rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Életüket kockáztató bevándorlók a La Manche csatornán

euronews_icons_loading
Életüket kockáztató bevándorlók a La Manche csatornán
Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

A La Manche csatornán nap mint nap rekordszámú bevándorló kockáztatja az életét azzal, hogy megpróbál kis csónakokkal Franciaországból az Egyesült Királyságba jutni.

A migránsok régebben kompokon próbálkoztak, elbújtak a teherautók platóin. Az embercsempészek azonban taktikát váltottak.

Az Euronews riportere, Damon Embling Calais-ba ment, hogy megtudja, miért akarnak a bevándorlók átjutni az Egyesült Királyságba még óriási kockázatvállalás árán is.

Szigorú calais-i rendőrök

Calais tele van Irakból, Iránból, Afganisztánból, Szíriából és Afrikából érkezett emberekkel. A Human Rights koordinátora, Clara Houin azt mondja, a rendőrök minden nap akcióban vannak. Arra kérik a menedékkérőket, vigyék arrébb pár méterrel a sátraikat. Ha valamelyik üres, viszik a sátrat, a benne lévő holmikkal, személyes okmányokkal, telefonokkal, ruhákkal együtt. Ez része annak a politikai megközelítésnek, miszerint el akarják kerülni, hogy olyan „dzsungel” legyen Calais-ban, mint 2015-ben.

A francia tengerparti városból legtöbben a lehetőségek Mekkájának tartott Egyesült Királyságba tartanak annak reményében, hogy ott újraegyesíthetik a családjaikat. Calais-ban a rendőrök megnehezítik az életüket, de a bevándorlók nagyon elszántak.

- Kérjük a brit és a francia kormányt, álljanak le, ne háborgassanak minket. Mivel megakadályozzák, hogy teherautókkal menjünk, marad a csónak. Hiába veszélyes, akkor is megyünk, amint lesz csónakunk – mondta egyikük.

Aggasztó számok

A közelmúltban volt olyan 48 órás periódus, amikor a brit mentőegységek több mint 200 bevándorlót – köztük gyermeket is – emeltek ki a tengerből.

A francia hatóságok szerint tavaly több mint 2700 ember próbált illegálisan átkelni a La Manche csatornán, 17-szer annyian, mint 2016-ban. A 2700-ból 1800 el is érte a brit partokat, közülük európai országokba 125-öt fordítottak vissza.

- A csempészek Angliából komppal, teherautókon hozzák át, és itt fújják fel a csónakokat, mert ha azokkal kelnének át a csatornán, biztos elkapnák őket – vélekedik Raymond Randoux vadász, aki közel 60 éve lakik Calais egyik külterületén.

Doveri félelmek

A La Manche csatorna túloldalán a parti őrség egy korábbi vezetője tragédiától tart, különösképp azért, mert a Doveri-szoros a legforgalmasabb hajózási útvonal, és a migránsok úgy gondolkoznak, csak a brit vizeket kell elérniük.

- Ezeknek a csónakoknak nincs navigációs rendszere, vagy kormányosa. Eddig két vagy három halálesetről tudunk, de egyszer biztosan katasztrófa lesz.
A migránsok állítólag visszautasítják, hogy még francia területen kimentsék őket a vízből, az pedig veszélyessé válhat, ha olyan valakit próbálnak kimenteni, aki ezt nem akarja. Aztán, ha már elérik a brit vizeket, a brit kormány felelőssége, hogy kimentse az embereket – mondta Andy Roberts.

Calais a dzsungel után

Amikor a francia hatóságok 2016-ban lerombolták a hírhedt calais-i dzsungelt, sok ember szétszóródott. A Dunkerque-hez közeli partoknál például migránsok százai élnek egy koszos, hideg, használaton kívüli raktárkomplexumban.

A DROP Solidaritét képviselő Coline Slotala – aki szerint a raktárokban mintegy 800 migráns él – azt mondta riporterünknek, majdnem minden nap eljön a komplexumhoz, nem érti hogyan történhet ez meg és hogy mi zajlik manapság Franciaországban.

A lerobbant telephelyen a körülmények igencsak szegényesek.

- Itt élünk áram, víz vagy fürdőszoba nélkül. Nincs itt semmi – mondta riporterünknek az egyik lakó, aki kérdésre válaszolva hozzátette, bár már kétszer is elkapták, talán újra megpróbál átszökni Nagy-Britanniába, amiért a csempészeknek vélhetően két-háromezer eurót, vagy inkább fontot kellene fizetnie.

Brit intézkedések

A brit kormány szorosan együttműködik a francia és belga hatóságokkal, többek közt felderítő eszközökkel, drónokkal veszik fel a küzdelmet az illegális bevándorlás ellen. Azt mondják, elfogják a próbálkozók többségét.

Azokat, akik mégis eljutnak Nagy-Britanniába, jótékonysági szervezetek segítik. Angol nyelvre és a mindennapi élethez szükséges dolgokra tanítják őket.

- Már nem élnék, ha otthon maradtam volna. Nem sajnálom, hogy eljöttem, mert Angliában jó életem van. Boldog vagyok itt – mondta egy menekült, aki Afganisztánból érkezett.

A bevándorlók többségének viszont szembe kell néznie az egyre növekvő idegenellenességgel. A brit kormány nyomás alatt van, a brit emberek azt várják, hogy az eddiginél jóval több bevándorlót küldjenek vissza oda, ahonnan jött.

Mást javasol a Kent Refugee Action Network menekültügyi hálózat munkatársa.

- Azt gondolom, a menedékkérőknek biztosítani kéne a lehetőséget, hogy még a francia oldalon kérjenek menedéket, és akkor jogilag rendezetten, biztonságos körülmények között kelhetnének át a csatornán. Ez nem jelenti azt, hogy megnyitnánk a tengeri határt, de gátat vetne az éjszakai embercsempész-forgalomnak. Nem tartható fenn a jelenlegi állapot, hogy a menedékigénylők lélekvesztőkön kockáztatják az életüket a világ legforgalmasabb hajózási útvonalán – fejtette ki álláspontját Bridget Chapman.