Két példa arra, mi van ott, ahol az oktatási reform alatt nem spórolást és központi irányítást értenek.
HIRDETÉSKis túlzással az egész világ – vagy legalábbis a fejlettebb fele – rájött mára, hogy végső soron az emberi erőforrás minősége határozza meg egy ország sorsát. Ezért óriási verseny alakult ki, hogy hol sikerül úgy átalakítani az oktatást, hogy az ipari forradalom után kialakított rendszer a modern kor követelményeihez illeszkedjen. A Learning World műsorában két példát járunk körül.
Finnország: jelenség-alapú tanulás
Nemrég futótűzként terjedt el a világon, hogy a finn oktatási reform eltörli a tantárgyakat. Ez ilyen formában nem igaz. Bevezettek viszont egy olyan időszakot, amikor az iskolákban különféle komplex problémákkal kapcsolatos feladatokat oldanak meg a gyerekek csoportosan, ehhez önállóan kutatniuk, vitázniuk kell, és alkalom nyílik használni a tanév során megszerzett tudást. Ezeknek az időszakoknak a pontos programját és tartalmát a rendkívüli önállóságnak örvendő iskolák, pontosabban a fenntartó közösségek szabják meg.
Japán: túl a magoláson
Hatvan éven keresztül a japán oktatás a magoláson alapult. Két évtizednyi gazdasági hanyatlás után a kormány reformokat vezetett be azzal a céllal, hogy világpolgárokat és szabad gondolkodókat neveljen.