A B-52 Stratofortress a hidegháború legjellegzetesebb katonai szimbóluma volt. A gépet kifejezetten arra tervezték, hogy egy nukleáris konfliktus esetén azonnal elérje a Szovjetuniót, és stratégiai atomcsapást mérjen ipari és katonai célpontokra.
Van valami abszurd abban, amikor egy 1952-ben megtervezett repülőgép jelenik meg egy 21. századi háborúban. A hidegháború egyik ikonja, a B-52 Stratofortress – amelyet a pilóták egyszerűen csak Nagy Ronda Dagadt Fickónak neveznek – ismét háborúba indul, most éppen Irán felett.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A „repülő dinoszaurusz” túlélte az egész hidegháborút, a terror elleni harcokat, Vietnámot, Koszovót és Irakot. Mivel régóta nem hallottunk felőle, azt lehetett hinni, hogy végleg nyugdíjazták. De nem, mert most újra megjelent - Irán felett.
A szuperbombázót az 1950-es évek elején fejlesztették ki az amerikai nukleáris stratégia számára. A feladat elvileg egyszerű volt: 7/24-ben nukleáris bombákat szállítani a Szovjetunió köré, azonnali bevethetőséggel.
Az első példány 1952-ben repült, a gép pedig 1955-ben állt rendszerbe. A Pentagon eredetileg néhány évtizedes szolgálatra tervezte, ehhez képest már 70 éve szolgál, és a tervek szerint legalább 2050-ig használni fogják, azaz akkor már inkább Üknagypapa lesz. Ez azt jelenti, hogy egyes példányok akár száz évig lehetnek is aktív hadieszközök maradhatnak, amit talán egyetlen fegyverről sem lehet elmondani.
A gépet a Boeing gyártotta, mindmáig összesen 744 darabot, különböző változatokban (A–tól H-ig).„Eepülő teherautónak" is becézték, amely nem túl gyors és nincsenek lopakodó képességei sem, viszont iszonyatos mennyiségű bombát és cirkáló rakétát képes szállítani. A Pentagon közlése szerint éppen erre van szükség Irán ellen.
A gép 5 fős személyzettel repül. Hatótávolsága 14,000 km, teherbírása 31 tonna, amibe beleférnek a hagyományos bombák, a GPS-vezérelt precíziós JDAM-ek, tengeri aknák, cirkálórakéták és nukleáris fegyverek. Ez a széleskörű képesség az oka, hogy a Pentagon nem tudta véglegesen nyugdíjba küldeni.
Vietnámban lett legenda és a pusztítás jelképe
A B-52 rettegett hírnevét a vietnámi háború hozta meg. Az amerikai légierő a hatvanas években indította el az úgynevezett Arc Light bombázásokat, amikor egy-egy kötelék több száz tonna bombát dobott le egyszerre. A vietnámi katonák ezt így hívták: „földrengés az égből”. A csúcspont 1972-ben volt, amikor az Operation Linebacker során több mint 700 B-52 bevetést végeztek el Hanoi ellen. Richard Nixon elnöki periódusa alatt a bombázásokat kiterjesztették Kambodzsára és Laoszra is, mivel a Viet Minh gerillahadsereg alakulatai ezekben az országokban is szerveződtek.
A géptípus a hidegháború után sem tűnt el, így részt vett az Öböl-háborúban (1991), a koszovói műveletekben (1999), az afganisztáni háborúban és Irak ellen (2003). Jelentős szerepet kapott az ISIS elleni hadjáratban is. A pilóták szerint „ha sok mindent akarsz gyorsan elpusztítani, hívd a B-52-est”. Ennek oka az óriási bombaterhelés, több tucat célpontot támadása egyazon időben és a legalább 10 órás repülési képesség utántöltési igény nélkül.
A következő években a nagyfatert „megfiatalítják” majd új Rolls-Royce hajtóművekkel, korszerűbb radarral, fejletteb elektronikai hadviselési rendszerrel, ami javítja a kapcsolatot közte és az újabb típusok (B-2, B-21) között. A mondás szerint az újabb gépek lesznek a szike, a B-52 pedig a kalapács. Az amerikai hadműveletek elnevezései nem véletlenek, így a tavalyi iráni nukleáris létesítmények elleni csapás neve „Operation Midnight Hammer”, azaz Éjféli Kalapács volt. A „kalapács” metafora találó, mert amikor Washington nagyot akar ütni, a hidegháború legendás bombázója kerül elő a nyuggerszállásról.
A Nagypapa kulturális lábnyoma
Az Egyesült Államokban több olyan repülési múzeum is van, ahol B-52 Stratofortress látható, és a látogatók fel is mehetnek a gépbe, a bombatérhez, vagy akár a kabinhoz is. Ilyen hely az amerikai légierő hivatalos múzeuma Daytonban (Ohio), ahol több mint 350 repülőgép látogatható, köztük a B-52D Stratofortress.
A korszak paranoiája a filmkultúrába is beépült, ezt örökítette meg Stanley Kubrick örökbecsű paródiája, a Dr. Strangelove, avagy: Hogyan tanultam meg nem aggódni és megszeretni a bombát, amelyben egy B-52-es bombázó személyzete indul útnak egy hamis riasztás nyomán a Szovjetunió ellen.
A filmben Peter Sellers három karaktert is alakít, és groteszk humora mögött valós stratégiai doktrína húzódott meg. Akkoriban az amerikai nukleáris elrettentés egyik alappillére valóban a levegőben járőröző, bármikor bevethető stratégiai bombázóflotta volt – élén a B-52-essel.