NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Hetven éve kezdődött a kommunista diktatúra legsötétebb időszaka

Hetven éve kezdődött a kommunista diktatúra legsötétebb időszaka
Szerzői jogok MTI/Komka Péter
Írta: Magyar Ádám
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

1950-ben hozták létre a magyar gulagnak is hívott recski késznyszermunkatábort, ahol a rendszer megmutatta legkegyetlenebb arcát.

HIRDETÉS

„Ne csak őrizd, gyűlöld is!" Ez volt a hetven évvel ezelőtt létrehozott recski kényszermunkatábor őreinek, az Államvédelmi Hatóság embereinek jelmondata. A Rákosi-korszak jelképének számító büntetőintézetben nagyjából ezernyolcszázan raboskodtak, embertelen körülmények között. A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján a magyar gulag szomorú történetét elevenítjük fel.

Kis Miklós, a recski szövetség egyesület elnöke a második világháború után Hatvanban élt családjával. Ötéves volt, amikor édesapjáért eljött az ÁVH, de a mai napig emlékszik a történtekre:

„Este, június 26-án apánkat 5 perc kihallgatásra elvitték, utána 39 hónap múlva láttuk újra. A családot, mindenkinél, másnap hajnalban vitték el, úgy, hogy egy-egy teherautó odaállt, rajta az ávósok, és tulajdonképpen kaptunk egy órát, hogy amit felpakolunk, azt vihetjük el."

Nem ők voltak az egyetlenek - ugyanazon az éjszakán 34 család járt így Hatvanban. Mindannyiuknál vasutas a családfő, és mindannyiukat koholt vádak alapján állították elő. A rendszer példát akart statuálni - az ÁVH vezetője, Péter Gábor is leutazott a városba. Az, hogy nem több családot vittek el, csak azon múlt, hogy nem állt több teherautó rendelkezésre.

Élet a táborban

Kis Miklóst és édesanyját a hortobágyi kényszermunkatáborba vitték, ahol egy marhaistállóban szállásolták el őket. A felnőttekre kemény fizikai munka várt, és minden lépésüket gépfegyveres őrök figyelték. Sőt, a tíz évnél idősebb gyerekek is dolgoztak, hogy fenn tudják tartani a családok magukat.

Az itt élőknek azonban még mindig sokkal jobb dolguk volt, mint a recski raboknak. A teljes titokban működő táborba a független szellemi elit tagjai is bekerültek. A cél nem az átnevelésük, hanem a megtörésük volt. A bírósági ítélet nélkül, mondvacsinált ürüggyel bezárt rabokat rendszeresen megalázták és bántalmazták. A kommunista elnyomás a történészek szerint megfojtotta a politikai ellenállás lehetőségét.

„Egy olyan alternatív politikai elit is bekerült a recski kényszermunkatáborba, akik egy demokratikus Magyarország jövőjét alapozhatták volna meg 1945 után, és a későbbiekben is" - magyarázta az internálótáborokat kutató Bank Barbara.

A rabok naponta 800 kalóriányi élelmet kaptak, így kellett a kőbányában dolgozniuk. Az őrök gyakran kegyetlen büntetéseket szabtak ki rájuk, olyan is volt, aki 29 napon át állt egy egy méter széles büntetőgödörben. Egy másik áldozatot gúzsba kötötték az őrök, és a kályha elé ültették, amelyben nagy tüzet raktak. Hiába kiabált, hogy égnek az ujjai, az ávós nem törődött vele, órákon át ott hagyta a kályha előtt. Miután eloldozták, kórházba kellett szállítani, ahol amputálni kellett a kezét. Az orvos annyit mondott neki, hogy maga sem fog többet zongorázni.

MTI/Komka Péter

De aki épp nem volt lecsukva vagy gúzsba kötve estére, az sem tudott rendesen pihenni. Egy priccsen 3-4 ember aludt egyszerre. A beszámolók szerint annyira szűk volt a hely, hogy a hátukon nem is tudtak feküdni, és ha valaki meg akart fordulni, az összes társának meg kellett fordulnia.

A magyar gulágot több mint három évnyi működés után Nagy Imre számolta fel 1953-ban. A rabokkal titoktartási nyilatkozatot írattak alá, kártérítésre pedig a rendszerváltásig nem voltak jogosultak. Azt máig nem tudni, hogy hányan vesztették életüket Recsken és a hasonló táborokban, de a visszaemlékezések alapján az elhunytak száma a százat is meghaladja.

Kiiktatták a rendszer ellenfeleit

Február 25-e a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja Magyarországon. Az Országgyűlés 2000-ben határozott erről.

1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet csapatok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Elfogása és a Szovjetunióba hurcolása az első lépés volt a kommunista diktatúra kiépítése felé.

A következő években tömegével tartóztattak le olyanokat, akiket az új rendszer politikai ellenfélnek vagy megbízhatatlannak tartott. A gulághoz hasonló kényszermunkatáborokat hoztak létre Recsken, Tiszalökön, Kazincbarcikán, Sajóbábonyban és Bernátkúton.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Szlovákiában csökkentik az egykori kommunisták nyugdíját

Talgo-felvásárlás: visszaütött a magyar kormány kétes hírneve

Betiltaná a kormány, hogy a 18 év alattiak energiaitalt vehessenek