NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Rafael Correa: a tőke mindenhatósága az emberek fölött

Rafael Correa: a tőke mindenhatósága az emberek fölött
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Rafael Correa ecuadori elnök Brüsszelben részt vett az Európai Unió, illetve a Latin-Amerikai és Karibi Államok Közössége vezetőinek

HIRDETÉS

Rafael Correa ecuadori elnök Brüsszelben részt vett az Európai Unió, illetve a Latin-Amerikai és Karibi Államok Közössége vezetőinek csúcstalálkozóján, a CELAC-országok soros elnökeként. Országa Dél-Amerika egyik növekvő gazdasága, az egész világból vonzza a befektetőket.

Az Euronews-nak adott exkluzív interjújában elmagyarázza a receptet, miként működhet egy kommunista orientációjú ország a világpiacon.

- Elnök úr, tavaly az ecuadori gazdaság csaknem 4 százalékkal nőtt, ez több mint háromszorosa a régió átlagának. Hogyan érték el ezt egy olyan korszakban, amikor globális és strukturális válság van?

- Tavaly nehéz éve volt Latin-Amerikának, 2,1%-kal növekedett a GDP-je, miközben Ecuadoré 3,8%-kal, az olajipart nem számítva 4,3%-kal nőtt. Tehát meglehetőse jól teljesítettünk a térséghez képest. Mi volt ennek a kulcsa? Megértettük a gazdaságot, tudtuk, hogy kulcskérdés a termelés és a foglalkoztatás fenntartása, illetve növelése. Nem hallgatunk a szabadpiacnak arra a szirénénekére, hogy “mindenki mentse magát, és túléli, aki tudja”. Olyan politikát folytattunk, amely a termelést állította középpontba és a munkahelyteremtést. A nagy állami beruházások pedig magánbefektetéseket is vonzottak, főként az energia, az oktatás és az infrastruktúra területén.

Nézze, mi latin-amerikaiak válságszakértők vagyunk. Mindegyiket megszenvedtük, és aggódva látjuk, hogy Európa ugyanazokat a hibákat követi el, mint mi. Nézzük például Görögországot, és azokat a feltételeket, amelyeket szabtak számára! IMF-csomagok, ebben szakértők vagyunk, latin-amerikaiak…ez nem arra szolgált, hogy megoldja a válságot, csak arra, hogy megszüntesse az adósságot. Egyrészt pénzt adnak, másrészt viszont egy sor feltételt szabnak (a bérek csökkentését, a támogatások megszüntetését, elbocsátásokat a közszférában stb.), azért, hogy forrásokat találjanak magánadósság visszafizetésére. Végül az országok eladósodnak a nemzetközi intézményeknek. Mindez csak arra való, hogy garantálja magánadósság kifizetését. Az emberek nem kapnak semmit, nem jutnak ki gyorsan a válságból. Azt látjuk, hogy ugyanez ismétlődik Európában, ez a tőke mindenhatósága az emberek fölött egy tudományos feltevés nevében, amely valójában puszta ideológia, puszta érdek.

- Nem gondolja, hogy ez annak a problémája, hogy valaki túlterjeszkedik a lehetőségein?

- Nézze, mindezt átéltük. Ez volt az adósságválság a 80-as években Latin-Amerikában. 1976 előtt nem jött bankár Latin-Amerikába, még turistaként sem. ’76 után elkezdtek tömegesen jönni a gazdasági minisztériumokba, táskáikban egy csomó kenőpénzzel, hogy hiteleket adjanak, és fegyvereket szállítsanak, diktatúrákban, nem demokráciákban. Nagy latin-amerikai adósságot csináltak, ebben a média is segítette őket azzal a gazdasági elmélet terjesztésével, hogy az agresszív eladósodás jól jövedelmező projektekkel megszüntethető.

