NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Öt megrázó pillanat az olimpiák történetéből

Öt megrázó pillanat az olimpiák történetéből
Írta: Tibor Vovesz
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Egyetlen olimpia sem múlhat el emlékezetes pillanatok nélkül.

HIRDETÉS

Egyetlen olimpia sem múlhat el emlékezetes pillanatok nélkül. Néha az eredmények és az emberi teljesítmény, máskor a borzalmak és a meglepetések miatt.

A müncheni mészárlás – 1972

Úgy hirdették, hogy a béke és öröm olimpiája lesz az 1972-es. Ezzel szemben a játékok történetének legsötétebb napjait hozta el.

Az izraeli atléták szállására támadt szeptember 5-én, a hajnali órákban a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorista csoport. 12 túszt ejtettek, akiket fél napig tartottak fogva. Egyik foglyuk elmenekült, egy másik meghalt, mikor szökni próbált. A harmadik halálát a vérveszteség okozta, miután rálőttek és megcsonkították.

A túszdráma ellenére a sportversenyek folytatódtak. Sokan bírálták emiatt a müncheni szervezőket, és a rendőrség lassú reagálását sem hagyták szó nélkül. Amikor megérkeztek a helyszínre, nehezítette dolgukat, hogy a terroristák minden megmozdulásukról értesültek az élő tévéműsorokból.

A túszejtők 234 palesztin fogoly, valamint Andreas Baader és Ulrike Meinhof német terroristák szabadon engedését követelték.

A rendőrségi szabadító akció közben kivégezték a többi túszukat is. Összesen 11 izraeli sportolót és egy német rendőrt öltek meg. A nyolc támadóból ötöt lőttek le.

Olimpiai parki robbantás – Atlanta 1996

Az olimpiai játékok első hetében bomba robbant az olimpiai parkban, egy ember meghalt, százan megsérültek. Egy menekülő szívrohamot kapott, azért vesztette életét. A támadás után a rendőrség kezdetben sötétben tapogatózott a merénylő személyét és indítékát illetően.

Két későbbi robbantás egy abortuszklinikánál és egy melegbárnál Eric Rudolph-ra terelte a gyanút, aki korábban hangosan tiltakozott a terhességmegszakítás ellen, és a játékok eltörlését követelte.

Ben Johnson – Szöul 1988

Kanada egy emberként ünnepelte Ben Johnsont, amikor a sprinter saját eredményén javítva 9,79 mp-es új világrekorddal lett a 100 méteres síkfutás olimpiai bajnoka. A sportoló azzal kérkedett, hogy még ennél is jobb eredményt ért volna el, ha a célhoz közelítve nem lendíti magasba a karját.

Három nappal később az ünneplést csalódás váltotta fel, amikor kiderült, hogy a futó doppingolt. Stanozolol használatáért azonnal kizárták, visszavették tőle az olimpiai aranyérmet és az új világrekordot.

Ben Johnson egyszer visszatért: 1993-ban 50 méteren nyert Grenoble-ben, de akkor is doppingoláson érték. Akkor tesztoszteront mutattak ki nála, és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség egy életre eltiltotta.

Vérben úszó medence – Melbourne 1956

Az 1956-os forradalom adta a politikai hátteret a Melbourne-i olimpia vízilabda elődöntőjéhez. A magyar válogatott még a szabadságáért harcoló országból utazott el, de a forradalom leverésének hírére érkezett meg az ausztrál városba.

Amikor az elődöntőben összekerült a magyar és a szovjet csapat, mindenki tudta, hogy többről szól a meccs, mint a továbbjutás lehetősége. A magyarok voltak az esélyesek, az előző három olimpiából kettőn aranyat nyertek, a szovjetek az előző játékokon a hetedik helyet szerezték meg.

Amikor 4-0-ra vezetett a magyar válogatott, Zádor Ervint arcon ütötték a medencében. Ömlött a vér a sebből, a bíró lefújta a meccset. Ez lett a végeredmény, és a magyarok a döntőbe jutottak, ahol legyőzték a jugoszláv csapatot is az aranyéremért.

HIRDETÉS

Black Power salute – Mexikóváros 1968

Váratlan mozdulatával örökre beírta magát az olimpiák történetébe a két sprinter, Tommie Smith és John Carlos. A 200 méteres síkfutás díjátadóján magasba emelték fekete kesztyűs öklüket: ez a fekete polgárjogi mozgalmak jelképe volt. A dobogóra mezítláb léptek a színes bőrűek szegénységét szimbolizálva, nyakukon és a karjukon fekete szalag utalt a feketék elleni lincselésekre. Melegítőjükön az emberi jogokért indult olimpiai mozgalom kitűzőjét viselték, miként a velük harmadikként érmet kapó ausztrál Peter Norman is.

Mindhárman megfizettek akkori bátorságukért. A két amerikait 48 órán belül kiutasították az olimpiai faluból. Tommie Smith menedzser nélkül maradt, állásából kirúgták. Folyamatos zaklatások miatt édesanyja szívrohamot kapott, testvéreit kirakták az egyetemi baseball csapatból, ösztöndíjukat megvonták.

John Carlos szintén munka és pénz nélkül maradt, koldulni kényszerült, egyik télen a bútorai elégetésével tudta megóvni családját a fagyhaláltól. Felesége öngyilkos lett.

Peter Normannak sem bocsátotta meg az akkori Ausztrália az emberi jogi jelvény viselését. Hiába futotta meg több számban is a szintidőket, nem vitték ki a következő olimpiára. Abbahagyta az edzést, egy fertőzés miatt elvesztette a lábát. Alkoholista lett, nyugtatókon élt. Amikor meghalt, a temetésén beszédet mondott Smith és Carlos, majd vállukon vitték koporsóját a sírhelyéhez.

HIRDETÉS
A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Felakasztva találták irodájában az orosz Lukoil egyik vezetőjét

Navalnij édesanyja kiperli fia holttestét az orosz államtól

Navalnij anyja felszólította Putyint, hogy adják ki neki a fia holttestét