rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Az egyenjogúságért is küzdenek a nők a sportban

euronews_icons_loading
Az egyenjogúságért is küzdenek a nők a sportban
Szerzői jogok  DAMIEN ROSSO / DROZ PHOTO for Liv Cycling France
Betűméret Aa Aa

Vajon a nők egyenjogúak lesznek-e a férfiakkal valaha a sportban?

Charlotte Girard-Fabre, egykori nemzetközi hoki-játékvezető:

„Az első meccsem óta szörnyű dolgokat hallottam, olyanokat, mint mocskos k…, semmi keresnivalód itt. A hoki a férfiak sportja, menj vissza a konyhába!”

Béatrice Barbusse szociológus:

„Eleve hozzá nem értőként bánnak veled. Mivel nők vagyunk, a priori nem vagyunk hozzáértők. Nekünk kell megmutatnunk, hogy kompetensek vagyunk. Egy férfinál nem merül fel ez a kérdés.”

Charlotte Girard-Fabre, egykori nemzetközi hoki-játékvezető:

„Kilenc éves voltam, el akartam kezdeni jégkorongozni, de a klubomban rögtön azt mondták, hogy a lányok és a fiúk nem lehetnek egyszerre a jégen.”

A nemi egyenjogúság természetesen még mindig akadály. A bezártság ellenére útra kelünk egy mini Tour de France-ra, hogy találkozzunk olyan nőkkel, akik kitűnnek a sportágukban.

Audrey Cordon-Ragot francia országúti kerékpáros bajnok. Nemcsak azért teker, hogy nyerjen, hanem azért is, hogy előmozdítsa a nők helyzetét a sportágban. Azt magyarázza, a diszkrimináció nagyon mélyen gyökerezik.

„Nőként manapság is amatőr sportolószerződéseket írunk alá a Francia Kerékpáros Szövetségben. A férfiaknál nem ez a helyzet, ők hivatásos szerződéseket kötnek. Csak azt kérjük, hogy saját értékünkön ismerjenek el bennünket, hogy a kerékpározás lehessen a munkánk.”

Audrey megalapított egy egyesületet, hogy megvédje a kerékpáros nők jogait. Úgy döntött, hogy egy külföldi csapatban versenyez, a Trek-Segafredóban.

„Az, hogy egy amerikai csapatban versenyzek, segít nekem az emancipációban, és talán abban is, hogy másként lássam a dolgokat, min ha Franciaországban maradtam volna. Mindannyian tudjuk, hogy az angolszász országok előbbre járnak a férfi-női egyenjogúság tekintetében. Az, hogy része vagyok ennek a csapatnak, mutatja az álláspontomat, azt, hogy még inkább ki akarok állni ezért az ügyért.”

A szexizmus a sportban a finom pszichológiai nyomástól a fizikai erőszakig terjed. Azok, akik beszélni mernek, az elszigetelődést kockáztatják. Ez Charlotte-nak a nemzetközi hoki-játékvezetői állásába került. Ma országos kézilabda-bíróként dolgozik. Naponta edz férjével és bírótársával, Savice-szal.

“Minél több sikert értem el, annál nehezebb lett ezzel megbirkózni. A bemelegítésnél erősen a fejemhez vágtak egy labdát, mire megharagudtam. Újra minden a nememre fókuszálódott. Az olyan beszólásoktól kezdve, hogy hány kilométernyit kellett leszopnom ahhoz, hogy kijussak az olimpiára, az öltözői diszkriminációig, amikor senki nem szólt hozzám."

Charlotte tíz éven át dolgozott nemzetközi jégkorong-játékvezetőként, ebből hét évig a csúcs férfi profi szinten Franciaországban. Hat világbajnokságon és két olimpián bíráskodott, Szocsiban és Pjongcsangban.

„Nem én döntöttem a pályafutásom befejezéséről. Elvették tőlem ezt a jogot, miután a 2018-as olimpiai játékok idején felhívtam a szövetségem figyelmét arra, hogy diszkriminációt alkalmaztak velem szemben, a játékban és a karrierem menedzselésében is. Szóvá tettem a diszkriminációt, a szexizmust és a szexuális támadásokat más bírókkal szemben. Attól kezdve összehangolt omerta (hallgatás) kezdődött velem szemben. Világosan megmondták nekem, hogy az áldozat nem én voltam, az intézményt vádoltam.”

