Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.
rendkívüli hír

Eutanáziával meghalt a 40 éves belga paralimpikon

Marieke Vervoort Rióban 2016-ban, miután bronzérmet szerzett
Marieke Vervoort Rióban 2016-ban, miután bronzérmet szerzett -
Szerzői jogok
REUTERS/Jason Cairnduff/File Photo
Euronews logo
Betűméret Aa Aa

Október 22-én meghalt a belga Marieke Vervoort, aki paralimpiai bajnoki címet szerzett Londonban. A 40 éves kerekesszékes gyógyíthatatlan izombetegségben szenvedett, ami rengeteg fájdalommal és szenvedéssel járt. 2008-ban aláírta a papírokat az eutanáziához, ami legális Belgiumban, és most döntött úgy, hogy a kegyes halált választja. Halálhírét megerősítette a belgiumi Diest városa, számolt be a brit Guardian.

Nagyon nehéz ennyi fájdalommal és szenvedéssel élni, és ezzel a bizonytalansággal. Minden évvel egyre rosszabb, úgyhogy igazán örülök azoknak a papíroknak. Még mindig életben vagyok, és élvezem az élet minden apró pillanatát – mondta a riói olimpia után Marieke Vervoort, miután olyan sajtóhírek jelentek meg róla 2016-ban, hogy a sportesemény után véget vetne az életének.

A riói olimpián beszélt arról a sajtónak, hogy milyen a degeneratív gerincbetegségével élni, hogy vannak olyan éjszakák, mikor csak tíz percet tud aludni, hogy olyan fájdalmai vannak, hogy volt, hogy elájultak a környezetében, akik látták szenvedni. És arról is beszélt, hogy tartotta a sport mindezek ellenére életben.

Vervoort nagy támogatója volt az eutanáziának. Úgy fogalmazott, hogy ezzel a saját kezében van az élete, megnyugtatta a tény, hogy megvoltak a szükséges papírok. Vervoort szerint ha nem lettek volna meg a kegyes halálhoz szükséges dokumentumok, már korábban öngyilkosságot követett volna el. A paralimpikon úgy vélte, hogy kevesebb öngyilkosság lenne, ha minden országban legális lenne az eutanázia, és az remélte, hogy nem gyilkosságként néznek rá az emberek, hanem úgy, hogy éppen miatta élnek tovább az emberek.