NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Bill Gates: csak az összefogás mentheti meg az emberiséget

Bill Gates: csak az összefogás mentheti meg az emberiséget
Szerzői jogok euronews
Írta: Jeremy Wilks
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

A Microsoft társalapítója, dollármilliárdos filantróp, aki a szegénységre, illetve az egészségügyre koncentrált, most pedig a bolygó megmentésére összpontosít. A Global Conversation vendége Bill Gates, aki Seattle-ből jelentkezett be, és most jelentette meg Hogyan kerüljük el a klímakatasztrófát cím

A Microsoft társalapítója, dollármilliárdos filantróp, aki a szegénységre, illetve az egészségügyre koncentrált, most pedig a bolygó megmentésére összpontosít. A Global Conversation vendége Bill Gates, aki Seattle-ből jelentkezett be, és most jelentette meg Hogyan kerüljük el a klímakatasztrófát című könyvét. Bill Gatesszel Jeremy Wilks beszélgetett.

Jeremy Wilks, Euronews: -Azt állítja a könyvében, hogy ott tartunk most a klímaváltozással, ahol évekkel ezelőtt a járványokkal, vagyis azt hisszük, hogy fel vagyunk készülve, de valójában nem vagyunk. Mit nem értünk a klímaváltozásból?

Bill Gates, a Bill & Melinda Gates Foundation társelnöke, a Breakthrough Energy alapítója: -Nos, a kibocsátásunk nagyon sok forrásból származik. És sokuknál még nem jöttünk rá, hogy csökkenthetnénk ezt a kibocsátást. A teljes gyártóipar, a légiszállítmányozás, sőt még az elektromos hálózat fejlesztése is mind olyan területek, ahol a jelenleginél sokkal többet kellene tennünk, ide értve az új találmányok elterjesztését. Tehát az jó dolog, hogy a fiatalokat érdekli ez az ügy, jó, hogy van egy célunk, de a könyvem arról szól, hogy itt egy terv, csináljuk meg ezt a tervet!

**— Kicsit beszéljünk a járványról, mielőtt rátérnénk a klímaváltozásra. Több mint egy éve kezdődött, és még mindig nem sikerült megállítani. Meglepődött ezen?
**

— Nos, minden egyes ország jól kezelt néhány dolgot, de követett el hibákat is. 2015-ben azt mondtam azt, hogy nem állunk készen egy világjárványra, sem a diagnosztikában, sem a kezelésben, sem abban, ahogy koordináljuk a különböző dolgokat. Az oltást a vártnál hamarabb sikerült kifejleszteni. Az alapítványunk támogatta az mRNS-technológiát, és bár korábban még nem létezett ilyen típusú oltás, most nagyon bízunk benne, hogy ez hozza el a járvány végét.

**— De ha a kormányok válságkezelését nézzük, ha azt nézzük, hogy a politika miként kezeli a járványt, akkor az nem tűnik nagy sikernek. Ön hogyan látja ezt? És mit jelent ez arra nézve, ahogy a klímaváltozást kezelik?
**

— Nos, senki sem várja egy kormányzattól, hogy tökéletes legyen. De a kormány összességében jó dolgokat csinál: oktatás, igazságszolgáltatás, egészségügy. Állampolgárokként persze mindig azt szeretnénk, ha ezek fejlődnének. Az éghajlat esetében szükség lesz kreatív irányelvekre. A politikai hangoknak, főleg a fiatalok körében, erősnek kell maradni, ezért a következő harminc évet erre kell használni, ami persze nehéz, de nem lehetetlen.

**— Az oltások elosztása hangsúlyossá tette a különbséget a gazdagok és a szegények között, a gazdag és a szegény országok között. A klímaváltozás is vajon ezt teszi majd?
**

— Teljes mértékben. Éppen ez az oka annak, hogy a Gates Alapítvány a szegényebb országoknak segít az egészségügyben, és ezért segít a gazdálkodóknak, mert a következő években, az emelkedő hőmérséklet hatására ezek a farmerek nem lesznek képesek annyit termeszteni, mint korábban, vagyis az éghajlatváltozás teljes instabilitáshoz, éhezésekhez és migrációhoz vezet.