A sport hagyományosan „férfi dolognak” számít, mind a részvételt, mind a döntéshozást tekintve. A nők részaránya az európai sportszövetségekben nagyjából 14%-os. Tanulmányok szerint ennek minimum 30%-alékosnak kellene lennie. Béatrice Barbusse volt az első francia nő, aki profi férfi sportklubot vezetett. Most a Francia Kézilabda-szövetség főtitkára. Nem könnyű feladat, amint erről a ”Szexizmus és a sport” című könyvében is ír.

“Észrevettem, hogy sok esetben úgy bánnak velünk, mintha nem lenne megfelelő képesítésünk, lejáratnak, megaláznak, lenyomnak. Mindig visszatesznek a nemi kategóriádba”.

A szociológus támogatja, hogy egy 2014-es francia törvény szerint a sportszövetségekben, ahol a tagok legalább negyede nő, a vezető testületekben a nők arányának 40%-osnak kell lennie.

„Szükség van arra, hogy minden szinten legyenek nők a sport piramisában. Ezt törvény is előírhatja. Ezt nemcsak Franciaországban kell törvényben rögzíteni, hanem egész Európában. Igenis, kellenek kvóták.”

Utunkat Párizsban folytatjuk, a francia médiaipar szívében. Itt eldőlhet, hogy egy sportoló híres lesz-e, vagy feledésbe merül.

Nemzetközi tanulmányok azt mutatják, hogy a női sportesemények a médiában csak 15-20%-ban szerepelnek Európában, a férfiak leginkább a nyomtatott sajtót uralják. A L’Equipe francia magán sportlap és tévécsatorna igazgatóját kérdeztük.

Jérome Cazadieu:

„Igaz, hogy ha megnézzük az utóbbi 4-5 évet, látjuk, hogy kissé kevesebbet számoltunk be női sporteseményekről, kivéve a futballt vagy a csapatsportokat, mert a francia sportban ma kevesebb női bajnok van.”

Augusztusban a l’Equipe-et bírálták amiatt, hogy vezető hírként a Tour de France szerepelt, és nem az, hogy a francia Olympique Lyonnais női futballcsapata sorrendben ötödször is megnyerte a Bajnokok Ligáját.

„Ez a hírek hierarchiájának kérdése. Szerepelt az első oldalon a lyoniak győzelme, kitettünk egy nagy szalagcímet. Nem úgy kelek föl reggelente, hogy azt mondom magamnak, egyenlően kell kezelnem a férfi és a női sportot. Végeredményben, ami láthatóbbá teszi a női sportot, az a csapataink teljesítménye. Azt vetik a szemünkre, hogy nem tettük ki vezető helyre a lyoni női futballisták győzelmét, de a lyoniak meccsét a közszolgálati televízió sem közvetítette a meccsüket.

Az erőfeszítés és az elszántság elkezdett kifizetődni. A helyzet folyamatosan javul minden fronton, annak ellenére, hogy vannak még akadályok, például a fizetési különbség. Claire 2015 óta küzd egy női Tour de France-ért, és ez most megvalósul. A verseny 2022-ben lesz. Projektje, a “Donnons des elles au vélo J-1” is szerepet játszott ebben.

„Számunkra ez egy igazi eredmény. Tudjuk, hogy ez friss oxigént hoz a női kerékpározásnak, mivel ez annyira látható lesz, hogy az automatikusan több szponzort fog a csapatokhoz vonzani. Ez lehetővé teszi, hogy a csapatok jobban megszervezzék magukat, hogy fizetni tudjanak a női sportolóknak. Ez egy ördögi kör.”

Claire projektje egyre több nőt buzdít versenyzésre. Keményen edzenek a járványügyi korlátozások ellenére is.

„A cél az, hogy demokratizáljuk, mindenkinek elérhetővé tegyük a sportágat, és megmutassuk, hogy bármi legyen is a sportprofilunk, van helyünk a kerékpáron.”

A nők felismerték, közösen kell kiállniuk, hogy megnyerjék az egyenlőségi versenyt a sportban. A sportágak közötti hálózat kiépítése kulcsfontosságú ahhoz, hogy elérjék: ne legyen tér a szexizmus számára.

További információk:

https://pjp-eu.coe.int/en/web/gender-equality-in-sport