rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Exkluzív interjú Alejandro Agaggal

euronews_icons_loading
Alejandro Agag
Alejandro Agag   -   Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

Alejandro Agag éles fordulatot vett a Formula-1 után és bevallottan az elektromosság megszállottjává vált. Jelenleg az autóversenyzést forradalmasítja. A Disrupted riporterének, Isabelle Kumar-nak adott exkluzív interjújában mesélt a jövőre induló Extreme-E versenyről.

Isabelle Kumar : Önről elmondhatjuk, hogy a politikából átnyergelt a Formula-1-be, ahonnan mostanra tulajdonképpen egy teljes jogú környezetvédelmi aktivista lett. Ez nem egy szokványos életpálya, ha nem tévedek.

Alejandro Agag: Nem bizony, senki mást nem ismerek, aki politikusból lett versenyző. De igen, imádom a politikát, nagyon fiatalon csöppentem bele, még az egyetemen. Sok évig csináltam, és ha nem nősülök meg.. ha nem veszem el azt a nőt, talán még mindig politikusként dolgoznék.

IN: Azt a nőt?

AA:A feleségem az akkori spanyol miniszterelnök lánya volt. Ezért úgy döntöttem, hogy kiszállok a politikából, nehogy ebből összeférhetetlenségi ügy vagy családi konfliktus legyen – hiszen akkor gyakorlatilag az apósomnak dolgoztam volna.

Ezt pedig nem akartam. Úgyhogy kiszálltam a politikából és egy másik állást kerestem. Volt pár barátom az autóversenysportban:, Bernie Ecclestone és Flavio Briatore. Ők hívtak meg, hogy csináljunk együtt valamit. A többi pedig már történelem.

Amibe először belevágtam azt, nos, nevezzük simán motorsportnak. Kezdetben nem voltam környezetvédő. „Újkörnyezetvédő” vagyok, ha úgy tetszik, de sokan vagyunk így. És igazából mindenkiből környezetvédőt kell csinálni.

IK: „Újkörnyezetvédőként”, mondja, hogyan jutott erre az elhatározásra? **Mármint, fenntarthatatlanná vált a Formula-1 és változtatni akart, és ez csak úgy egyik napról a másikra jött? Vagy egy fokozatos ráeszmélés volt?**

AA: Tulajdonképpen mindkettő. Mindig is aggódtam a környezetért, különösen, mióta gyerekeim vannak. De szerintem ezzel sokan szembesülnek. Olvassuk a híreket, nézünk dokumentumfilmeket és érezzük, hogy valami nincs rendben. Ez pedig aggasztott. Másfelől pedig, kereskedelmi szempontból sem éri meg. A szponzorok, a nagyvállalalatok kihátráltak a Formula-1 mögül, mert nem egy zöld sport. Szóval ez a két érv egymás mellett meggyőzött arról, hogy meg kéne próbálni csinálni egy zöld alternatívát: egy zöld motorsportot. Így jött az ötlet.

IK : Azért ez nagy hazardírozás, nem? Hogyan sikerült végül, minek köszönhetően lett ez sikeres? Mert nem tudom elképzelni, hogy rögtön mindenki támogatta..

AA: Nos, valóban, senki sem szállt be az elején, mindenki azt hitte, hogy ez egy őrültség. Mindenki azt hitte, ez meg fog bukni. Csődközelbe kerültünk, és nem sokon múlott. És nem tudom, hogy miattam volt-e, vagy egyszerűen, ha az ember hisz valamiben, és meggyőződésed, hogy az ötleted jó, akkor talán néha szerencsés lesz az ember. Majdnem túl korán volt.

Majdnem elbuktunk, de sikerült túlélni és ezzel az egész procedúrával a hátunk mögött, és az utána jövő hátszéllel már képesek voltunk … akkorára nőni, amekkorák most vagyunk, és óriási, hogy ez valósággá vált.

IK: Ez a nagy valóság, ami most már lehetővé teszi, hogy új kihívások után nézzen, mint az Extreme-E. A verseny 2021-ben indul. Meséljen kicsit róla.

AA: Nos, a Formula-E-nek köszönhetően egyre szenvedélyesebben akarok tenni a klímaváltozás ellen és védeném a környezetet. És arra gondoltam, hogy a motorsporton keresztül több mindenre is van lehetőségünk.

Tudja, a leggyakrabban közvetített, a legnézettebb tévéműsorok a sportközvetítések. A sport mindent visz. Sokkal több ember néz sportműsorokat, mint természetfilmeket.

