NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Telma és Lujza a Balatonra megy

Telma és Lujza a Balatonra megy
Szerzői jogok 
Írta: Rita Konya
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Ridley Scott legendás roadmovie-ját két végzős színészhallgató értelmezte újra.

HIRDETÉS

Grand Canyon helyett Balaton, Ridley Scott Thelmája és Louise-a helyett csak így, magyarítva, Telma és Lujza ámokfutását asszisztálhatjuk végig a Színház- és Filmművészeti Egyetem 220-as termében.

Ballér Bianka és László Lili végzős színészhallgatók Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea osztályában. Telmaként és Lujzaként a hétköznapok darálójából menekülnének egy csajos hétvége erejéig a magyar tengerhez: egy elcseszett, félremenős kapcsolatból, a kávézóbeli hajtásból, illetve a haldokló nagymama ápolásából, kelepcében vergődő életükből kérnének lélegzetvételnyi kimenőt. Az alapkonfliktus az 1991-ben bemutatott filméhez hasonló: nemi erőszak, ami gyilkosságba torkollik. Telma kikezd egy angol fickóval a diszkóban, aki megerőszakolja őt – Lujza pedig egy üveggel többször fejbevágja a támadót, aki egyensúlyát veszítve a mélybe zuhan. Menekülés a zsaruk elől, drogériarablás, a végén pedig halálos baleset a lopott Mustanggal.

Hogyan került Ridley Scott kultfilmje a Vas utcába? Erről beszélgettem az alkotókkal.

euronews: Hogyan esett erre a történetre a választás? Kinek az ötlete volt? Ti kerestetek magatokra darabot, vagy titeket találtak meg vele? – kérdezem a két fiatal színésznőt.

- Nagyon szerettünk volna csinálni valamit, amiben mi ketten vagyunk Lilivel – kezdi a történetet a Telmát alakító Ballér Bianka – így hát nekiálltunk darabot keresni, Jákfalvi Magdolna tanárnőtől kezdve nagyon sok dramaturg ismerőst megkérdeztük, így Németh Nikolettet is. Mindenképpen egy műhelymunkaszerű valamit akartunk, amiben kitaláljuk, hogy hogyan tud ez a film mai lenni, hogy hogyan tudjuk átfordítani Magyarországra, két velünk egykorú lányra a történetet.

- Előtte nem is találkoztunk – folytatja az előadást rendező Mayer Bernadette. – Filmes közegből jövök, ez az első színházi rendezésem. De az első perctől fogva jól tudtunk együtt dolgozni. Volt néhány sarkalatos dolog, amihez ragaszkodtak lányok, úgy mint téma, illetve az, hogy ne legyen férfi szereplő, csak ők ketten. Szóval, belevágtunk. Mindenkinek mindenre volt ötlete, és a végén mindig született egyetlen megoldás, amit elfogadtunk és tiszteletben tartottunk.

- Az volt a cél, hogy magunkra formáljuk a sztorit. Ehhez kellett a rendező segítsége. Aztán szóltunk Vecsei Kingának, hogy tervezze meg a látványt, asszisztensnek pedig Almay Zsófiát kértük fel. Eredetileg persze nem az volt a szándék, hogy a teljes stáb lányokból álljon, de aztán megtetszett így, és már nem is akartunk fiúkat – teszi hozzá a Lujzát játszó László Lili.

euronews: Hányszor néztétek meg a filmet? Mondják ugye, hogy veszélyes az eredeti verziót látni – pláne, ha egy kultfilmről van szó -, mert az akarva-akaratlan befolyásolhat…

- Én csak akkor ültem neki a filmnek, amikor már mélyen benne voltunk a próbafolyamatban, mert akkor már úgy ítéltem meg, hogy a látottak nem fognak úgy hatni rám – mondja Betty. – Hát… (nevet) Tisztán emlékszem rá, ahogy fogtam a fejem utána! Hiszen ennek a mozinak a nagy része a látványra épül, amit mi nem fogunk tudni megcsinálni ebben a kis helységben. Ettől nagyon megijedtem. A poros út, a folyamatosan száguldás az autóval, a haladás – hogy fogjuk mindezt ebben a kis teremben megvalósítani?

euronews: Esetleg a hátfalra vetíthettetek volna egy sztrádás fahrtot…

- Ez is megfordult a fejünkben, de nagyon gyorsan elvetettük – mondja Lili. – Azt éreztük, hogy az komolytalan lenne. A kereteink is korlátozottak voltak, és amúgy is inkább magunkból, a színészi játékunk sokszínűségéből akartunk többet mutatni.

