rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Emésztési gondok miatt szelídítette háziállattá a farkast az ember

Írta: Károly Szilágyi
A kép illusztráció
A kép illusztráció   -   Szerzői jogok  Mohai Balázs/MTI
Betűméret Aa Aa

Egy finn kutatás szerint az ember gyomra nem tud sok proteint megemészteni, és az emiatt eldobált húscafatok szelídíthették meg a farkasokat.

A kutya az ember legjobb barátja, immár 40 ezer éve. Ma leginkább puha szőrük, hálás szemük és társaságuk miatt tartjuk őket, de ehhez először meg kellett szelídíteni őseiket. A jégkorszak farkasai és vadkutyái még más előnyöket hordoztak: védelmet nyújtottak a ragadozókkal és a konkurens törzsekkel szemben, húzták a szánt, és melegítették az embereket a hideg éjszakákon. Ez az egyetlen állat, amit nem húsáért, szőréért vagy tojásáért tart az ember, hanem társa és munkatársa. De a háziasítás nem ment gyorsan, a farkas húsevő, az ember vadászó-gyűjtögető életmódot élt, vagyis sokkal inkább konkurensei voltak egymásnak, mintsem közeli társaik.

A háziasítás pontos módja azonban a történelem homályába vész, senki sem tudja pontosan, hogy történt. Egy finn kutató, Maria Lahtinen ezzel kapcsolatban publikált egy tanulmányt a Scientific Reportsban.

Az eddigi felvetések szerint ugyanis a farkasok valószínűleg az emberek eldobált hulladékát is megették, így kerülhetett egymás közelébe a két faj.

A helsinki természettudományi múzeum kutatója szerint az ember alapvetően vegyes táplálkozású, szüksége van a növényi eredetű rostokra is, ráadásul nem is tud annyi fehérjét megemészteni, amennyit az elejtett állatok biztosítottak. A vadhúsban egyszerűen túl sok kalória volt, amennyire az embernek nem volt egyszerre szüksége, és mivel még nem ismerte a tartósítási módszereket, el se tudta raktározni a felesleges húst. A feltételezések szerint ráadásul az ember inkább az izmokat fogyasztotta, a belsőségek és a csontok ehetetlenek voltak számára.

Lahtinen az Arktiszon, illetve Eurázsia sarkkör alatt talált régészeti leletekből arra következtetett, hogy a háziasítás azokon az erdős területeken kezdődhetett, ahova még épp elértek a sarki jégmezők nyúlványai. Itt találták ugyanis a legtöbb kutyamaradványt az emberi települések közelében.

A kutató szerint ez az első ökológiai magyarázat a háziasításra. Lahtinen nem a kutyák megjelenését vizsgálta, ő a pleisztocén korabeli emberek étkezési szokásaira volt kíváncsi. A 15-20 ezer évvel ezelőtt, a jégmezőktől délre élő emberek étrendjében nem a protein, hanem a zsírok és a szénhidrátok hiánya fordulhatott elő a leggyakrabban. A túl sok hús, vagyis a proteintöbblet azonban bélfertőzést és hasmenést okozhatott, a proteinmérgezésbe néhány hét alatt is bele lehet halni.

Ezért az ember kénytelen volt növényeket is enni, a felesleges vékony húst pedig eldobálta. Ez lehetett az a pillanat, amikor a farkasok elkezdtek élelmet adó gazdaként tekinteni az emberre, ezzel indulhatott a két faj azóta is tartó együttélése.