Dobszó, fütyülés, éneklés - a farsangi időszak jellegzetes télbúcsúztató, tavaszköszöntő népszokása, a vidám, maszkos karnevál több ország hagyományában él. Ami Magyarországon a busójárás, a mohácsi felvonulás, amely egy hungarikum, az a lengyeleknél a milowkai felvonulás, szintén egy védendő, ápolandó néphagyomány.

Lengyelország déli hegyei között ősi, több évszázados tradíció, hogy a falvak lakosai újév alkalmából meglátogatták egymást, boldog új évet kívánva egymásnak, ezért pedig kis ajándékokkal kedveskedtek viszont a látogatónak.

A zajongás, éneklés, muzsikálás, a zene és a tánc mind-mind egy célt szolgáltak a régi hiedelmek szerint: elűzni a rossz szellemeket, amelyek az újévkor leszállni készülődnek a Földre. A vélhetően még a pogány időkbe gyökerező népszokást a kereszténység évszázadai sem tudták kitörölni a nép kollektív emlékezetéből, a hagyomány él: nemzedékek nemzedékeknek adják át a maszkkészítés tudományát, a dalok ismeretét, a karneváli vidámságot.