rendkívüli hír
Advertising
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A járvány tovább rontott a női kutatók egyébként sem könnyű helyzetén

euronews_icons_loading
Selam Bihon klinikai kutató Palo Altóban, Kaliforniában
Selam Bihon klinikai kutató Palo Altóban, Kaliforniában   -   Szerzői jogok  Noah Berger/AP
Betűméret Aa Aa

Az ENSZ szerint a koronavírus-járvány hatásai, például az iskolabezárások miatt a tudományos pályán lévő nőkre a szokásosnál is több feladat hárult otthon, ami még nehezebbé tette karriercéljaik elérését. Összeállításunk a „nők és lányok a tudományban világnap" alkalmából, két magyar kutatóval, Solymosi Katalinnal és Jerkovicsné Stefán Klárával, akik mindketten azon dolgoznak, hogy a nőknek jobbak legyenek az esélyeik a tudományos pályán.

A világ kutatóinak csupán harmada nő, és kevesen vannak közülük vezető pozícióban - az egyetemek felső vezetésében mindössze 12 százalék a nők aránya. Ezek az UNESCO adatai - az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete külön világnapon foglalkozik a tudományos pályát választó nőkkel.

Az UNESCO egyik fő üzenete az, hogy a nők tudományos életben kihasználatlan potenciálja miatt az egész emberiséget hatalmas veszteség éri, a gender gapen pedig csak tovább rontott a koronavírus-járvány. A természettudományok és a mérnöki pályák esetében ráadásul még alacsonyabb a női kutatók aránya, mint az átlag. Ennek például olyan következményei is vannak, hogy a férfiak által dominált számítástechnika és a férfiak által alkotott mesterséges intelligencia megújítja azokat az előítéleteket, amelyek kialakították a jelenlegi helyzetet.

„Ez az egyenlőtlenség alacsonyabb publikációs rátával, gyengébb láthatósággal, kevesebb elismeréssel és kevesebb kutatási támogatással jár. Eközben a mesterséges intelligencia újrateremti az előítéleteket" - mondta Antonio Guterres ENSZ-főtitkár.

Magyarországon kifejezetten rossz a helyzet

A volt keleti blokk országaiban kifejezetten magas a női kutatók aránya. Ennek egyik oka az lehet, hogy a térségben hagyományosan anyagilag nem túl megbecsült a kutatói pálya, és ezért a férfiak menekülnek onnan. Szerbiában, Lettországban és Észak-Macedóniában az 50 százalékot is meghaladja a női tudósok aránya, és ettől Horvátország, Moldova vagy éppen Románia sem marad el sokkal.

Európa másik végletét a legfejlettebb és legkompetitívebb gazdasággal rendelkező országok adják, Németországban, Hollandiában vagy éppen Franciaországban a kutatók több mint 70 százaléka férfi. Magyarországon és Csehországban hasonlóan rossz a helyzet, hazánkban a női kutatók aránya 30,5 százalék, ami a világátlag alatt van (az adatokat az UNESCO gyűjtötte össze, a legtöbb adat 2017-ből származik).

Az UNESCO grafikonja
A női kutatók aránya különböző európai országokbanAz UNESCO grafikonja

Otthon és a munkában is teljesíteni kell

„Kevés olyan pálya létezik, ahol ilyen nagy egyéni alkotói szabadság van, és ki lehet élni a saját kreativitásunkat. Én ezt otthon is láttam, mert édesapám is kutató, igaz, teljesen más területen. Láttam, hogy milyen az, amikor az ember az egész életét a hivatásának tudja szentelni, folyamatosan heuréka-élményben van része, és nagyon szereti a munkáját" - ezek Solymosi Katalin növénybiológus szavai. Solymosi az MTA-hoz kötődő Fiatal Kutatók Akadémiájának vezetőségi tagja, és ebbéli minőségében többek között azon munkálkodik, hogy a kutatóként doktori fokozatot szerzett nők a pályán tudjanak maradni, és érvényesülni tudjanak.

Az FKA egyik célkitűzése például az, hogy a korhatáros tudományos pályázatokban ne szenvedjenek hátrányt azok a nők, akiknek gyerekük született, és ezért kihagynak néhány évet. „A nők számára mentorációs programot is tervezünk, például azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a kutatói munkát és az anyaságot, a szülőséget, de azzal kapcsolatban is, hogy hogyan kell magabiztosan fellépni, vezetői képességeket szerezni - sorolta Solymosi. „Problémát jelent, hogy azoknak a fiatal nőknek, akik hosszabb idejű GYES-ről térnek vissza a munkába, sokkal kevesebb a gyakorlatuk, mint a velük azonos korosztályú férfiaknak, és általában vezetői tapasztalatuk sincsen" - tette hozzá.

