Amit ebből Musztafa Kemal Atatürk ki tudna hozni!
Lesújtó jelentést tett közzé Törökországról az Európai Unió bővítési biztosa.
Minden bizonnyal véletlen, hogy épp azon a napon, amelyen a modern Törökország megteremtője, Musztafa Kemal Atatürk halálának évfordulója van. Szám szerint a 77.
A török köztársaság alapítója, első elnöke, házelnöke és miniszterelnöke világi és európai típusú Törökországban gondolkodott, ha ez a múlt század elején nem is pontosan azt jelentette, amit most.
Musztafa Kemal Atatürk kései utóda, Recep Tayyip Erdogan nem erre a mostani, elmarasztaló jelentésre válaszul, hanem már az év elején arról beszélt, hogy Törökország erős állam, amely nem fog könyörögni Európának. Nem ereszkedik térdre a kapujában, hogy bebocsáttatást nyerjen. Megáll a maga lábán, és ha Európa nem fogadja be, majd megy a maga útján.
Ez gyakorlatilag a kormánypárt, az Igazság és Fejlődés pártjának az útját jelenti. A november elsejei parlamenti választásokon a jobbközép kormányerő kiköszörülte a tavasszal esett csorbát, visszaszerezte kényelmes parlamenti többségét. Majdnem kétszer annyi szavazata volt, mint a néhai Musztafa Kemal Atatürk alapította első kormánypártnak, a Köztársasági Néppártnak.
A kettejük közötti párhuzam szembetűnő, habár a mostani török államfő, Recep Tayyip Erdogan pont az ellenkező irányban halad éppoly ellentmondást nem tűrő, kemény akarattal, mint nagy elődje, a karizmatikus Musztafa Kemal Atatürk.
Az akkor még Erdogan vezette AKP hatalomra kerülése óta Törökország messzebbre került az uniós csatlakozástól, mint valaha volt. 2004-ben lett tagjelölt, de az azóta eltelt időben a német kancellár és a korábbi francia elnök, Nicolas Sarkozy is mindent megtett azért, hogy lassítsa Törökország uniós csatlakozásának folyamatát.
Csakhogy most fordult a kocka. Az igazságszolgáltatást kézben tartó, a polgári szabadságjogok gyakorlását korlátozó, az ellenzéket szorongató Ankarát hátára vette a menekülthullám.
A török kormány stratégiai szerepet játszik az európai menekültválság megoldásában – megoldhatóságában.
Úgyhogy a német kancellár, Angela Merkel kénytelen volt feladni ellenérzéseit, és együttműködést ajánlani Erdogan államfőnek abban a reményben, hogy Törökország hajlandó lesz eljátszani a rá kiosztott szerepet a menekültek helyben tartásában.
Az, hogy maguk a törökök mennyi hasznát látják majd annak, hogy most nem Ankara keresi Brüsszel kedvét, hanem fordítva, egyelőre nem kérdés. Sem Brüsszelben, sem Ankarában.