Ezért arra gondoltam, hogy a sporton keresztül segíthetünk, hogy az emberek megértsék az üzenetünket arról, hogy mi folyik a bolygónkon.

Tehát helyezzük ki a sportot olyan környezetbe, amelyekre a klímaváltozás hatással van. Hogy megmutassuk a sporton keresztül, hogy mi történik az Északi-sarkvidéken, vagy az esőerdőkben, vagy a sivatagokban, vagy az óceánokban. Ez az Extreme E.

IK: És hogy fogja ezt megcsinálni, hogyan fogja ezt kivitelezni?

AA : Úgy, hogy fogom az elektromos terepjárókat és demonstráljuk, hogy az elektromos kocsik teljesen jól működnek a terepen is, távoli helyszíneken.

Van egy hajónk is erre a célra, a Sta Helena. Máskülönben lehetetlen lenne saját szállítójárművek nélkül eljutni ezekre a helyekre. Repülővel nem akarunk szállítani, mert csökkentetni akarjuk a szén-dioxid-kibocsátást is. Szóval ezeken a helyeken szerveznénk meg a versenyeket. És reméljük, hogy a terepversenyek legnagyobb nevei is csatlakoznak. Velük együtt pedig a világ minden pontján tarthatunk versenyeket, akár évente ötöt is, ilyen helyszíneken.

IK: És milyen a fogadtatás? Ugyanannyi támogatást kap egy ilyen versennyel, amely a környezet új kihívásaival néz szembe, és tényleg átmegy az üzenet, ahogy korábban a Formula-E-vel?

AA: Rengetegen támogatnak minket. És tényleg lenyűgöző látni, ahogy egyre több ember akar ebben részt venni.

Persze vannak, akik ellenállnak, akik azt mondják, hogy egyáltalán nem kéne ilyen térségekben versenyezni, hiszen ezek nem autóknak való helyek.

Ez pedig, tudja, motivál, mert annyi negatív ember él a Földön. Sokan egyszerűen nem is akarnak tenni semmit, ez pedig szerintem nincs rendjén.

Én pedig ugyanazt a példát mondom. Rengeteg szenet kell felhasználjunk. És rengeteg szenet kell kibocsássunk, hogy végső soron kiléphessünk a szén korából. Vegyük például a napelemet. Több millió napelemet kell gyártsunk, ezzel pedig rengeteg szén-dioxid fogunk kibocsátani. Hosszú távon viszont így tudunk megszabadulni a szén-dioxidtól.

Ugyanez a helyzet velünk is. Népszerűsítenünk kell az elektromos autókat. Több millió elektromos autót kell gyártsunk. És sokkal hatékonyabbá kell tennünk őket. És közben szén-dioxidot is ki fogunk bocsátani, de az út végén…

Szóval az a fontos, hogy lépjünk. És már elegem van az olyan emberekből, akik nem akarnak csinálni semmit.

IK: Nos, Ön egyértelműen sokat szeretne tenni a cél érdekében, de Extreme-E végül karbonsemleges lesz?

AA: Természetesen. De csak egy módja van, hogy karbonsemlegessé tegyünk valamit, ami szén-dioxidot bocsát ki – ki kell egyensúlyozni.

Először is, a lehető legkevesebbet kell kibocsátani. Ezért használunk például hajót, repülő helyett. Minimalizáljuk az útvonalakat a világ minden táján, optimalizáljuk a távolságot, és így tovább. De attól még, hogy minmalizáltuk a szén-dioxid-kibocsátást, attól még lábnyomot hagyunk – ezt kell ellensúlyozni.

Hogy hogyan? Fákat kell ültessünk, például, olyan akciókat kell szervezni, amelyek segítségével a szén-dioxid eltávolítható a légkörből. És van még sok más módja, hogy végül elérjük a karbonsemlegességet, sőt, hogy egyenesen negatív legyen a kibocsátás.

IK: Szóval olyan helyekre megy, ahol károkat okozott a klímaváltozás. Hogyan tudja biztosítani, hogy nem fog még több kárt okozni, miután a verseny véget ért? Nem aggódik emiatt?

AA: A rendezvényünk neve Extreme-E: a nyom nélküli verseny. Hogy amikor elmegyünk, ne látszódjon, hogy ott voltunk. Van egy tudományos bizottságunk, melyben a világ top tudósai foglalkoznak környezetvédelmi kérdésekkel. Van aki az Oxfordról, van, aki a Cambridge Egyetemről jött.

