rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Geszti Péter befejezett egy musicalt, és új dalokat írt a járvány alatt

Geszti Péter befejezett egy musicalt, és új dalokat írt a járvány alatt
Szerzői jogok  Geszti Péter
Betűméret Aa Aa

Ha felemelkednek a rácsok, abban a pillanatban elkezdünk megint vágtázni! – vallja Geszti Péter, aki befejezett egy korábban elkezdett musicalt, későbbi koncertjeire új dalokat írt a járvány idején, és előkészíti egy vígjáték forgatását is. Szerinte most mindenkinek be kell táraznia, hogy amikor újraindul az élet, már készek legyünk rá. Az Euronews most megjelent videója apropóján kérdezi Geszti Pétert.

A Noé-legenda a világvége túlélésére tett erőfeszítés. Miért írtál dalt a járvány előtt ettől indíttatva?

Két évvel ezelőtt rögzítettük ezt a dalt, de soha nem kezdtük el játszani. Olyan dalt akartam írni, ami arról szól, hogy ha összeomlik a világ benned vagy körülötted, akkor neked magadnak kell új világot teremteni. Nem lehet másra várni, mástól elvárni. Azt próbáltam meg elkapni, hogy minden ember számára mást jelenti a világvégét. Van, akinek a szerelme elvesztése jelenti ezt, illetve egy fontos, nagyon szeretett ember halála. Másnak a mai helyzetben az jelenti a világvégét, hogy elveszíti a munkáját, vagy el kell költöznie. Sok ember számára sokféle jelentést hordozhat, aztán egyszer csak ránk robbant ez a járvány, és hirtelen mindannyian ugyanabba a helyzetbe kerültünk.

Épp ezért ha most készülne, érteném, de mi volt az apropója, ami miatt elkezdted írni még a járvány előtt?

Talán egy kicsit a saját életem. Volt pár nehéz évem, lelki értelemben. Aztán pont a zene erejével és a muzsikustársaimtól kapott inspirációk segítségével tudtam kijönni a gödörből. Ez a dal ennek a szüleménye. Tényleg azt éreztem át, amiről a dalszöveg is szól: „Ha ezen a világon semmi se várna már ránk / Ha ezen a világon a semmibe fut is a bárkánk / Hasítok új világot az éjből / Hogy nőjön egy part a mélyből / És kikötünk együtt a szív látóhatárán.”

Fel kell ismernünk, hogy Noéként kell helytállnunk bizonyos helyzetekben?

Van, amikor nem engedhetjük meg magunknak, hogy elgyengüljünk. Valahogy az jutott eszembe, hogy megéltem azt, hogy csodálatos érzés, hogy van családom, mennyire szeretem a gyerekeimet, milyen nagyszerű feleségem van, és nekem ezt a közösséget kell tudni átemelni, átvinni a nehéz helyzeteken, a nehéz időszakokon. Azt pedig kifejezetten kerülnünk kell ilyenkor, hogy mi magunk teremtsünk negatív erőteret. Azt éreztem, hogy föl kell állni, össze kell magamat szedni, meg kell fognom a párom kezét, és mindenen át kell mennünk egymással. Hiszen erre kötöttünk szövetséget. Olyan közeget kell teremteni, ami tele van szeretettel és alkotó energiákkal.

Ma már önálló életet élnek a számok, amióta nincs szükség fizikai hanghordozóra, a lemezre, az album kifejezés egyre kevésbé értelmezhető. Mégis megkérdezem, hogy a koronavírus-járvány teremtette izolációban sikerült írni egy albumnyi új dalt?

Az a fura, hogy a karantén második napján, amikor rájöttem, hogy nem kell annyit és úgy rohannom, mint máskor, elkezdtem dalszövegeket írni. Több féle irányba. Egyrészt van egy musical, amit már évek óta írunk, és azt most be tudtam fejezni. Hat vagy hét dalt írtam ehhez. Aztán magamnak is elkezdtem írni, így további három-négy dal született meg, plusz ez a Noé-klip. Visszanyertem azt az inspirációs közeget, azt a nyugodt erőteret, amiben az ember alkotni tud, és nem csak a biznisz után rohangál.

