Új amerikai elnök, új gazdaságpolitika?

HIRDETÉS

A gazdaság témája alig kerül be az amerikai elnökválasztási kampánybeszédekbe, pedig talán ez az egyetlen terület, ahol Hillary Clinton és Donald Trump véleménye igen közel áll egymáshoz.

Az elmúlt 70 évben a világgazdaságot és a globalizációt is az Egyesült Államok vezette. A két politikus azonban kihátrálna ebből.

Clinton külügyminiszterként még támogatta a nagy nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodásokat. Kampányában azonban már több aggályt is felvetett, így a Csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatban is, ami a Csendes-óceán két partján lévő 12 országgal jött létre, kivéve Kínát.

Donald Trump a kezdetektől bírálja ezeket. A Kanadával és Mexikóval létrejött NAFTA-ról – amit Bill Clinton írt alá – úgy véli, hogy csak elvitte a gyárakat és a munkahelyeket az olcsóbb Mexikóba. A Csendes-óceáni partnerségről pedig azt mondta, hogy az amerikai üzleti érdekekkel szembeni támadás.

Az Európai Unióval kötendő Transzatlanti Szabadkereskedelmi Partnerség (TTIP) is végül az amerikai oldalon akadhat el. Az Amerikai Egyesült Államok új elnökének két vonalon is csatát kell vívnia: egyrészt a saját pártján belül, másrészt külföldön a második világháború után kialakult globális gazdasági rendszerrel.

Elemzők szerint a Csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodás (TTP) felrúgásának az a veszélye, hogy ha Amerikai kiszáll, Kína veheti át az uralmat az ázsiai kereskedelem felett, ami egyben Peking politikai befolyásának növelését is jelenti. Ugyanakkor nem biztos, hogy ésszerű lenne feláldozni az amerikai feldolgozóipart és a munkahelyeket a külpolitika oltárán.

A külkapcsolatokért felelős tanács egyik tagja úgy vélekedett, hogy a probléma gyökere ott rejlik, ahol az amerikai vállalatok érdekei elkezdtek szétválni az amerikai emberek érdekeitől. A vállalatoknak ismét meg kell mutatniuk, hogy egy-egy megállapodás miként segíti az amerikai munkásokat.