**— Amikor a könyvét olvastam, az volt a benyomásom, hogy megpróbál meggyőzni valakit a klímaváltozás fontosságáról. Az amerikai politikusokat, az amerikai közvéleményt, saját magát próbálta meggyőzni ennek fontosságáról? Tényleg az volt az érzésem, hogy sulykolja a klímaváltozás fontosságát, mintha viszonylag friss élmény lenne, hogy felfogta, mekkora probléma mindez.
**

— 2005-ben kezdtem el ezzel foglalkozni, és 2015-ben tartottam egy előadást, amelyben a járványok veszélyeire figyelmeztettem, 2010-ben pedig már a klímaváltozásra, mert már akkor látszódtak azok a negatív hatások, amelyek a legszegényebbeket sújtják, miközben ők semmiről sem tehetnek. Az ok, amiért időszerű a könyv elkészítése, nem az én nézeteimnek köszönhető, amelyek mindig is nagyon erősek voltak abban, hogy mi ez a probléma, hanem az, hogy most egyre többen támogatják ezt, így fennáll annak a lehetősége annak, hogy a megfelelő politikai prioritások és a megfelelő erőfeszítések az innováció felé mozduljanak, még az olyan erős kibocsátási területeken is, mint az acél- és cementgyártás, vagy a repülőgép-üzemanyag. Különösen idén, amikor a helyreállítási alapokat a klímaváltozással kapcsoljuk össze, amikor készülünk a glasgow-i találkozóra, most, amikor azt látom, hogy milyen nehéz egy keretrendszert elkészíteni, amikor az innovációk előremutatnak, afelé, amit én Zöld Prémiumnak nevezek, arra gondoltam, hogy itt az ideje a könyvnek, ami része lehet ennek a párbeszédnek.

**— Úgy érzi, itt van az ideje, hogy példát mutasson mondjuk Joe Biden amerikai elnöknek? Washingtonban vajon hallgatni fognak erre az emberek, így gondolja?
**

— Igen, és nem csak az elnökkel beszéltem, de minden olyan fontos munkatársával is, aki az éghajlatváltozással foglalkozik, mint John Kerry, aki klímaügyi küldött. Sok időt töltöttem az Egyesült Királyságban azzal, hogy meggyőzzem őket, a konferencián ne csak a könnyű dolgokról essen szó. És igen, a Biden-adminisztrációval folytatott párbeszéd nagyon ígéretes.

**— És mi a helyzet az amerikai emberekkel, mert Amerikában elég sok szkeptikus hangot hallani az éghajlatváltozással kapcsolatosan. Mit kezd ezzel a könyvében? Hiszen nyilván széles közönségnek szánta.
**

— Nos, egyre több fiatal, köztük republikánus szavazó is úgy látja, hogy ez egy erkölcsi kötelesség. A saját személyes sikerükön túl ez egy olyan valami, amivel törődni kell, valami, aminek figyelmet kell kapnia. És, bár a pártoknak lehet különböző álláspontjuk, de ez egyre inkább abban jelenik meg, hogy mit kellene csinálni, és nem abban, hogy ez probléma-e vagy sem.

**— Beszéljünk most a technológiáról, mert a könyvben szépen áttekinti ezeket, és beszél a napenergia bevezetéséről, a szélenergiáról, és hogyan lesz ez mind egyre olcsóbb. És elég sokat beszél a nukleáris technológiáról, ami olyan valami, amiért a zöld aktivisták nem rajonganak. Mit gondol, az atomenergiának van szerepe a karbonmentes jövőben?
**

— Nos, az áramszektor jóval nagyobb lesz, a járművekhez szükséges energia, az épületek hűtése és fűtése, illetve az ipari felhasználás miatt. És ennek a folyamatos, megbízható ellátása, még rossz idő esetén is, nagy problémát jelent. Vagy valamifajta csodára van szükségünk az energiatárolásban, amilyet még nem ismerünk, vagy olyan zöld forrás kell, ami nem függ az időjárástól. Tehát amikor az új generációs energiáról beszélünk, akkor fel kell tenni a kérdést, ami az atomenergiát érinti, vagyis hogy mindez biztosítja-e a költségeket, a biztonságot, és a hulladék kezelését. Érdemes ezen gondolkodni, mert szükség lehet rá az éghajlatváltozás megoldásához. És ennek semmi köze a mostani reaktorokhoz. Olyan eszközök kellenek, amelyeknél a biztonság kizárólag a fizikán alapul, nem pedig azon, hogy a kezelőszemélyzet mit tesz vagy mit nem tesz.

—Tehát azt mondja, hogy 2050-re ennek a technológiának készen kell lennie. Tehát akkor talán több atomenergia lesz mint most van?

— Nem. Ha lesz egy olyan csodás találmány, amely képes tárolni hihetetlen mennyiségű energiát, mondjuk két hétre, ami tízszer több mint amire egy elem most képes, akkor az időszaki források, együtt a tárolóval, megfelelő megoldást jelentenek. De mivel ez egyelőre bizonytalan, minden lehetőséget meg kell vizsgálnunk, ami elvihet a karbonsemlegességig 2050-re. Az atomenergiával még sok mindent be kell bizonyítani, például azt is, hogy vajon a közvélemény elfogadja-e majd öt évvel azután, hogy bemutatták. Vajon nyitott lesz-e a teljesen újratervezett atomenergiára vagy nem?

