A volt szeretőjét a vád szerint maró szerrel megcsonkító orvos perében a másodfok második tárgyalásán a szakértőké volt a főszerep.
A szakértők meghallgatásával és a perbeszédekkel folytatódott a Fővárosi Ítélőtáblán annak a kórházigazgatónak, Dr. B. K-nak a büntetőpere, aki a vád szerint volt szeretőjét a lakásában megtámadta, elkábította és a nemi szervét maró hatású anyaggal leöntötte. A budai Irgalmasrendi Kórház volt igazgatóját első fokon aljas célból elkövetett, maradandó egészségkárosodást okozó súlyos testi sértésben találták bűnösnek, négy év szabadságvesztésre és öt év foglalkozástól eltiltásra ítélték.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az ügyészség a büntetés súlyosbításáért fellebbezett, míg a védelem felmentésért. A perben elsősorban az volt a kérdés, hogy a kissé hiányosan összerakott történetmozaikok alapján milyen bűncselekményt lát megállapíthatónak a bíróság. Ugyanis az elsőfokú perben az ügyészség is belenyugodott, hogy a kórházon kívül erős altatóval elaltatott, majd maró anyaggal leöntött áldozat nem volt életveszélyben. A sértett ügyvédje viszont azzal érvelt, hogy az orvosnak eshetőleges szándéka volt az emberölésre, mert tudta, hogy a nő meghalhat a szakszerűtlen altatástól vagy az égéstől, vagy attól, hogy elkábítva otthagyta a lakásában kulcsok, telefonok, számítógép nélkül, ahol még sokáig ellátás nélkül maradhatott volna, ha a barátai nem kezdik viszonylag hamar keresni.
Másodfokon a védelem és a sértett képviselője is a szakértői vélemények kiegészítését kérték. A szakértők gyakorlatilag azt mondták, hogy a közvetett életveszély a másod-harmadfokú égés miatt fennállt, és előállhatott volna életveszély a szakszerűtlen altatás és az égési sokk miatt is. Ez az álláspont sorozatos bírói és ügyvédi kérdések után kristályosodott ki, amelyben a sértett képviselője és a védő kérdezett, az ügyészség nem.
Az ügyészség gyakorlatilag annyiban igazított az álláspontján, hogy az életveszélyt okozó testi sértés megállapítását kérte, illetve a magánlaksértés elkövetését is megalapozottnak látta, a minősítés ilyen változása jelentősen növelhetné a büntetési tételt. De messze nem annyira, mint amennyire ezt a sértetti képviselő indokoltnak látta, aki eshetőleges szándékkal elkövetett emberölésnek minősítette volna a bűncselekményt. (Ez azt jelenti, hogy az orvos szándéka az volt, hogy megcsonkítsa a nőt, de tudhatta azt is, hogy az eljárása rossz esetben a nő halálával végződhet, és ebbe az eredménybe is beletörődött.) Gál András perbeszédében hosszasan sorolta, mennyire nem állt a helyzet magaslatán az ügyészség egy prominens fideszes egészségpolitikus közeli rokonának ügyében, kezdve az eljárás indokolatlan megszüntetésével, majd a bírói szakban érthetetlen passzivitással.
A védő arról beszélt, hogy az elsőfokú tényállás kétharmada megalapozatlan, nem áll össze a bizonyítékok zárt láncolata, ami a bűnösség egyértelmű megállapításához szükséges. Részletesen foglalkozott például a felismerő tanú különböző vallomásaival, kiemelte, hogy míg a sértett nem ismerte fel a maszkos támadóban volt szeretőjét, addig a lépcsőházban az elkövetővel összefutó asszony pusztán a szeme alapján azonosítani vélte, ráadásul az emlékei az eljárás előrehaladtával egyre tisztultak. A vádlott kocsijában talált használt tűt, amelyben az áldozatnak beadott egyik szer maradványa volt, és amely a szakértők véleménye alapján nem feltétlenül volt azonos azzal a tűvel, amellyel az áldozatot elaltatták, az ügyészség is kivenné a bizonyítékok köréből. A védő azt mondta, hogy a nyomozó hatóság koncepciója kizárólag a volt szerető bűnösségére terjedt ki, más irányban nem nyomoztak akkor sem, amikor például a használtcikkpiacról előkerült az áldozattól ellopott telefon.
A vádlott az utolsó szó jogán felmentést kért. Abszurdnak nevezte, hogy egy körmönfont tervet készített volna, amely azon alapszik, hogy az áldozat, aki hat éven át a szeretője volt, majd nem ismeri fel akár az illatáról, akár a mozgásáról. – Én nem ilyen ember vagyok – mondta arról, hogy kezdetben nem is vette komolyan a felvetést, hogy gyanúsított lehet, és a vádakat először az ügyészség is képtelenségnek tartotta, ezért szüntették meg az eljárást (amely utóbb a sértett fellebbezése miatt folytatódott). Kiemelte azt is, hogy a vádak miatt az élete tönkrement, és a médiafigyelem nyomán középkori bűnbakká tették.
A sértett az Euronewsnak azt mondta, hogy nem ismerte fel a vádlottat a támadáskor, de az eljárás során fokozatosan meggyőződött a bűnösségéről.
Az ügyben a Fővárosi Ítélőtábla március 10-én hirdet ítéletet.