rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A hidegháború óta nem látott patthelyzetben az orosz-amerikai atomtárgyalások

Az amerikai elnök különmegbízottja, Marshal Billingslea az amerikai-orosz nukláris egyeztetésen
Az amerikai elnök különmegbízottja, Marshal Billingslea az amerikai-orosz nukláris egyeztetésen   -   Szerzői jogok  Ronald Zak/AP.
Betűméret Aa Aa

Vegyes az értékelése a nukleáris fegyverkezés jövőjéről szóló amerikai-orosz tárgyalások legutóbbi szakaszának, ami a héten fejeződött be Bécsben. Amerikai részről komoly eredménynek tartják, hogy az egyeztetések folytatásának igényével zárultak a megbeszélések, míg az orosz fél szerint nem történt érdemi elmozdulás. A nukleáris fegyverkezést korlátozó új START egyezmény alig több mint fél év múlva lejár, az új megállapodás aláírása tehát sürgető. Érdemes áttekinteni, mekkora veszély leselkedik a világra az atomfegyverek miatt.

Két országnál a töltetek 90 százaléka

A nukleáris fegyverzet körülbelül 90 százalékát az Egyesült Államok és Oroszország birtokolja. A jelentős atomhatalmak közé tartozik Kína, Franciaország és az Egyesült Királyság is. Igazoltan rendelkezik atomfegyverrel további négy ország: Pakisztán, India, Izrael és Észak-Korea.

Az atombékéért és a nukleáris leszerelésért küzdők azzal érvelnek, hogy egy esetleges atomháborúnak nem lenne nyertese, hiszen túlélője sem lenne a Földön. A nukleáris töltetek összmennyiségéhez képest bolygónk kicsi.

Pillanatnyi és értelmetlen előny

Az a legnagyobb atomhatalmak protokolljából is érződik, hogy a támadást kezdő félnek van csak esélye egy pillanatnyi előnyre, hiszen ha valamelyik fél elpusztítja az életet, teljesen mindegy, hogy a hozzá képest a sorban következő atomhatalomnak mekkora arzenálja van.

Ennek felismerése és kivédése vezetett ahhoz a fegyverkezési versenyhez a hidegháború időszakában az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, ami az elrettentést szolgálta. A fizikai készültségen túl pszichológiai hadviselés, ami meggátolja a feleket abban, hogy valaki megnyomja a piros gombot.

Fordítottak a helyzeten

Az amerikaiak előnyével indult a versengés az 1960-as években, de a hetvenes évek közepére az erőviszonyokat kiegyenlítette a Szovjetunió mind az atomtöltetek összerejét, mind az indítóállások számát tekintve. A fegyverek számát illetően tartotta előnyét az Egyesült Államok, de hatóerőt alapul véve a Szovjetunió a nyolcvanas években felülkerekedett.

A XX. század második felétől az emberiség kénytelen együtt élni a nukleáris fenyegetettség veszélyével. A Hirosimára vagy a Nagaszakira ledobott bombák erején túl a csernobili és a fukusimai atomerőmű katasztrófája is megmutatta, milyen pusztító ereje van a radioaktivitásnak.

Öt hónappal később szétesett a Szovjetunió

A Szovjetunió széthullása előtti utolsó pillanatokban hozták tető alá az első START egyezményt, hogy véget vessenek a túlzó fegyverkezési hajszának.

A START I-et 1991. július 31-én írta alá George H. W. Bush amerikai elnök és Michail Gorbacsov szovjet vezető. Az egyezmény különböző típusú járművek és robbanófejek számát korlátozta. Később az USA, Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán és Ukrajna között maradt érvényben.

Azóta Fehéroroszország, Kazahsztán és Ukrajna teljesen megszabadult a nukleáris fegyverektől, így egészen mostanáig Washington és Moszkva bilaterális megállapodásai jelentették a kontrollt.

A kétoldalú megállapodások évtizedei

A START II-t George H. W. Bush és Borisz Jelcin kézjegye hitelesítette, a START III-at Barack Obama és Dmitrij Medvegyev írta alá 2010-ben. Ennek hatálya jár le 2021 februárjában. A szerződés mindkét fél számára 1550 nukleáris robbanófejben maximalizálta az atomarzenált.

Az első megállapodás idejét és az azt megelőző hidegháborús évtizedeket valóban az orosz-amerikai versengés jellemezte, ezért geopolitikai stabilitást nyújtottak a kétoldalú megoldások.

Árnyaltabb erőviszonyok

A jelenlegi amerikai elnök, Donald Trump viszont határozottan állítja, hogy az erőviszonyok ma már módosultak, árnyaltabbak lettek a világban. Kína nem csak atomfegyverrel rendelkező ország, hanem olyan komoly atomhatalom, aminek csatlakoznia kell a megállapodáshoz, hogy a következő egyezmény valóban az atombéke alapja lehessen.

A pekingi vezetés azzal utasítja el Washington érvelését, hogy még mindig amerikai és orosz kézben van a világ atomfegyvereinek legnagyobb része, és a két ország nukleáris arzenáljához képest nagyságrendekkel kisebb Kína atomfegyver-állománya.

Moszkva is reagált Washington felvetésére. Az orosz külügy egyenesen időhúzással vádolja az amerikai felet, átlátszónak tartva Donald Trump taktikáját.

A nyugati és a keleti hatalmi tér határán

Több mint tíz órán át tartottak a héten rendezett tárgyalások Bécsben, az osztrák külügyminisztérium épületében. Az Egyesült Államokat Marshall Billingslea, az amerikai elnök külön megbízottja, Oroszországot Szergej Rjabkov külügyminiszter-helyettes képviselte.

Semmi konkrétum nem szivárgott ki a megbeszélésekről, ez összhangban van az orosz értékeléssel, miszerint nem sikerült áttörést elérni az egyeztetéseken.

Az egyetlen reményt keltő információ, hogy az amerikai elnök külön megbízottja, Marshall Billingslea szerint a további párbeszédet munkacsoportok szintjén kell folytatni. Az ott elért eredmények lehetnek majd az alapjai az új START egyezménynek.

Szorít az idő

Bár az idő rövid, elemzők szerint az aláírástól nagyon messze vannak a felek, mert a hét elejére kialakult holtpontról csak komoly diplomáciai erőfeszítések révén lehet majd csak elmozdulni.

A patthelyzet azért alakult ki, mert az orosz vezetés azt mondja, hogy Moszkva az egyezmény aláírását szorgalmazza és Washington az, aki Kínára hivatkozva kihátrál az egyezségből. Az Egyesült Államok viszont azzal érvel, hogy egy elavult megállapodással igyekszik az orosz vezetés segíteni Kína és ezáltal a keleti régió pozíciójának erősödését, kontroll nélkül hagyva az ottani nukleáris fegyverzet fejlesztését és bővítését.