyszóval megható volt a tiszteletadásnak a kinyilvánítása.
Sok kommentelő azonban felháborodott azon, hogy az utóbbi években gazdasági nehézségekkel küszködő ország egy látványos, de a pénzügyi gondokat inkább csak mélyítő show-ra költi a pénzt, illetve azt is felhánytorgatták, hogy a tévéközvetítés propagandisztikus volt: feltűnően központba helyezték Abdelfattáh asz-Szíszi államfőt. Az elnököt hosszan mutatták, amint megérkezik, amint a múzeum igazgatója körbevezeti, amint helyet foglal, ahogyan a parádét megtekinti, végül pedig ahogyan a múmiák menetét vigyázállásban fogadja. Mindezt csak néhány rövidebb ismertető film szakította meg arról, milyen óegyiptomi, kopt és iszlám művészeti remekek láthatóak ma Egyiptomban.
Aki követi az egyiptomi politikai történéseket, valószínűleg cseppet sem lepődött meg a személyi kultusznak ezen megnyilvánulásán, ami egyébként is jellemző az országra. A show-ra becslések szerint több millió dollárt költöttek – pontos összeget sajnos nem hoztak nyilvánosságra - , de ha ennek célja a turizmus fellendítése, ami az ország fénykorában a GDP mintegy 11 százalékát adta, és a szektor az egyiptomi munkaerő 12 százalékát foglalkoztatta, akkor valószínűleg nem számít ablakon kidobott pénznek. A déli régiók szegény családaiból származó férfiaknak szinte egyetlen lehetősége a turisztikai régióban elhelyezkedni pincérként, idegenvezetőként, búvárként, tehát a turizmus fellendülése az ő megélhetésüket is elősegíti.
Míg a környékbeli arab országok muszlim vezetői siettek gratulálni asz-Szíszi elnöknek a sikerért és az "egyiptomi királyok csodálatos aranyfelvonulásáért, amely az egyiptomi elnök védnökségével valósult meg" - amint azt az ománi szultán írta - érdekes módon sok muszlim kommentelő felháborodott. És nem azon, hogy még nem vonult le a koronavírus-járvány harmadik hulláma, amikor megrendezték az eseményt. Sokan azt írták, hogy a felvonulás nem volt méltó egy iszlám országhoz, és hogy megdöbbentek a „pogány szertartáson”, ami istenkáromló volt, ehelyett Egyiptomnak inkább a ramadánra kéne készülnie, ami egyébként április közepén kezdődik.
Egyiptomban elterjedt az a szóbeszéd is, hogy a fáraók szellemének nem tetszik, hogy ilyen módon mutogatják őket végig a városon, és az úgynevezett "fáraó átkának" köszönhető, hogy néhány hete a Szuezi-csatornában keresztbeállt egy teherhajó, ezzel lebénítva a világkereskedelmet. Ennek az átoknak tulajdonították azt is, hogy Közép-Egyiptomban két vonat összeütközött, és több mint harmincan meghaltak a szerencsétlenségben.
Egyébként nem ez az első alkalom a történelemben, hogy az egyiptomiak ilyen módon róják le tiszteletüket elhunyt uralkodóik előtt. A 19. században a Királyok Völgyéhez közel felfedeztek egy rejtekhelyet, ahová papok rejtettek el királyi múmiákat fosztogatók elől. Az itt talált fontos személyek múmiáit hajóra tették, és a Níluson elszállították Kairóba, ahol múzeumban helyezték el őket.
Egy újságíró így számolt be az eseményekről 1881-ben a National Geographic szerint: a folyó mentén élő egyiptomiak, amikor hírét vették, hogy egykori királyaikat hajózzák le a Níluson, kiáradtak a partokra, a nők hangosan siránkoztak, a férfiak pedig a levegőbe lőttek puskáikkal, így tisztelegve a fáraók és királynők előtt.