Lebilincselően izgalmas és torokszorító az opera repertoárban - négy haláleset alig három óra alatt.
Lebilincselően izgalmas és torokszorító az opera repertoárban - négy haláleset alig három óra alatt: ez Puccini Toscája. A mestermű a párizsi operaház színpadán június 23-ig látható Marcelo Puentével és Martina Serafinnal a két főszerepben.
A Tosca az egyik leglenyűgözőbb thriller az opera történetében. Puccini magával ragadó mesterművét a párizsi operaházban mutatják be.
Martina Serafin a tragikus hősnőt, míg Marcelo Puente az ő szenvedélyes szerelmét alakítja.
- Puccini megelőzte korát, mert annyira csodálatosan bánik az érzelmekkel - vélte a szoprán. - Vannak benne olyan jelenetek, mint amikor Scarpia azt mondja: "Aprite le porte"... vagyis "nyissátok ki az ajtókat", és így a nő hallhatja, hogy a szerelmét kínozzák, és aztán a zenekar rázendít, ő meg azt mondja: "più forte, più forte", vagyis "erősebben". Nos, ez olyan jelenet, mint egy filmben.
- Puccini a verizmus királya, és a verizmus maga a valóság. Valódi emberekről írt, igazi helyekről és létező kultúrákról - magyarázta Dan Ettinger karmester.
- Dráma, szenvedély, árulás, politika, féltékenység, intrika, kínzás...minden emberi érzelem ott van benne - mondta a tenor.
- Nagyon modern nőnek látom. Úgy értem, nagyon vallásos, ugyanakkor szabad nő. Nem házas, van egy szeretője, és a maga életét éli - mesélte Martina Serafin.
Egy szerelmes nő haragja végzetes következményekkel jár. Tosca megöli az ördögi rendőrfőnököt, Scarpiát, aki mindent elkövetett, hogy megszerezze a nőt magának. Ám Tosca így sem tudja megmenteni szerelmét, Cavaradossit.
- Ebben az áriában: "E lucevan le stelle", a csillagok felragyognak. Ő börtönben van, katonákkal körülvéve. Egyedül van, ez a búcsú az élettől - magyarázta Marcelo Puente.
- Puccini ajándékba adta Toscának a zárást, amikor csak ő énekel - magyarázta Martina Serafin. - Amikor ma elénekeltem ezt, majdnem sírtam, annyira erős hatással volt rám, lehull a fekete függöny, és egyértelmű lesz, mi történik, meghal, és egy másik dimenzióba kerül, látni, ahogy bemegy a fénybe - vallott érzéseiről a szoprán.