Első körben természetesen a helyszínt ellenőrizzük, hogy nem okozunk-e kárt. Másodszor, koordináljuk az örökség programunkat. Minden helyen hagyunk majd valamit. Együtt fogunk működni a helyi közösségekkel, és konkrét intézkedéseink lesznek. Nem számít, mekkorák – de legalább csinálunk valamit. Az a mániám, hogy csináljak valamit, ne csak beszéljek. Így pedig garantáljuk, hogy nem hagyunk nyomot a versenyek helyszínén.

IK: Nem csak az elektromos energia, és nem csak a környezetvédelem – hanem ráadásul az egyenlőségért is tesz az Extreme-E keretein belül. Ez nagyon megragadta a figyelmem, mert ha az autóversenyzést nézzük, igencsak túlteng a tesztoszteron a sportban. Ön pedig a férfiak mellett nőket is ültetne a vezetőülésbe. Mi motiválja ebben? Marketingfogás? Vagy egyszerűen csak le akarja győzni a szexizmust ebben az iparban?

AA: Tudja, szerintem az egyenlőség az egyik legfontosabb ügy ebben az évszázadban. És a férfiak és nők közötti egyenlőség kérdése pedig.. szóval itt még sok a tennivaló.

Különösen az autóversenyzésben. Nekem a motorsport az életem. És azon dolgozom, amit csinálok. Úgy értem, én nem tudnék változást elérni például a divatvilágban vagy a gyógyszeriparban.

Én autóversenyekkel foglalkozom, ezért itt próbálok egyenlőséget teremteni. Megpróbáltam már 15 éve. Volt egy Formula-3 csapatom még Spanyolországban, amikor úgy voltam vele, hogy csak nők lesznek benne. És lett egy két nőből álló csapatom, de férfiakkal versenyeztek, így nem lettek sikeresek. Ezért úgy gondoltam, hogy nem ez a megfelelő felállás. És azóta, 15 éve azon gondolkozom, hogyan lehetne a legjobban bevonni a nőket? Mert ha egyenlő feltételek mellett férfiakkal együtt versenyeznek, akkor nem jó, ha egy nő veszít és a dobogón csak férfiak állnak – ez csak még több feszültséget okozna.

Ezért arra gondoltam – az ötlet a teniszből jött: vegyes páros. Mert ilyenkor a nő és a férfi egyformán fontosak a győzelemhez. Tudja, hibázhat a férfi is, amivel elbukják a versenyt, de akár a nő is hibázhat. Szóval arra gondoltam, hogy csináljunk csapatokat, vegyesen, egy nővel és egy férfival, és mindkettőnek van egy futama – a verseny kétfutamos lesz.

És így már nem fog számítani, hogy ki a gyorsabb, a nő vagy a férfi: hiszen mindketten kulcsfontosságúak a győzelemhez, és mindketten felállnak a dobogó tetejére.

Ami pedig lenyűgöző, hogy már belevágtunk, és két hete volt a teszt a női és a férfi sofőrökkel. A férfiak azt mondták, a győztes csapat az lesz, akihez kerül a legjobb nő.

IK: Pontosan, hiszen a nőknek nincs ekkora tapasztalata ebben a sportban. Biztosan óriási a különbség, nem? A legjobb nő és talán a harmadik legjobb között.

AA: Ez nagyon érdekes. Természetesen sok a férfi, hiszen rengeteg férfi versenyez, és így a versenyzők elég közel is vannak egymáshoz. Nőből sokkal kevesebb van a sportban, így a leggyorsabb nő és a kicsit lassabban vezető nő között nagyobb lesz a különbség.

Úgyhogy most az egész világon keresik a legjobb női sofőrt. Azt mondták, női sofőr ennyire még sosem kellett, mint amióta bejelentettük az Extreme-E esélyegyenlőségi akcióját. Úgyhogy szerintem már most nagyszerűek az eredmények.

IK: A tévénézőknek nagyszerű, de ez egy másik kérdés. Nem lesznek lelátók, ugye?

AA: Nem, nem lesznek lelátók, fizető nézők. Arra számítunk, hogy néhány térségben, ahol élnek emberek, ott kialakítunk valamilyen teret, hogy a helyiek mondjuk egy dombról, vagy ilyesmi, szóval, hogy el tudjanak jönni és megnézhessék ingyen.