- Szerintem eleve van egy filmes jellege annak, hogy kicsi a hely, hogy nagyon közel ülnek a nézők, hogy ennyire minimál a játékmód. Emiatt egy csomó olyan ötletet elvetettünk, ami nagyszínpadivá tehette volna – teszi hozzá Bianka.

- Itt dőlt el tulajdonképpen, hogy ne legyen Grand Canyon, ne legyen mexikói határ, úgy egyáltalán, hagyjuk az amerikai mítoszt. Tegyük át az egészet a mába, ide, Magyarországra. Nézzük meg, mi lenne, ha két, az életével elégedetlen kiscsaj elindulna a Balatonra és valami hasonló történne velük, ami a filmbéli nőkkel – magyarázza Betty.

euronews: Így került bele a filmhez képest teljesen új anya-szál is, nvezetesen az, hogy Lujza az anyjától kapjon kölcsön pénzt a menekülésre?

- Igen, ez a vonal a filmben nincs, ott a pasijától kér kölcsön Louise – mondja Lili. – De mi úgy éreztük, hogy hozzánk közelebb állna az, ha Lujza ugyan a fiújától kér pénzt, ám a srác beárulja az anyjának. Így kerül képbe egy elidegenedett anya, akinek felszínes a kapcsolata a lányával, akivel nem értik egymást, akivel mindig elmennek egymás mellett. A rosszul szeretés esete a kettejüké.

euronews: Telmánál is más a filmbéli szituáció, hiszen ott egy elnyomó férj köti gúzsba, itt pedig egy gyógyíthatatlan beteg nagymama van.

HIRDETÉS

- Igen, ami ennyi idősen teher is lehet, hogy a nagyanyjával él ez a lány. Akit szeret, akit ápol, akit nem akar elveszíteni, aki ugyanakkor “röghöz köti”. A filmben az hozza el a felszabadulást Thelmának, hogy kvázi szakít a férjével, a mi Telmánknak meg az, hogy meghal a nagymama és már nincs miért hazamennie – mondja Bianka.

- Semmiképpen nem akartunk feminista sztorit, azt meghagytuk Ridley Scottnak – teszi hozzá Betty.

euronews: Egyértelmű volt, hogy ki lesz Telma és ki Lujza?

- Igen! Ez egy percig sem volt kérdés – vágják rá szinte egyszerre. Megnéztük a filmet, leültünk beszélni, egymásra néztünk, és már tudtuk. A valódi karakterünk ugyanis nagyon hasonló a két szereplőével.

- A legnehezebb talán a vége-jelenet volt, az tényleg pár héttel a bemutató előtt született csak meg. Sokat agyaltunk rajta, hogy ne legyen túl didaktikus, túl drámai. Nagyjából azzal dolgoztunk a legtöbbet – meséli Bianka.

HIRDETÉS

- Meg azzal, hogy Lujza és az anyja kapcsolata hogyan legyen érdekesebb – vág közbe Lili. – Sőt, emlékszem, hogy az osztályfőnökünk, Zsámbéki Gábor mondta, mennyivel izgalmasabb lenne, ha Telma tényleg beleszerelmesedne abba a fiúba, vagy legalábbis tényleg tetszene neki – csak, hogy ne legyen túl egyszerű, hogy sokkal nagyobb utat járjon a szituáció. Ezért is akartuk, hogy a lányok melletti karaktereket is mi játsszuk.

