A robotok elveszik az emberek munkáját. És azután mi lesz? Vendégszerzőnk, Sean Welsh robot-etika kutató írása.
HIRDETÉSSok embert – talán az emberek többségét – robotokkal helyettesítik majd a munkahelyeken. Az automatizáció már az Ipari Forradalom óta munkahelyeket szüntet meg. Hamarosan az emberi sofőr, a kőműves és még számos más kétkezi munka teljes anakronizmus lesz, de több, jelenleg magas státuszú értelmiségi munkakört is robotok látnak majd el, mondjuk a jogi és egészségügyi területeken.
Az Oxford Business School kutatói, Carl Frey és Michael Osborne az elkövetkező 20-30 évben jelentős mértékű munkanélküliségi hullámot jósol a technológiai fejlődés folyományaként, ami a jelenleg létező emberi munkahelyek felét-harmadát érinti majd.
Az a kérdés, hogy elég nagy számban keletkeznek-e új munkahelyek a robotok elterjedése miatt megszűnők pótlására?
Idővel kiderül. Ha Frey és Osborne előrjelzése igaznak bizonyul, a robotok megtérülési ideje rövidül, a képességeik egyre sokrétűbbek lesznek, ezért a vállalkozások számára egyre nagyobb lesz a kísértés, hogy robtokat vásároljanak emberi munkaerő alkalmazása helyett.
Elképzelhető, hogy az önvezető kamionok miatt a hivatásos sofőr, mint szakma, megszűnik. A raktárakban, kikötőkben a ki és berakodást megint csak robotok végezhetik majd, ahogy átvehetik a bolti kiszolgáló személyzet szerepét is.
Ez több milliónyi munkahely elvesztését jelentené. Mihez kezdenének ezek az emberek? Ha a keletkező új munkahelyek nem pótolják a megszűnőket, akkor a munkanélküliség aggasztó mértékben növekedhet.
Ugyanakkor ez a folyamat viszonylag lassan fog lezajlani. Ha az előrejelzések beválnak, a politikusoknak és döntéshozóknak évek állnak majd rendelkezésére ahhoz, hogy megoldásokat dolgozzanak ki a technológiai munkanélküliség kezelésére.
Tim Dunlop, a Miért nem lesz munka a jövőben? című könyv szerzője azon a véleményen van, hogy a kormányoknak be kell látniuk, hogy a megszűnt munkahelyek helyett nem lesznek újak, és komolyan el kell gondolkodniuk azon, hogy milyen lesz a bérmunka utáni világ, amikor az emberek napjának jelentős részét már nem a munka tölti ki. Sokakhoz hasonlóan az úgynevezett egyetemes alapjövedelmet ajánlja a társadalmi átmenet idejére.
Ugyanakkor az előrejelzéseket nem kell készpénznek venni. Előfordulhat, hogy a vállalkozások elég gyorsan hoznak létre új munkahelyeket, amelyek helyettesítik az újakat.
Ám a trendek nem efelé mutatnak. A technológiai start-upok elképesztő piaci értéket képesek elérni nagyon rövid idő alatt, minimális létszámok mellett. A YouTube, az Instagram, a WhatsApp milliárdokért cserélt gazdát, miközben néhány tucat embert alkalmaznak, nem ezreket. Sokan attól tartanak, hogy ezek a munkahelyek a munkanélküli sofőrök, eladók és polcfeltöltők tömegei számára elérhetetlenek lennének.
Ha először a munkaképes lakosság tizede, majd az ötöde, végül a harmada-fele elveszíti a munkáját – méghozzá úgy, hogy esélye sincs új munkát találni, hiszen a robotok gyorsabban, olcsóbban és töbet tudnak dolgozni – az óriási terhet jelentene a társadalombiztosítási rendszerek számára.
Martin Ford, “A robotok felemelkedése” című könyv szerzője felelevenít egy történetet Henry Fordról és Walter Reuther-ről, aki akkor a az autógyári munkások szövetségi szakszervezetének vezetője volt. Egy új, automatizált autógyár bejárásán Ford csipkelődve azt kérdezte: – Walter, hogyan veszi rá ezeket a robotokat, hogy fizessenek szakszervezeti hozzájárulást? Mire Reuther így válaszolt: – Henry, és ön hogy veszi rá őket, hogy vegyék meg az autóit?
Azt hiszem, ez az igazi csapda. Ha a robotok olyan helyzetet hoznak létre, amelyben az emberi munkaerő nem versenyképes a robotokéval, akkor az emberi munkaerő része a nemzeti össztermékben a minimumra csökken. A francia közgazdász, Thomas Piketty eddig is azt állította, hogy a tőkejövedelmek már most gyorsabban növekednek, mint a munkajövedelmek, vagyis a tőkejövedelem a nemzeti össztermék egyre nagyobb részét adja. Piketty szerint mindez olyan változásokat hoz, amelyek szélsőséges társadalmi különbségekhez vezetnek, egy olyan világhoz, amelyről Austen és Balzac regényei szólnak. A robotok mindezt még fel is erősíthetik. A robot ugyanis munkaerővé konvertált tőke – ha teljes mértékben kiváltható vele az emberi munkaerő, azzal a munkavállalók részesedése a nemzeti össztermékből a nullához közelít. Akkor viszont ki veszi meg a robotok gyártotta termékeket?
Éppen ezért sokak szerint a tőke valamilyen formában előbb-utóbb támogatni fogja az egyetemes alapjövedelmet. Ellenkező esetben az adókat kellene növelni, hogy a megnövekedett szociális kiadásokat fedezni lehessen, vagy protekcionista, a robotok használatát korlátozó szabályokat kellene elfogadni, hogy legyen elég jövedelem a piacokon megvenni mindazt, amit a tőke előállít.
Tehát igaz, hogy a robotok sok embert helyettesíteni fognak. A fő kérdés az, hogy keletkezik-e elég új munkahely. Ha a válasz nem, akkor az új felállás kezelése óriási kihívás elé állítja a döntéshozókat.
_ A szerző az új-zélandi Canterbury Egyetem robot-etika kutatója _
Az euronewson megjelenő véleménycikkek nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik.