Könnyen eljár a katonák keze, Moszulban nehezen viseli a lakosság a város felszabadításával járó feszültséget.
HIRDETÉSNehéz megítélni Moszulban, hogy ki terrorista, ki civil. A kamera jelenlétében épp egy férfiről hiszik, hogy dzsihadista. A férfi szótlan a rémülettől, családtagjai, főleg a nők bizonygatják hangosan és sikoltozva, hogy a letepert férfi nem az önmagát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet tagja.
Az iraki katonák házról házra járnak, és már annyiszor hallották már azt a mondatot, hogy “Esküszöm, hogy nem az Iszlám Állam tagja vagyok!, hogy már nehezen engednek el bárkit is.
Lövés és pofonok is elcsattannak, a katonák keze könnyen eljár a nők és a civil férfiak felé is.
Nehezen viseli a lakosság a városrész felszabadításával járó feszültséget. Eddig a dzsihadisták uralmától rettegtek és gyötrődtek, most attól félnek a civilek, nehogy terroristáknak higgyék őket.
Ahogy az iraki hadsereg katonái, a moszuliak is jól tudják, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezet tagjai megbújtak az itt lakók között, úgynevezett alvó sejtekbe rejtőzve igyekeznek átvészelni az ellenük zajló hajtóvadászatot.
- Még mindig félünk az elbújt dzsihadistáktól. Sokan tartanak attól, hogy az alvó sejtekből visszarendeződnek majd, és ismét megszállják a várost. Sokan lehetnek – mondta egy moszuli férfi, Ahmed Danoun.
Moszul felszabadítását hónapokkal ezelőtt kezdték az egyesített iraki erők. A katonák lassan tudtak közelíteni a városhoz, a közeli települések és az utak mentén nem lehetett tudni, hogy hol vannak a dzsihadisták állásai, hova rejtettek robbanóeszközöket.
Moszult is kerületről kerületre vették be, heteken át a folyó nyugati oldalát, aztán még lassabban a keleti városrészeket. A dzsihadisták élő pajzsként használták a lakosságot, hiszen Moszul az önmagát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet utolsó nagy iraki állása.