— És hogyan lehet majd kezelni a hálózatot? Úgy értem, az Egyesült Államoknak vannak nagyon napos területei, például délnyugaton, de hogyan jut el az áram onnan az ország másik felére, és onnan tovább a határokon túlra? Ez is egy megoldandó kérdés. Hogyan tervezi kezelni ezt a kihívást?

— Nos, bárhogy történik is, Európában és az Egyesült Államokban sokkal több átadóállomást kell építeni. Hiszen jön mondjuk egy hidegfront, és minden szél- illetve naperőmű leáll. Tehát csak abban bízhatsz, hogy a kontinens elég nagy ahhoz, hogy valahol legyenek működő források. Van erre egy nyílt forráskódú modellünk, amiben az emberek kipróbálhatják a hipotézisüket, de ebből az látszik, hogy sokkal több átadóállomás kell.

**— Érdekelnének még azok az ellentmondásosabb technológiák is, amiket kifejt, például a geotechnikáról, az olyan dolgokról, minthogy a felhők teteje legyen fehérebb, mert úgy több fényt képes visszaverni, ami fontos a klímaváltozás elleni harcban. Ezeket tényleg komolyan gondolja?
**

— Nem, a klímaváltozásra nem ez a megoldás. De fontos volt megemlíteni a könyvben, hiszen sokan kíváncsiak erre is. Ez tíz-tizenöt évvel késleltethetné a problémát, amíg sikerül megszabadulnunk a kibocsátás-forrásoktól. De, tudja, ha ezt nem említem meg, az hiba volna, mert az embereknek meg kell érteni, hogy ez nem jelent végleges megoldást. Valószínűleg ezt sosem fogják használni. De ha egy katasztrofális problémával nézünk szembe, akkor bizonyítani kell, hogy mi az, ami zsákutca, és mi az, ami nem, és arra kell továbbmenni.

— Ki tudjuk tervezni magunkat ebből a bajból? Nagyon hittünk a technológiában és a könyv is erről beszél. Mindenki számára elmagyarázza a technológiát. De ez tényleg megoldást jelent, vagy teljesen át kell alakítani a globális rendszereket?

— A fejlődő országokban élők megérdemlik az alapvető lakhatást. Megérdemlik a világítást éjjelente, és mivel az egyenlítőn nagyon meleg lesz, a légkondicionálást is megérdemlik. Nem fogjuk beszüntetni a repülést, az építkezéseket, a szállítmányozást és az állattenyésztést sem. Viszont a károsanyag-kibocsátást a nullára kell csökkentenünk. A gazdagabb országokban tehát jó, ha az emberek csökkentik a fogyasztást, mert az csökkenti a kibocsátást. De ez nem elég ahhoz, hogy a teljes bolygó kibocsátása nulla legyen.

— Sokat beszél arról, hogy igazságosnak kell lenni. Úgy gondolja, lehetséges úgy elérni 2050-ig, hogy a kívánt fejlődés megvalósuljon, de a kibocsátás nullára csökkenjen?

— Igen. A találmányok, mint a processzor, vagy a vezeték nélküli kommunikáció, vagyis az a jelenség, ahogy az élet minőség fejlődött és az élettartam sokkal hosszabb lett. Ennek jó példái a mostani járványban az oltások. De csak akkor érhetünk oda, ha erre használjuk a következő harminc évet, és a kibocsátás csökkentésén dolgozunk a különböző országokban. Viszont még nincsenek megfelelő mutatóink. Még nem modelleztünk olyan dolgokat, mint az elektromos hálózat. A könyv ezért inkább egy cselekvésre hívó írás. Fogjunk össze és készítsünk tervet, mert az nagyon fontos.

— Számos nézőnk érdeklődik a természetalapú megoldásokról, mint például, hogy fákat kell ültetni, ami megköti a szén-dioxidot. Lehet ez egy érvényes megközelítés? Olyanfajta dolog ez, amit az emberek maguk is megtehetnek?

— Nos, sajnos, hát tudja, 51 milliárd tonna kibocsátással….A természet nagyon ügyesen ültet fákat számtalan helyre, de a kibocsátás csökkenésének mértéke ettől még nem lesz magas érték. Ráadásul a fák ültetését ezer évig folyamatosan csinálni kell, mert a szén-dioxid ezer évig megmarad az atmoszférában. Az ennek ellensúlyozására ültetett fák viszont negyven évente leégnek, vagy meghalnak. A tonnánkénti költség, mondjuk négyezer évre megfinanszírozva, nagyon magas. Tehát nem a faültetés, hanem a kibocsátó források megszüntetése az egyetlen megoldás, hogy megszabaduljunk az 51 milliárd tonna üvegházhatású gáztól.

