rendkívüli hír

Meghalt Konrád György

Konrád György magyar író előadást tart a schleswig-holsteini tartományi parlament kieli épületében 2014. március 8-án.
Konrád György magyar író előadást tart a schleswig-holsteini tartományi parlament kieli épületében 2014. március 8-án. -
Szerzői jogok
MTI/EPA/Markus Scholz
Euronews logo
Betűméret Aa Aa

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus - tudatta a család pénteken az MTI-vel.

A közlés szerint Konrád Györgyöt hosszan tartó, súlyos betegség után otthonában érte a halál pénteken délután. Temetéséről később intézkednek.

Konrád György a magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja, művei egyebek mellett angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg.

Konrád György 1933. április 2-án született Debrecenben. Apja Konrád József (1897–1970) jómódú vaskereskedő volt. Anyja, Klein Róza (1905–2004) nagyváradi zsidó polgárlány. Nővére Éva 1930-ban született, jelenleg New Yorkban biológus. 11 éves koráig Berettyóújfalun éltek. Konrád György a helybeli zsidó elemi iskolába, majd a polgári iskola első osztályába járt 1944 tavaszáig.

A Gestapo és a csendőrség letartóztatta, majd Ausztriába deportálta a szüleit Magyarország német megszállása után (1944. március 19-én). Konrád György testvérével és két unokafivérével 1944. június 5-én budapesti rokonokhoz utazott nehezen megszerzett utazási engedéllyel. A rákövetkező napon Berettyóújfalu minden zsidó lakosát a nagyváradi gettóba, onnan pedig Auschwitz-ba deportálták. Szinte kivétel nélkül megölték Konrád osztálytársait Birkenauban. A két testvér és az unokafivérek nagynénjük Vágó Zsófia jóvoltából egy svájci védett házban élték túl a vészkorszakot.

György testvérével 1945 február végén utazott haza Berettyóújfaluba, ahol a házukat üresen találták, és miután a szüleikről nem volt semmi hír egy rokonuk vette magához őket. 1945 júniusában hazatértek deportál szülei. Berettyóújfalu mintegy 1000 fős zsidó lakosságából a Konrád család egyetlen kivételként együttesen életben maradt

Konrád György 1945-ben magántanulóként folytatta tanulmányait, majd egy évre rá a Debreceni Református Főgimnázium tanulója, bentlakó diákja lett. 1947-1951-ig a budapesti Madách Imre Gimnáziumba járt.

Polgári származása miatt 1951-ben csak az Egyetemi Orosz Intézetbe vették föl, de 1953 áprilisában onnan is kizárták 1953 őszén kezdhette meg tanulmányait az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar szakán, melyet 1956-ban fejezett be.

Szüleit az ország német megszállása után a Gestapo és a csendőrség letartóztatta, majd Ausztriába deportálta. A két testvér és még két unokafivér, Zádor István és Pál 1944. június 5-én budapesti rokonokhoz utazott nehezen megszerzett utazási engedéllyel. A rákövetkező napon Berettyóújfalu minden zsidó lakosát a nagyváradi gettóba, onnan pedig Auschwitz-ba deportálták. Konrád osztálytársait Birkenauban szinte kivétel nélkül megölték. A két testvér és az unokafivérek nagynénjük Vágó Zsófia jóvoltából egy svájci védett házban a vészkorszakot túlélték.

1945 február végén Éva és György hazautaztak Berettyóújfaluba. A házukat üresen találták, szüleikről semmi hír, egy bukaresti idősebb unokafivér, Kun László vette magához őket. 1945 júniusában a deportált szülők hazajöttek, és Berettyóújfalu mintegy 1000 fős zsidó lakosságából a Konrád család egyetlen kivételként együttesen életben maradt. Apja tovább folytatta vaskereskedését, és magához vette az elárvult unokafivéreket és unokahúgát. 1945-ben magántanuló volt, majd 46-ban a Debreceni Református Főgimnázium tanulója, illetőleg a neves református kollégium bentlakó diákja. 1947-1951-ig a budapesti Madách Imre Gimnáziumba járt.

Először az Új Hang című folyóiratban publikált 1955-ben. 1956 őszén az akkor induló kritikus hangvételű Életképek című folyóirat szerkesztőségi munkatársa lett.

Az 1956-os forradalom alatt egyetemi nemzetőr volt, a bukás után évekig állástalan. Az évtized végén tagja lett a Belvárosi Kávéház írói asztaltársaságának. 1959 és 1965 között ifjúságvédelmi felügyelő volt Budapesten, ennek élményéből született első regénye A látogató.

1960 és 1965 között másodállásban a Magyar Helikon Könyvkiadó lektora volt. 1965-től a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tudományos munkatársa lett, ahol városszociológiai kutatásokat végzett a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatócsoportjával, szorosabban Szelényi Iván városszociológussal együttműködve.

