A brexiten múlhat a francia halászok sorsa

Hajnali 5 óra. Boulogne-Sur-Mer, észak-franciaországi városka kikötőjéből éppen kifut a Marmouset 3 halászhajó. Újabb munkanap indul.
A 32 éves Pierre Leprêtre társtulajdonos, így a főnök a hajón. Családja - öt generációra visszamenőleg - itt halászott az La Manche-csatorna vizein, amit jól ismer. Tudja, hol érdemes leereszteni hálóját a jó fogás reményében.
- Ezúttal tintahalra megyünk, most annak van itt az ideje - mondja a tulajdonos-kapitány. De számíthatunk tőkehalra, kisebb makrélára, és morgóhalra is... Egyelőre maradunk francia vizeken, De a nap végére - lehetséges - átérünk a brit vizekre. Nagyon közel van.
Az uniós szabályok - bizonyos kvóták mentén - minden európai hajónak engedélyezik, hogy bárhol kidobja hálóját.
Az Egyesült Királyság hosszú partvidékének, halban bővelkedő vizei a külföldi halászhajók elsődleges célpontja.
A hajó fél óra alatt eléri a brit vizeket, ahol ideje háromnegyedét tölti.
A legénység felkészül az első manőverre. Ezt nevezik "dán kerítőhálónak".
Lemerül a felszerelés, majd következik a feszült várakozás. Hiszen a legénység fizetése a fogásmennyiségtől függ.
- Ez a munkánk varázsa. Soha nem tudni, mire jutunk. Nem olyan, mint egy gyárban, a futószalag mellett. Itt egyszer hopp, máskor kopp - mondja egyik halász, Emmanuel Descharles.
Ahogy behúzzák a hálót, több mázsa hal kerül a hajó gyomrába.
Nincs idő ünnepelni. Sok a tennivaló. A halakat fajta és méret szerint külön kell válogatni.
- Ez a napi rutin része. Osztályozzuk a halakat. Kissé monoton, mindig ugyanaz, de azért tetszik - osztja meg Emmanuel Pauchet, egy másik halász. Főleg, amikor ilyen rendkívüli minőség a zsákmány – teszi hozzá.
A folyamat vége a mérés, felcímkézés, jegelés, tárolás. Mindez naponta többször ismétlődő munkafolyamat.
Fárasztó szakma. Pihenésre nem sok idő marad.
A francia halászoknak mostanában különösen sürgető a dolog egy, a csatornán túlnyúló ügy, a brexit miatt. Mivel a brit vizek tiltott területté válhat számukra néhány hét múlva, amennyiben kölcsönösen elfogadott megállapodás nélkül távozik az Egyesült Királyság az Európai Unióból.
- Ha ez megtörténik, az a vég lenne számunkra. A brit vizek nélkül nem érdemes errefelé folytatnunk a halászatot – véli Pauchet.
Pierre, a kapitány és tulajdonos is osztozik ebben a félelemben. Csaknem 3 millió eurót fektettek egy új hajó megépítésébe. Ugyanakkor megérti, miért szavazott 10-ből 9 brit halász a kilépésre.
- Egyre szigorúbb és egyre abszurdabb az európai szabályozás. Ráadásul számos értelmetlen kitételt is tartalmaz. Belefáradtunk, belebetegszünk ebbe. A britek torkig vannak vele, akárcsak mi, franciák - mondja.
A halászok aggódna, de azért reménykednek is.
Egyrészt, ha mégis tető alá kerül a brexit-megállapodás, akkor egy átmeneti ideig továbbra is halászhatnak a brit vizeken, míg kidolgoznak egy új halászati egyezményt.
Másrészt, abban bíznak, hogy egy rendezetlen brexit esetén is akarnak együttműködést a szomszédokkal a brit halászati hatóságok.
- Szükségük van az európai piacra, hiszen amennyit kifognak, az túl nagy mennyiség az ottani piacra. Exportálniuk kell. Tehát egymásra vagyunk utalva. Ezért ez egy jó kiindulópont; nekik a kivitelre, nekünk a brit vizeken történő halászatra van jogunk – sorolja érveit Pierre.
Közeleg az este, az időjárás is rosszra fordul. Ilyenkor romlanak az esélyek a jó fogásra. A kapitány visszafordítja hajóját, irány Boulogne-Sur-Mer kikötője.
Ez Észak-Franciaország halászati központja. 800 halászt és további több ezer embert foglalkoztat errefelé az iparág.
Sorsuk most minden korábbinál jobban függ a Westminster politikájától, döntésétől.