Ki váltja Junckert az Európai Bizottság élén? Weber, vagy valaki más?
HIRDETÉSAz EP-választások után alig egy nappal már mindenki azt találgatja, ki lesz a leköszönő bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker utóda. A vasárnap esti eredmények fényében az erőviszonyok egyértelműen eltolódtak - és ez elsősorban a hagyományos nagy pártok számára kedvezőtlen.
EZT OLVASTA? Húsz éve nem volt ilyen magas a részvétel az EP-választásokon
Most minden attól függ, hogy a keddi, rendkívüli EU-csúcson hogy alakulnak a dolgok. A legfőbb kérdés az, hogy a tagállami vezetők továbbra is tartják-e magukat a csúcsjelölti rendszerhez, vagy felhagynak vele, és egy, nem a pártok által jelölt pályázót támogatnak.
Ha a csúcsjelölti rendszer fenntartása mellett döntenek, a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a négy legtöbb szavazatot szerzett frakció vagy ezek valamilyen koalíciója - a Néppárt, szociáldemokraták, liberálisok és Zöldek - jelöltjei közül választanak majd egyet. Ez esetben Manfred Weber (Néppárt), Frans Timmermans (S&D), Margrethe Vestager (liberálisok), vagy Ska Keller (Zöldek) — léphet Juncker helyébe.
Sokan rebesgetik, hogy egy, a csúcsjelölti rendszeren kívülről érkező jelölt is elnökké választható - a legesélyesebbnek a néppárti Michel Barnier (brexit-ügyi főtárgyaló) vagy a bolgár Krisztalina Georgieva (a Világbank vezérigazgatója) tűnik.
A tagállami vezetők véleménye megoszlik a kérdésben, hogy a csúcsjelölti rendszert támogassák-e. A magyar kormányfő külügyminisztere útján már jelezte, hogy nem ért egyet vele, de a francia elnök, Emmanuel Macron is ellenérzését fejezte ki a témában, csakúgy, mint a luxemburgi miniszterelnök.
Ki a legesélyesebb?
A fogadóirodák természetesen lecsaptak a lehetőségre, hogy az elnöki pozíció sorsa kérdéses, a bukmékerek rögtön össze is állítottak egy listát a szerintük legesélyesebb jelötekkel. A sort a néppárti Weber vezeti, de rögtön utána a második helyen áll Barnier. Őket a szocialista Timmermans és a liberális Vestager követi.
A történelem során először nő lehet az új elnök?
"Érdekes lesz megfigyelni, hogy a liberálisok kihasználják-e győzelmüket, mivel a két nagy párt, a Néppárt és az S&D önmagában nem képes többséget szerezni, ezért szükségük lesz egy harmadik erőre. Ez nyilvánvalóan a mostani válastzások után megkerülhetetlenné váló liberálisok, vagy a zöldek kell, hogy legyenek" - mondta el Dídac Gutiérrez Peris, a párizsi Science Po professzora.
Véleménye szerint míg korábban Weber volt az abszolút favorit, az új európai parlament nagy fragmentáltsága miatt más nevek is szóba jöhetnek. "Úgy gondolom, hogy az Európai Tanács következő ülése után egyértelmű üzenetet küld majd, hogy az új bizottsági elnöknek egy nőnek kell lennie, aminek óriási hatása lesz" - mondta, hozzáfűzve, hogy a liberális Margrethe Vestager, korábbi uniós biztos vagy más tapasztalt női politikus is jó eséllyel pályázik a pozícióra.
Az Euronews politikai újságírója, Dareen McCaffrey egyetért vele abban, hogy a liberális Vestager alkalmas jelölt lehet. Vestager és a francia elnök viszonya nem felhőtlen, ami rontja az esélyeit - növeli azonban egyrészt az a tény, hogy a liberálisok kompromisszumos jelöltje, másrészt az, hogy az unió régóta nyomás alatt van, hogy vezető pozíciókba nőt nevezzenek ki - legyen ez a Bizottság vagy a Tanács elnöke.
Bárki más?
A holland miniszterelnök, Mark Rutte kapcsán is újból és újból felmerül a gyanú, hogy esetleg ő lehet a következő bizottsági elnök. Rutte többször is beszélt róla, hogy nem kíván többé miniszterelnök lenni, és szívesen befejezné a mandátumát - nem véletlen, hogy neve a fogadóirodáknál is felmerült, igaz, egyelőre csak 20/1-hez arányban fizetnének rá.
Esélyesként pletykálnak még az abszolút kívülről érkező, leköszönő német kancellárról, Angela Merkel-ről is - bár az egyetlen tény, ami ezt a feltételezést alátámasztaná, hogy pártja, a CDU-CSU szövetség a Néppárt legerősebb tagja.
Arról is szólnak pletykák, hogy ha az új elnök kiválasztása túl sokáig tart, vagy a folyamat elakad, ez esetben a jelenlegi elnök mandátumát hosszabbítanák meg - igaz, ezt a feltételezést is gyengíti, hogy annak idején egy sokkal kevésbé fragmentált parlamentben is csak harmadszori próbálkozásra sikerült elfogadtatni a képviselőkkel, mint jelöltet.