Közös munkájukból számos tanulmány született: egy könyv Az új lakótelepek szociológiai problémáiról (1969) és két nagyobb munka az ország területi gazdálkodásáról és igazgatásáról, valamint az országban zajló urbanisztikai és ökológiai folyamatokról. Konrád és Szelényi Iván sokat utaztak vidékre, 1967 és 1972 között ők vezették Pécsett és Szegeden az egész városra kiterjedő átfogó szociológiai kutatásokat.

Ekkoriban írta Konrád György első regényét, A látogatót (1969). A könyv ellentmondásos visszhangot kapott: a hivatalos kritika lesújtó volt, a nem hivatalos fölértékelő, a könyv a boltokból napok alatt elfogyott. 13 nyelvre fordították le, rangos kiadók és kritikusok valamint a hazai írótársak elismerően fogadták.

Második regényének, A városalapítónak kiadását 1973-ban politikai okokra hivatkozva elutasították, végül 1977-ben erősen megcsonkítva jelentették meg. 1973 nyarán ügyészi figyelmeztetésben részesült, állását a politikai rendőrség nyomására elvesztette.

1974-ben Szelényivel megírta Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvüket, ami az egyik első fontos szamizdat alkotás lett. A könyv befejezése után 1974 őszén politikai rendőrség is akcióba lépett, a szerzők minden lakóhelyét lehallgatták, személyi követőkkel vették körül őket, házkutatásokat tartottak, amelynek során Konrád naplójegyzeteinek jelentős hányadát elkobozták, a szerzőket pedig letartóztatták államellenes izgatás címén.

Szerzőtársa a zaklatások elől kivándorolt, Konrád a belső emigrációt választotta. 1973 és 1988 között csaknem folyamatosan publikációs tilalom alatt állt, művei, mint A városalapító, A cinkos, Kerti mulatság - először csak külföldön jelenhettek meg. Az ország határain túl valamennyi műve megjelent, regényeit mintegy tizenkét nyelvre fordították le, 1983-ban Herder-díjjal ismerték el. 1990 óta főként esszéket írt. A nyolcvanas évek végére a külföldi közvélemény előtt a mai magyar széppróza legismertebb képviselőjévé vált.

1987-ben és 1988-ban az amerikai Colorado College-ban világirodalmat tanított. Az 1980-as években részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, a demokratikus átalakulás egyik előgondolkodója volt. 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetségének egyik alapító tagja lett. 2009 nyarán - az új vezetéssel való szembenállása miatt - kilépett az SZDSZ-ből.

Konrád György 1990 tavaszán Nemzetközi P.E.N. Klub elnökévé választották a holland és a skandináv P.E.N. Klubok javaslatára. Ezt a tisztséget a terminus végéig, 1993-ig töltötte be. Sokat fáradozott a bebörtönzött és üldözött írók szabadulásáért, és kerekasztal konferenciákra hívta meg a szétváló nemzetek íróit a megbékélés érdekében.

1993 óta alelnöke volt a Nemzetközi P.E.N Klubnak. 1997 és 2003 között a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke volt. A német akadémia első külföldi elnökeként sokat dolgozott az Európa keleti és nyugati felének szellemi közelítéséért, a közép-kelet-európai és ezen belül a magyar írók és művészek bemutatásáért.

Munkásságáért 1990-ben Kossuth-díjat, 1991-ben a Nemzetközi PEN Club irodalmi békedíját kapta.

Megkapta a legmagasabb francia, magyar és német állami kitüntetéseket: Francia Becsületrend tisztje (Ordre National de la Légion d’honneur, officier) (1996), 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át, ugyanabban az évben, mint amikor a Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztjét (Das Grosse Verdienstkreuz des Bundesrepublik Deutschland).

Díszdoktora az Antwerpeni (1990) és az Újvidéki (2003) Egyetemnek. 2001-ben neki ítélték a Károly-díjat, az egyik legkiemelkedőbb európai elismerést.

2003-ban Berettyóújfalu 2004-ben pedig Budapest díszpolgára lett. 2007-ben Franz Werfel emberi jogi díjjal tüntették ki. 2014-ben megkapta a zsidó-keresztény párbeszéd ösztönzésén fáradozó német egyesületek munkáját összefogó Német Koordinációs Tanács Buber-Rosenzweig-érem elnevezésű kitüntetését.

2015-ben Petőfi-emléklap a helytállásért elismerést kapott a XXI. Század Intézettől és a Terror Háza Múzeumtól. 2015-ben Radnóti Miklós antirasszista díjat kapott.

Ismertebb esszékötetei közé tartozik Az autonómia kísértése, az Antipolitika, az Ölni vagy nem ölni, Az újjászületés melankóliája, a Várakozás, az Áramló leltár, A közép tágulása (2004), Az író és a város, a Csodafigurák - Arcképek, pillanatfelvételek, az Inga, a Harangjáték, a Zsidóságról.

Fenn a hegyen napfogyatkozáskor című önéletrajzi regénye 2003-ban, Kakasok bánata című regénye 2005-ben jelent meg.

Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.