— És mit gondol arról, hogy gépek segítségével vonjuk ki az atmoszférában lévő szén-dioxidot? Lehet ez egy jobb alternatíva?

— Nos, sok közvetlen légrögzítéssel foglalkozó céget finanszírozok. Viszont még itt is túl magas a tonnánkénti költsége, de sok az új ötlet. Ma több mint négyszáz dollár tonnánként, szóval ezzel még nem lehet megoldani a problémát. De ha sikerül száz dollár alá menni tonnánként, akkor már valódi megoldást jelent majd. A közvetlen légrögzítéses technológia olyan valami, amit a kormányoknak is támogatni kellene, hogy létrejöjjön a legjobb megoldás.

— A kormányokról szólva, jogalkotás, eljárások, megfelelő keretrendszereket kialakítása nagyon fontos, és erről szól a könyvben is. Kíváncsi vagyok, hogy mit szól az európai Green Dealhez, amely a koronavírus-járvány helyreállítási alapját összeköti a környezetvédelmi beruházásokkal. Nem kap pénzt, ha nem fektet be valami zöld beruházásba. Ön szerint ez eléggé messzire megy?

— Szerintem ez eléggé fantasztikus. Ez egy nagy elköteleződés. A hatás viszont a projektek minőségén múlik majd. A tudományos csapatunk pedig, amelyik finanszírozta ezeket a start-up cégeket, amennyire csak lehet együttműködik majd Európával ezeken a projekteken, hiszen ki kell próbálni a dolgokat, ki kell próbálni nagyban is. A pénz pedig felgyorsíthatja a folyamatot. És ezt a legtöbb kibocsátási forrás esetében alkalmazni kell, nem csak a megújuló energia, vagy a személyautók esetében, hanem a más területeken is. Tehát nagyszerű, hogy elköteleződtek ebbe az irányba és finanszírozzák ezeket a projekteket.

**— Minden területen innovációra van szükség, és ez sok pénzbe került. Gondolja, hogy a milliárdosat, és ennek a klubnak ön is a tagja, jobban meg kellene adóztatni emiatt? Kötelezni kellene őket, hogy többet fektessenek ezekbe?
**

— Nos, az adópolitika országonként eltérő. Beszéltem az amerikai adókról, amik valóban lehetnének magasabbak. De nem vagyok szakértője az európai adózásnak. Itt a kormányoknak kell fellépni. Ugyanolyan források kellenek, mint az oktatásnál vagy az egészségügynél.

— De hogyan motiválná őket? Mert önnek van motivációja az egészségügyben, de megvan a motiváció ahhoz is, hogy elmélyüljön azokban a rendkívüli innovációkban, amelyekről beszél?

— Nos, a költségek. Ahogy a járványnál láttuk, az új eszközök kifejlesztése milliárdokba került, de ez ment meg az ezermilliárdokba kerülő gazdasági tragédiától.

— De hogyan alapozza meg a politikai akaratot? Úgy értem, ezt nem feltétlenül látom, mert a politikusok eléggé rövidlátók, mint ezt mind tudjuk.

— Hacsak a fiatal generáció nem hallatja folyamatosan a hangját, és szeretnék gratulálni azoknak, akik már most is ezt teszik, hacsak nem teszik nyilvánvalóvá a véleményét, akkor nem fogjuk meghozni a megfelelő döntéseket. És a halálozások szintje drámaian magasabb lesz, mint bármi, amit láttál a járvány alatt. És nem tudsz kijönni belőle. Ha csak hagyod, hogy rád törjön, akkor hosszú évtizedekig szenvedsz.

— Szeretném befejezni azzal, amivel kezdtük: a járvánnyal. Most mindenki az oltásra gondol. De létezik oltás a klímaváltozás elleni is?

— Nincs. Szükségünk van még vagy tucatnyi forradalmi innovációra, mert ennyiféle kibocsátási terültet érintett. Ez nem csak az elektromos autókat, a zöld repülőgép-üzemanyagokat, vagy a mesterséges húst érinti. Jelen van a gyártásban, a mezőgazdaságban, az építkezésben és a szállítmányozásban. Sokat kell még tennünk. De a károk és a természet folyamatos pusztítása sokkal, de sokkal rosszabb, mint a járvány csúcsán volt. Ennek olyan ügynek kell lennie, amely összehozza az emberiséget. Ez persze nehéz, de ha elérjük, akkor ez lesz a legjobb dolog, amit valaha megtettünk.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Harc a mesterséges intelligencia körül: a kirúgott, majd visszavett Altman nyert, meglátjuk, ki győz

Kirúgta, majd öt nap múlva visszavette korábbi vezérigazgatóját az OpenAI

Az MI által generált pornográf tartalmak áldozatai a nők és a gyerekek