rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A koronavírus-fertőzés túlélői: Fontos a pozitív gondolkodás!

euronews_icons_loading
A koronavírus-fertőzés túlélői: Fontos a pozitív gondolkodás!
Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

Az egész világon vannak áldozatai a koronavírusnak. De sok fertőzött felgyógyul. Európa különböző részeiről származó emberek mesélnek a vírussal folytatott küzdelmükről. 11 ember vallomása:

A betegség

Jess Marchbank, nővér:

- Kínzó volt a fájdalom. Az ízületeim mintha lángoltak volna! És mindehhez jött a lüktető fejfájás ... és a teljes letargia. Nem tudtam mozdulni, a fájdalom túl sok volt.

Matt Dockray, menedzser:

- Bekerülsz egy karantén helyiségbe, ahol mindenki védőruházatban van. Mindenféle gépre kötnek, és vizsgálnak. Nekem azt mondták, hogy a testem nem vesz föl megfelelő szintű oxigént. A jobb tüdőm összeomlott, és a bal tüdőm se volt túl jó állapotban.

Joshua Dopkowski, adjunktus:

- Nagyon félelmetes az, hogy olyan betegségben szenvedsz, ami potenciálisan halálos. Szóval nekem szülőként, úgy hogy itt van Ayla ... gondolnom kell rá is, gondoskodnom kell róla. Igazából ő nagyon sokat segített nekem.

Kike Mateu, sportújságíró:

- A betegség nagyon lassan fejlődik ki. És nem tudod, mikor lesz vége. Szellemileg a legnehezebb dolog azt elfogadni, hogy nem tudod, mennyi ideig tart. Én 31 napig voltam fertőzött!

Lucie Laville, nővér:

- Az volt a legnehezebb, hogy tudtam, hogy segítségre lenne szükség a kórházban, és én ehelyett otthon vagyok, tünetmentesen, és nem tudok dolgozni. Ez nehéz volt. A munkakörülmények nagyon speciálisak, de ez a mi munkánk! Egy éjszaka történt egy haláleset ... egy idős úr volt. Az én betegem. Felmentünk hozzá, megfogtuk a kezét. Elmondtuk neki, hogy a családja szeretett volna ott lenni, de nem lehetett, mert nem volt nekik szabad idejönni. És elkísértük őt élete utolsó perceiben, ami nem könnyű.

A gyógyulás - Milyen érzés volt, amikor megmondták, hogy meggyógyult?

Kike Mateu, újságíró:

- Wow…… Rendkívüli volt, megindító, lenyűgöző! Végre, majdnem egy hónap elteltével láthattam a családomat. Hihetetlen pillanat volt. Sosem felejtem el.

Jess Marchbank, nővér:

- Áldottnak éreztem magam, és igazán kiváltságosnak, hogy benne vagyok a pozitív statisztikában. És a kisfiam azt mondta: "Istenem, ez a legjobb ajándék, mama! Jobb ajándék, mint a Lego!" Igen, ez nagyon különleges volt. Örökre belém vésődött az az ölelés. Csodálatos volt!

Matt Dockray, menedzser:

- A másik részről se tudsz semmit. Nem tudod, mi a hosszú távú hatása. Nem tudod, hogy újra elkaphatod-e. De pozitív maradok. Amikor megzuhanok kicsit, visszatérek ehhez, és rádöbbenek, hol is vagyok most.

Mit lehet ebből tanulni?

Matt Dockray, menedzser:

- A dolgok, amiket meg akarsz csinálni. Minden apró dolog, amit mindig félretettél, vagy nem tettél meg, most hirtelen meg akarod csinálni. Meg akarsz változni, jobb emberré válni azokért, akiket szeretsz. Nem önzésből, hanem mert változást szeretnél.

Kike Mateu, újságíró:

- A kórházakban dolgozó emberek csodálatosak. Ahogy dolgoznak. A szívemben őrzöm őket. És örökké ott lesznek. Mert ez a koronavírus csodálatos oldala.

Guglielmo Schinina, az ENSZ menekültügyi szervezete (IOM), a mentális egészségért felelős szervezet vezetője:

- Gondolkodtam azon is, milyen szerencsés vagyok. És mennyivel nehezebb azoknak, akik nem jutnak ellátáshoz. Mint sok bevándorló például vagy az, aki egyszerűen csak fél az egészségügyhöz fordulni.

Laurence Rétaméro, művész:

- A rokonaim rendkívüli módon törődtek velem. Igazán úgy éreztem, hogy ők nagy pozitív erőt adtak számomra.

Ayla Dopkowski, iskoláslány:

- Az kedves, ha mások például elmennek a boltba, hogy elmennek otthonról, és ezt értünk teszik. Rászánják az idejüket, és kockáztatják a betegséget. És ha ők ugyanezt kérnék tőlünk, akkor igent mondanánk, mert ők is megtették értünk.

Ranim Aldaghestani, újságíró:

- A bolygónk újra lélegzethez jut a különféle intézkedések után az egész világon. Sok gyár, repülőtér bezárása után. Mindez drasztikusan csökkentette a levegőt szennyező szén-dioxid-kibocsátást. És mindez arra tanít, hogy meg kell őriznünk a mi nagy otthonunkat.

Mi a legfontosabb üzenete?

Lucie Laville, nővér:

- Otthon maradni ! A saját egyéni szintünkön ez az egyetlen, amit tehetünk azért, hogy megállítsuk. Mert nem akarom azt megkérdezni senkitől: „Inkább téged, az apádat vagy az anyádat intubáljuk? Mert csak egy csövem van. Két beteg van és egy cső." Egy lélegeztető van. Akkor kit válasszunk? És ez szörnyű...

Christos Kellas, parlamenti képviselő, aneszteziológus:

- Ezt egy olyan ember mondja, aki harcolt a koronavírussal, és nyert, valójában egy nagyon kemény csatában: otthon kell maradnunk! Talán valaki nem akarja megóvni saját magát, de nincs joga a közösséget és a társadalmat károsítani.

Jess Marchbank, nővér:

- Ápold a pillanatokat! Öleld meg a gyermekeidet, hívd föl a nagyszüleidet! Mutasd meg az embereknek, hogy szereted őket. Hogy ott vagy, hogy hiányoznak, hogy törődsz velük. Egyértelműen.

Henri Lapierre, nyugdíjas:

- Legfőképpen a remény üzenete van. Az, hogy túl lehet jutni a betegségen. Szóval ez az, ami igazán fontos. Ne legyél fatalista, és gondold, hogy minden véget ért! Nem, ez nem igaz. Úgy gondolom, hogy fontos a pozitív gondolkodás. És ez segít visszatérni a normál élethez.

Laurence Rétaméro, művész:

- Fokozzuk az energiánkat, erősítsük az immunitásunkat a pozitív gondolkodásmód révén, amennyire csak tudjuk! Köszönet ezért a pozitív riportért is, szükség van erre. Ez elengedhetetlen. Túljutunk ezen is, persze, hogy túljutunk!

Guglielmo Schinina az ENSZ menekültügyi szervezete (IOM), a mentális egészségért felelős szervezet vezetője:

- Nem csak saját magunkra, a saját országunkra, de az egész világra is gondolnunk kell! Ellenkező esetben ezek a dolgok folytatódni fognak. Össze kell fognunk!

Joshua Dopkowski, adjunktus:

- Az egész világnak le kell lassulnia! Így is kommunikálhatunk a digitális technológiának köszönhetően az egész világon. Nem kell olyan gyorsan mozognunk, annyit utaznunk és annyit fogyasztanunk!

Ayla Dopkowski, iskoláslány:

- Egyetértek!