Min múlik, hogy az embert leblokkolja a járvány, vagy képes alkotni?

A kényszer szülte ezt a szabadságot. Az alkotói tevékenységhez szükség van rengeteg időre, elmélyülésre, élmények és érzések megfogalmazására. Ez most akaratomon kívül megteremtődött, de mások esetében ez attól függ, hogy kinek mi a szakmája és milyen a személyisége. Például egy termékeny író vagy költő a járványon kívül is úgy működik, hogy felébred, megreggelizik – ha van miből -, és utána órákra bezárkózik, hogy írjon. Ebédig magukra csukják az ajtót, különben soha nem készül el egy kötet. Az alkotói élet tehát egy magunkra mért karantén.

Az alkotáshoz az ihlet ingerek segítségével jön. Most nincsenek új ingerek. Ez is lehet inspiráló?

Persze, hiszen a legnagyobb inger, hogy a szeretteimmel lehetek, és ez a kényszerű összezártság az én esetemben nagyon értékes, szép, érzelemdús együttlét. Ezt a luxust korábban elengedtem, mert éltem a multitasking business életet. Épp ezért most el kell gondolkoznunk azon, hogy úgy akarjuk-e folytatni a későbbi életünket is, ahogy eddig éltünk? Én például biztos, hogy nem!

Geszti Péter

A járvány előtt sem azért nem éltünk értékesebb életet, mert nem akartunk, hanem mert a kötelességek határt szabnak.

Ez sajnos így van, de a koronavírus megtanított, hogy mennyi mindent el lehet intézni egyszerűbben, mint korábban. Nem kell minden munkaügyi találkozót személyesen megtartani, mint korábban. Ha egy meeting megtartható online, akkor a későbbiekben is érdemes megspórolni a közlekedéssel elvesztegetett időt. A technológia már lehetővé teszi mindezt, és a technológiai óriáscégek már a járvány előtt is az orrunk alá tolták, hogy használjuk mindezt. Ráadásul egy videókonferencia hatékonyabb, mert kevesebb az udvariaskodás és a mellébeszélést, mindenki rögtön a tárgyra tér.

Az előadóművészeket erősen korlátozza az események és a közönség hiánya. Ön hogy vagy ezzel?

A járvány alatt több mint harminc koncertemet és előadásomat kellett törölni. Ennek nem csak az anyagi része fájdalmas, hanem az is, hogy hiányzik az interakció a közönséggel. Az egy olyan energiacsere, ami feltölti az embert, bepörgeti, további alkotásra inspirálja. Egy állandó lelki és szellemi készenlétet hoz létre. Ez nagyon hiányzik. Sajnos az is kiderült, hogy egyáltalán nem érdekesek a lakásokban elpengetett koncertek, mert közönség nélkül nincs dráma. Ugyanez igaz a focira is. Láttam egy olyan közönség nélküli közvetítést, amikor ugyanolyan világsztárok fociztak, mint korábban, csak üres lelátók előtt. Teljesen érdektelennek éreztem, mert hiányzott a drámaiság, a feszültség hangulata. Már a görög színjátszásban is a feszültséget a drámában a közönség biztosította, ha úgy tetszik, a kórus. A mostani közönség nélküli produkciók hiába színvonalasak, nem születik meg az élmény, mert az érzelmek hőfokát a reakciók fokozzák.

Hogyan tervezi a folytatást?

Most maximálisra tekertem az alkotást, betárazok a jövőre. Dalszövegíróként és producerként egyaránt. Nyáron tervezzük forgatni a Ha elfárad, viheti! című vígjátékot, aminek a forgatását le kellett állítanunk, de ennek az újraindításával is foglalkozom, hogy majd ha lehetséges lesz, startolhasson. A részletek kidolgozására most több időt tudok szánni. Ősztől remélhetően már lesznek koncertjeim, és ezekre is már készülök. Ha felemelkednek a rácsok, abban a pillanatban elkezdünk megint vágtázni!

A Noé plakátja