A munka és a család összeegyeztetése kifejezetten nehéz feladat egy kutató számára, aki nem hétköznapi beosztásban dolgozik. A pécsi Nők nehezített pályán projekt egyik alapítója, Jerkovicsné Stefán Klára földrajztudós szerint egy női kutató sikeres karrierjéhez egy megfelelő mentor és egy jó csapat mellett elengedhetetlen a támogató család:

Szükség van egy olyan családi háttérre, amely lehetővé teszi a karrierépítést számunkra. Akik elfogadják, hogy nem ér véget a munka 4-5 órakor, hanem még késő estig is húzódhat. Sőt, ha gyereke van az embernek, akkor adott esetben altatási idő után is gép elé ül, vagy éppen terepmunkára megy, olyan napokon, amikor amúgy szabadságon van.

Korán eldőlhet

„Kutatások azt bizonyítják, hogy 4-5 éves korban dől el az, hogy az emberbe milyen nemi sztereotípiák égnek bele. Sok kislány ilyenkor látja azt, hogy bizonyos szakmák férfiasak, mások nőiesek. Így az óvodáskorú gyerekek érzékenyítése fontos dolog lehet. A Nők a tudományban egyesület már csinált is ilyet: egy óvodába bementek, és ott megkérték a gyerekeket, hogy rajzoljanak le tűzoltót, űrhajóst, kutatót. Utána megjelent három nő ezekből a szakmákból, és kicsit meséltek a munkájukról" - mesélte Solymosi Katalin.

A jó példákat Jerkovicsné Stefán Klára is fontosnak tartja. A Nők nehezített pályán projekt célja is alapvetően az volt, hogy életpályákat, sikertörténeteket mutassanak be, megismertessék a lányokat azzal a lehetőséggel, hogy a család-munka-karrier háromszögben is lehet sikeres valaki. A programsorozat részeként február 11-én online konferenciát tartottak jórészt olyan női kutatók részvételével, akik példát mutathatnak az őket követő generációknak. Jerkovicsné szerint a gyerekek figyelmének felkeltéséhez pedig az kell, hogy élményalapúvá tegyék az ismerkedést a természettudományokkal.

„A Nobel-díjasoknál rendkívül alacsony a nők aránya, de az utóbbi időben azért ez javul. Ha az ember belegondol abba, hogy a Nobel-díjasoknak hány százaléka nő, akkor valószínűleg elmegy a kedve attól, hogy kutatói pályán akarjon bizonyítani. Ezért fontos, hogy olyan kiemelkedő női példákat lássunk, mint például Karikó Kataliné" - utalt Solymosi Katalin az mRNS-vakcinák fejlesztésében kulcsfontosságú szerepet vivő magyar kutatóra.

Wattie Cheung/AP
Boris Johnson brit kormányfő figyeli Kerri Symington munkáját egy skóciai laborbanWattie Cheung/AP

Az előítéletek sem segítenek

A csütörtöki konferencián nemcsak Magyarországon tevékenykedő kutatók vettek részt, előadást tartott a brooklyni Pratt Institute fizikaprofesszora, Mócsy Ágnes, valamint a Dél-Floridai Egyetem neurobiológusa, a NASA-n is tanító Ari Csilla is. Utóbbi egy hallgatói kérdésre azt mondta, még ő is találkozott hátrányos előítélettel pályája során:

Én úgy tapasztalom, hogy a nőket sokkal gyakrabban éri támadás, hogy szakmailag hogyan léptek előre, szakmailag milyen eredményeket értek el, egyáltalán ők érték-e el ezeket az eredményeket.

„Létezik egy olyan jelenség, hogy unconscious bias, azaz tudattalan előítélet, amit mindannyian hozunk magunkkal. Ez nem rossz vagy bűnös dolog, csak arról szól, hogy amilyen környezetben felnövünk, olyan dolgokat és példákat látunk magunk előtt. Például az édesanyánk gondoskodik rólunk és sok ideje van a gyerekekre. Adott esetben az ember ezt hozza magával, ezért mondjuk úgy gondolja, hogy egy nő, akinek gyereke is van, nem biztos, hogy a tudománynak fogja szentelni magát" - magyarázta Solymosi Katalin.

„Ahol sok férfi van döntési helyzetben, bizottságokban vagy kuratóriumokban, előfordulhat az, hogy a nőket nem szándékosan és nem feltétlenül tudatosan, de hátrányos megkülönböztetés éri. Például kimutatták azt, hogy egy zenekari meghallgatáson ha látják is a jelölteket, és a látvány és a szakmai teljesítmény együtt dönt, akkor több férfit vesznek fel. Viszont amikor elfüggönyözve játszanak a jelöltek, és csak a szakmai teljesítmény, a művészeti élmény és a szaktudás dönt, akkor egyenlő arányban veszik fel a nőket és a férfiakat. Ezeket a létező előítéleteket nagyon nehéz megfogni, de a zsűri diverzifikálása segíthet ebben" - tette hozzá.

A hátrányos megkülönböztetés egyik kézzel fogható példája az azonos beosztásban dolgozó nők és férfiak fizetése közötti különbségek, amelyek a tudomány világában ugyanúgy jellemzőek, mint a gazdaság más szektoraiban.