De lelátók nem lesznek, ez nem erről szól, kizárólag a médiának. Élő közvetítés lesz és lesz egy dokumentációs része is. De igen, mint Ön is tudja, még nem tudtunk a koronavírus-járványról, amikor meghirdettük az Extreme-E-t. Így viszont teljesen ideális, hiszen a COVID-időszakban egyébként sem lehetnének nézők. Szóval olyanok leszünk, nem is tudom, mint egy COVID-biztos sport.

IK : Ön ékes bizonyítéka, talán nem szándékosan, de egy igazi rendbontó, egy hatalmas rombolója a saját iparágának. Boldogul így? Vagy ez motiválja? Mi az, ami hajtja, hogy felkeljen reggelenként?

AA: Nem, nem ez volt a szándékom. Ami miatt felkelek reggel, az most az, hogy ne okozzak csalódást azoknak, akik bíznak bennem. És ezért nagyon hálás vagyok. A csapatok, akik feliratkoznak, ők befektetnek és hisznek abban, hogy ez a verseny létre jön. A befektetők mögöttem, a tévék és a szolgáltatók, akik beleegyeztek a verseny közvetítésébe – és persze a helyi közösségek is, azokban az országokban, ahol például szeretnénk adni is valamit. Például egymillió mangrovefát ültetünk Szenegálban a helyiekkel. Több száz hektárnyi esőerdőt fogunk helyreállítani a helyi közösségek segítségével Amazóniában.

Szóval ez motivál, hogy ezeket az embereket ne hagyjam cserben. Megígértem, hogy végigviszem ezt a versenyt, sőt, az ezekhez hasonló akciókat is szerte a bolygón. És senkinek nem akarok csalódást okozni. Ez az, ami igazán hajt. És ez az, ami mindig is hajtott, hogy ne hagyjam cserben azokat, akik bíznak bennem.

IK: És ezek mind mostanában történtek, amióta úgy döntött környezetvédő lesz? Változott valamelyest a mentalitása, az üzleti felfogása, amióta rálépett erre az útra, amely viszonylag új – hiszen a Formula-E csak 2014-ben indult?

AG: Igen, az üzlethez való hozzáállásom nagyon megváltozott. Ezelőtt ugye természetesen az volt az érdekem, hogy minél több pénz keressek, ez így megy. Most már sokkal többről szól, jó üzletet csinálni, mert az nem jó, ha nem fenntartható – és lehet, hogy ez közhelyesen hangzik, de az a cél, hogy a világot egy jobb hellyé tegyük. Ha jobbá tehetjük a földet idős korunkban – tudja, most lettem 50, szóval kicsit öregebbnek érzem magam, mint három hete. De akkor boldogok lehetünk. Még ha csak egy kis dolog is. De ha tényleg csinálhatunk valamit, és még egyszer, nekem az a mániám, hogy tenni kell, nem beszélni, szóval, igen.

IK: Úgy tűnik, mintha az ipar átfogó rombolása valahogy a függőségévé vált volna. Megszállott lett?

AA: Igen, úgy értem, talán mint amennyire függője vagyok az elektromosságnak is. Tudja, amint egyel megvan az ember, a következő már könnyebb. És csak jönnek az ötletek. Amikor felmerült az Extreme-E koncepciója, hiszen már volt előtte Formula-E, úgy voltunk vele, hogy miért is ne?

Már gondolkozunk elektromos repülőkön is. Vannak még lehetőségek, hogy bevonjuk az elektromos repülőket a sportba, és így elektromossá tehetjük a kocsikat, a hajókat és a repülőgépeket is. Miért is ne? Ha meg tudjuk csinálni, ha tudunk hozzá kellő tőkét szerezni, mert már tudjuk, hogyan fogjunk neki, mert tudjuk, kiket hívjunk fel az iparágon belül, kik lehetnének a technológiai beszállítók, stb. Csináljuk meg! Szerintem ez móka, és ráadásul egy jó dolog is. És még profitálhatunk is belőle.

IK: Hogyan fogadja a tanácsokat? Azt mondta, sok kockázatot vállalt karrierje során. Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?

AA: Ez érdekes. Talán, hogy ne figyeljek oda túlságosan a kritikákra. Akkor is meg kell hallgatni a tanácsot, ha az pozitív, de akkor is, ha negatív. De annyi a negatív vélemény, annyi ember mondta már, hogy nem fog sikerülni. Ha rájuk hallgattam volna, akkor, csak bebújtam volna az ágyba és ott is maradtam volna. Szóval a legjobb tanács az volt, hogy ne figyelj oda túlságosan arra, mit mondanak mások.. különben elbuksz.