Tudósok szerint a hagyományos mesterségek túlélése gazdasági életképességükön múlik – az ökoturizmus révén például. A digitális eszközök pedig segítségünkre lehetnek ebben.
HIRDETÉS**Hogyan segít benne a legújabb digitális technológia, hogy jobban megértsük és megőrizzük a sokszor évezredes mesterségeket Európában? A Futurisszal a görögországi Krétáról jelentkezünk. **
"Hogyan segíthet a legújabb digitális technológia, hogy jobban megértsük és megőrizzük az olyan, sokszor évezredes kézműves tradíciókat, mint például a sajtkészítés?" - teszi fel a kérdést Julián López Gómez, az euronews tudósítója."Krétán, ebben a hegyi pásztorkunyhóban próbáljuk erre a kérdésre megtalálni a választ.”
A 73 éves Alekosz Ntagiadasz még mindig úgy készít sajtot, ahogyan nagybátyjától tanulta kisfiúként. Ma egy tradicionális, 19. századi pásztorkunyhóban főz, amit a helyiek mitatónak hívnak.
Kecsketejet használ, hogy kétféle sajtot állítson elő, a "mizithra"-t és a "katszohiri"-t.
"A régió csaknem minden családja, az emberek 85 százaléka pásztor volt itt. Minden családnak megvoltak a maga állatai, és a saját juhakoljai. És a saját terméküket készítették. A mi családunknak is voltak kecskéi. Még mindig vannak kecskéim, mert folytatom a saját családom hagyományát.”
Egy európai kutatási projekt informatikusai követik, milyen tárgyakat használnak a sajtkészítésben. A szélesebb képet is meg akarják ismerni, ennek az ősi tevékenységnek az elidegeníthetetlen részeit: a használt anyagokat, a kézművesek mozdulatait és ügyességét, és azokat a földrajzi, építészeti és kulturális összefüggéseit, amelyekben ezek a mesterségek születtek és virágoztak egykor.
"Először scannereket használunk, hogy a kulturális örökség kézzelfogható tárgyait tanulmányozzuk" - magyarázza Xenofón Zabulisz informatikus. "Másodsorban felvesszük a mozdulatokat, hogy leutánozhassuk azokat a gesztusokat, amelyeket akkor használnak, amikor az adott mesterséget művelik. Harmadsorban, és ez nagyon fontos, újraalkotjuk a kulturális összefüggéseket és a történelmi folyamatokat, az értékeket és a kollektív közösségi emlékeket, amelyek közepette ezek a mesterségek születtek.”
A kutatók olyan adatbázist hoznak létre, amelyben gyapjúfestés- és szövés, üvegfújás, tradicionális fazekasság és selyemszövés is szerepel a sajtkészítés mellett.
Interaktív kibővített valóságot és igazi eszközöket használnak, hogy összekössék a mesterségeket a történelmi és földrajzi környezetekkel, amelyekben kifejlődtek.
"Egy olyan módszert kellett kifejlesztenünk, amelynek révén meg tudjuk szerezni az adatokat a mesterségekről, egyben be is tudjuk azokat mutatni" - mondja Nikolaosz Partarakisz. "Egyidőben kellett megérteni, hogy a mesteremberek megközelítése hogyan illeszkedik a szükségleteikhez, és megalkotnunk azokat a technikai eszközöket, amelyek szükségesek a céljaink eléréséhez. Ez nagy kihívás volt.”
Ahhoz, hogy megragadják a fiatal, technológia által vezérelt közönség figyelmét, játékos formában kell bemutatni az ősi mesterségeket, interaktív képregények magyarázzák el az üvegfújás titkait, és régi fényképezőgépekkel készítenek virtuális képeslapokat.
"Azért alkottuk meg ezeket az alkalmazásokat, hogy a kutatásaink eredményeit elérhetőbbé és átfogóbbá tegyük" - vélekedik Xenofón Zabulisz. "A kutatásunknak játékosabbnak kell lennie, ha vonzóvá akarjuk tenni a közönség számára. Annak érdekében, hogy fenntartsuk a hagyományos mesterségeket, modernizálni kell a történeteket.”
Tudósok szerint a hagyományos mesterségek túlélése gazdasági életképességükön múlik – az ökoturizmus révén például. A digitális eszközök pedig segítségükre lehetnek ebben.