- Igen, tényleg, azt is Zsámbéki ötlete alapján árnyaltuk, hogy az anya ne legyen egyszerűen „csak” rossz, vagy nem szerethető a történetben, hogy neki is legyen meg a maga igazsága. Semmi ne fekete legyen vagy fehér – teszi hozzá Bianka.

euronews: Telma megerőszakolásáról párhuzamos monológokat hallgatva szerez tudomást a néző. Mindketten mondjátok, hogy kivel éppen mi történik.

- Igen, ez sarkalatos pont a történetben, az erőszak: itt rajzolódik ki legjobban, hogy van-e férfi ebben a darabban, vagy nincs – mondja Lili.

HIRDETÉS

- Én nagyon féltem attól, hogy férfi színész hiányában meglesz-e az a kémia, meglesz-e a kellő súlya a jelentnek, amitől a filmet nézve kinyílik a bicska az ember zsebében, hiszen itt kell megalapozni azt az indulatot, ami a gyilkosságig visz. És itt a lányoknak csak a narráció az eszközük ezt megteremteni – teszi hozzá Betty.

- Azt hiszem most hangzott el a legnagyobb különbség a film és a mi előadásunk között – veszi át a szót Lili. – Nevezetesen az, hogy a filmben egy szándékos gyilkosságról van szó, hiszen Louise-nál pisztoly van, szándékosan húzza meg a ravaszt, míg nálunk félig-meddig baleset történik, hiszen indulat és düh szülte dulakodás közben zuhan le a fiú.

- És itt persze felmerül, hogy ha nem szándékosan ölte meg, akkor miért is menekülnek – szól közbe Bianka. – Itt jön be a lelkiismeret a képbe!

euronews: Akkor nem arról van szó, hogy ketten vannak a világ ellen, hanem ennél jóval többről, igaz?

- Persze. Az alaptörténetet megtartottuk, úgy képzeld el, mint egy ház alapját – folytatja Betty. – De mi inkább arról akartunk beszélni, hogy milyen a bűntudat, milyen az, amikor ráeszmélsz, hogy olyan életet élsz, amiben nem teljesedsz ki. Hogy mi az a barátság. Mi inkább kihasználtuk, jobban mondva felhasználtuk Thelma és Louise történetét.

HIRDETÉS

- Számomra azért is volt nagyon értékes ez a munkafolyamat, mert a saját múltbéli traumáinkat is bele tudtuk vinni ebbe az egészbe – teszi hozzá Bianka. – Ki tudtuk beszélni őket. Az elhangzó mondatoknak az elsőtől az utolsóig úgy van jelentősége, hogy alaposan átgondoltuk mindet. Hogy rólunk, Ballér Biankáról és László Liliről szólnak.

euronews: Szerepel a darabban egy fehér kígyómotívum, az egyik legmegrázóbb jelenetben kerül elő. Ez honnan jön?

- Vendégszövegből van – mondja Németh Nikolett dramaturg. – Összesen három vendégszöveg van a darabban: a filmből teljesen átvettünk egy nagyon rövid részletet, emellett van egy Esterházy Péter-, és egy Nádas Péter-szöveg. Utóbbit akkor mondja Telma, amikor meghal a nagymama. Na ebben jön elő az a bizonyos fali kígyó. Vidéken ez egy hiedelem, ez a kígyó egy pozitív, védelmező lény, amire vigyázni kell, és ami, ha valaki meghal, elhagyja a házat…

euronews: Telma szájából abszolút hiteles ez a történet, hiszen az egész lányban van valami “koravénség”, nem? Hiszen a nagymamával nőtt fel, nem az a vagány fiatal lány, ez például a szóhasználatában is érezhető.

HIRDETÉS

- Igen, Telma olyan régimódi szavakat használ, mint például „Jóistenke”, „aggályoskodik”, vagy „bikfic”… – sorolja Bianka. – Ilyeneket a mai fiatalok nem nagyon mondanak, éppen ezért erős a kontraszt, amikor Telma kezd el káromkodni. Nála különösen indokolt, ha csúnyán beszél. És mikor teszi ezt? Amikor megerőszakolják, amikor részeg, amikor rabol, amikor kicsit elengedi magát.

euronews: A 220-as terem nagyon kicsi, rettentő intim a játéktér. Minimál díszletben, minimál kellékkel abszolút bejátsszátok a teret, az első perctől behúzva a nézőket is a történetbe.

