A brexiten múlhat a francia halászok sorsa

Hajnali 5 óra. Boulogne-Sur-Mer, észak-franciaországi városka kikötőjéből éppen kifut a Marmouset 3 halászhajó. Újabb munkanap indul.

A 32 éves Pierre Leprêtre társtulajdonos, így a főnök a hajón. Családja - öt generációra visszamenőleg - itt halászott az La Manche-csatorna vizein, amit jól ismer. Tudja, hol érdemes leereszteni hálóját a jó fogás reményében.

- Ezúttal tintahalra megyünk, most annak van itt az ideje - mondja a tulajdonos-kapitány. De számíthatunk tőkehalra, kisebb makrélára, és morgóhalra is... Egyelőre maradunk francia vizeken, De a nap végére - lehetséges - átérünk a brit vizekre. Nagyon közel van.

Az uniós szabályok - bizonyos kvóták mentén - minden európai hajónak engedélyezik, hogy bárhol kidobja hálóját.

Az Egyesült Királyság hosszú partvidékének, halban bővelkedő vizei a külföldi halászhajók elsődleges célpontja.

A hajó fél óra alatt eléri a brit vizeket, ahol ideje háromnegyedét tölti.

A legénység felkészül az első manőverre. Ezt nevezik "dán kerítőhálónak".

Lemerül a felszerelés, majd következik a feszült várakozás. Hiszen a legénység fizetése a fogásmennyiségtől függ.

- Ez a munkánk varázsa. Soha nem tudni, mire jutunk. Nem olyan, mint egy gyárban, a futószalag mellett. Itt egyszer hopp, máskor kopp - mondja egyik halász, Emmanuel Descharles.

Ahogy behúzzák a hálót, több mázsa hal kerül a hajó gyomrába.

Nincs idő ünnepelni. Sok a tennivaló. A halakat fajta és méret szerint külön kell válogatni.

- Ez a napi rutin része. Osztályozzuk a halakat. Kissé monoton, mindig ugyanaz, de azért tetszik - osztja meg Emmanuel Pauchet, egy másik halász. Főleg, amikor ilyen rendkívüli minőség a zsákmány – teszi hozzá.

A folyamat vége a mérés, felcímkézés, jegelés, tárolás. Mindez naponta többször ismétlődő munkafolyamat.

Fárasztó szakma. Pihenésre nem sok idő marad.

A francia halászoknak mostanában különösen sürgető a dolog egy, a csatornán túlnyúló ügy, a brexit miatt. Mivel a brit vizek tiltott területté válhat számukra néhány hét múlva, amennyiben kölcsönösen elfogadott megállapodás nélkül távozik az Egyesült Királyság az Európai Unióból.

- Ha ez megtörténik, az a vég lenne számunkra. A brit vizek nélkül nem érdemes errefelé folytatnunk a halászatot – véli Pauchet.

Pierre, a kapitány és tulajdonos is osztozik ebben a félelemben. Csaknem 3 millió eurót fektettek egy új hajó megépítésébe. Ugyanakkor megérti, miért szavazott 10-ből 9 brit halász a kilépésre.

- Egyre szigorúbb és egyre abszurdabb az európai szabályozás. Ráadásul számos értelmetlen kitételt is tartalmaz. Belefáradtunk, belebetegszünk ebbe. A britek torkig vannak vele, akárcsak mi, franciák - mondja.

A halászok aggódna, de azért reménykednek is.

Egyrészt, ha mégis tető alá kerül a brexit-megállapodás, akkor egy átmeneti ideig továbbra is halászhatnak a brit vizeken, míg kidolgoznak egy új halászati egyezményt.

Másrészt, abban bíznak, hogy egy rendezetlen brexit esetén is akarnak együttműködést a szomszédokkal a brit halászati hatóságok.

- Szükségük van az európai piacra, hiszen amennyit kifognak, az túl nagy mennyiség az ottani piacra. Exportálniuk kell. Tehát egymásra vagyunk utalva. Ezért ez egy jó kiindulópont; nekik a kivitelre, nekünk a brit vizeken történő halászatra van jogunk – sorolja érveit Pierre.

Közeleg az este, az időjárás is rosszra fordul. Ilyenkor romlanak az esélyek a jó fogásra. A kapitány visszafordítja hajóját, irány Boulogne-Sur-Mer kikötője.

Ez Észak-Franciaország halászati központja. 800 halászt és további több ezer embert foglalkoztat errefelé az iparág.

Sorsuk most minden korábbinál jobban függ a Westminster politikájától, döntésétől.