- Igen, itt aztán nehéz a lámpalázat elrejteni! – nevet Lili. – Vannak nagyon bátor nézők, akik láthatóan élvezik, hogy az arcukba beszélünk, tartják velünk a szemkontaktust. És persze van, akin látszik a zavar, hogy Úristen, de közel van a színész! Bármilyen hihetetlen, ez nekünk ugyanolyan félelmetes helyzet.

euronews: Pattogó szöveg, gyors pozícióváltások, rövid jelenetek alkotják ezt a nagyjából egyórás előadást. Itt aztán tényleg nagyon flottul kell, hogy menjen minden…

- Asszisztensünk, Almay Zsófi igazi ezermester. Termet foglal, varr, és legfőképpen megold. Mindent. Nem túlzok, tényleg mindent! És ami nagyon fontos: bármi is van, nem pánikol! – mondja Bianka.

HIRDETÉS

- Dehogynem, csak én nem mutathatom. Éppen elég, ha ti pánikoltok – válaszol nevetve Zsófi.

euronews: Az utolsó előtti jelenetben kötélen ringva beszélget Telma és Lujza, ekkor már a halál felé száguldanak a kocsival. A végszót pedig egy dal adja, szintetizátorral és basszusgitárral kíséritek magatokat. Mit kell tudni erről a dalról?

- Tulajdonképpen PJ Harvey és Björk duettjéből indult az egész, tudod, amikor a Staisfactiont éneklik – magyarázza Betty. – Ahogy a két kígyó összefonódik, úgy ez a két teljesen különböző hang is összefonódik.

- Osztálytársunk, Vilmányi Benett volt a zenei vezető. A Satisfaction hagulata és az általunk felfestett benyomások alapján ő írta a dalt, amit az előadás végén eljátszunk – teszi hozzá Lili. – Sokáig kérdés volt, hogy az elején is legyen-e ének, vagy csak a végén, miután meghaltak a lányok. Végül csak a legvégére került zenei betét. Nem akartuk, hogy azzal legyen vége, hogy a rádió bemondja, hogy a kocsi szalagkorlátnak ütközött. Nem megrendíteni akartunk.

HIRDETÉS

euronews: Lassan fél év telt el a bemutató óta. Ez az utolsó évetek a Színművészetin, jövőre diplomáztok. Mi lesz Telma és Lujza sorsa? Tervezitek külső játszóhelyre vinni?

- Nagyon jó lenne. Talán vannak, lesznek is lehetőségek, bár azért az nagy kérdés, hogy egy másik játszóhelyen hogyan tud működni, hiszen annyira erre a kis teremre alkottuk meg, hogy mást ne említsek: a hátfalat a kinyíló kazettáival, amelyek mind-mind egy külön minivilágot jelentenek… De nagyon jó lenne még sokáig játszani, mert amellett, hogy nagyon szeretjük, szakmailag is rendkívül tanulságos volt. Határokat feszegettünk, minden értelemben – feleli Bianka.

- Azt sem felejti el szerintem egyikünk sem, hogy hogyan indult ez az egész – így Lili. – Azt a napot, amikor egy kis füstös lyukban összeültünk, hogy meg kéne csinálni ezt az előadást. Akkor még nem hittük, hogy sikerül ennyire magunkból összerakni valamit. Hogy nemcsak elindulunk az úton, de végig is járjuk. Mert végigjártuk.

Riporter: Kónya Rita Veronika

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

A moldovai kisebbségek is megmutatják magukat az idei Balkan Trafik! fesztiválon

Cartoon Movie: teltházas vetítések, izgalmas szakmai fórumok a rajzfilmek szerelmeseinek

Az ügynök halála: a kisember kilátástalansága maróbb, mint valaha Alföldi legújabb rendezésében