Valójában az történt, hogy a második olajár-robbanás után az arab országoknak dollárfölöslegük volt, és azt a fejlett világ bankjaiban helyezték el. A bankoknak az az üzlet, ha valahová kihelyezik a pénzt. Nem volt hová befektetniük, és úgy döntöttek, hogy Latin-Amerikába viszik. Azt hitték, hogy az országok nem mehetnek csődbe, mígnem 1982-ben Mexikó közölte: nem tudja tovább fizetni az adósságát. Arra a brilliáns következtetésre jutottak, hogy ez túlzott hitelfelvétel problémája, túl sok kölcsönt kértek az országok. De soha nem mondták, hogy túlzott hitelnyújtás is volt, a bankok túl sokat adtak kölcsön. Tisztában voltak néhány ország gazdasági helyzetével, és ez korrupt adósság volt, kenőpénzzel intézték, és fegyvereket vettek a diktatúráknak. Mondhatja, hogy a bankok nem ismerték Görögország helyzetét, az óriási fiskális deficitet, az álcázott adósságot. Végül azt mondják, minden felelősség Görögországot terheli. Pedig legalább megosztott a felelősség. Innen jön a megoldás. A tapasztalatunk azt mutatja, hogy a közgazdászok képzése mellett – én vagyok az első közgazdász elnök az ország történetében, és nagy szakértői csapatom van a kormányban – nagyon odafigyelünk az eladósodottságra. Például az alkotmányban megtiltottuk, hogy szociális projektek miatt adósodjunk el, ez paradox lenne. Egyrészt ösztökéltek minket, hogy fizessünk egy törvénytelen adósságot, és azt mondták, hogy az országnak kórházakra, isolákra van szüksége. Jött az IMF és a Világbank és azt mondták, használjátok ezt a pénzt szociális célokra! Olyanok voltak, mintha jószívűek lettek volna. A szociális projektek nagyon hasznosak lehetnek, de dollárra van szükség, hogy visszafizessük a dolláradósságot. Új gondok is megjelentek. Most csak jövedelmező projektek miatt lehet eladósodni. Például szociális projektek miatt, amelyek dollárbevételt generálnak. Nagyon óvatosak vagyunk az adósságokkal, a befektetéseinkkel, megnézzük, hová megy a pénz. Szükségünk van finanszírozásra. Képesek vagyunk fizetni, de profitábilis projekteket akarunk.

- Ecuador megpróbál minden szinten fejlődni. Venezuela viszont főleg olajbevételeire alapoz. Amikor az olajár zuhant, az ország válságba került.

- Venezuela sokkal nagyobb mértékben függött az olajtól, mint Ecuador. Ezt nem lehet két alatt megváltoztatni, még tíz vagy húsz év alatt sem. Ehhez mély szerkezeti változás kell, ez a fejlődés.

- Ön szerint Caracas hibákat követett el?

- A valutarendszerben például. Egy annyira ellenőrzött rendszer, mint a venezuelai, rövid távon jó. Hosszú távon azonban nem lehet fenntartani, ezért jelenik meg a feketepiac, és az óriási különbség a hivatalos és az illegális árfolyam között. Ez nagy torzulásokhoz vezet, korrupcióhoz, és a hatóságok tudják ezt. Ez azt jelenti, hogy jogi reformokra van szükség és alkotmányos változásokra is. Ez nem könnyű, ráadásul az ellenzék, amellyel nap mint nap szembesülnek, nem demokratikus, hanem destabilizáló.

- Milyen a kapcsolatuk az Egyesült Királysággal a Julian Assange-ügy óta?

- Assange az egész életét leélheti londoni nagykövetségünkön, mindig szívesen látjuk, de holnap megoldható lenne a probléma, ha Nagy-Britannia engedélyt adna neki a távozásra. Képzeljük el, ha lenne egy európai menekültünk Quitóban, egy európai nagykövetségen. És három évig ott tartanánk, anélkül, hogy engedélyt adnánk neki a távozásra. Már diktátoroknak, fasisztának neveznének minket, és a Nemzetközi Büntetőbíróság elé idéznének. Nagy-Britanniának meg kell adnia az engedélyt.

A svéd törvény szerint ezt meg lehetne tenni Ecuador londoni nagykövetségén. Miért nem tették meg korábban? Most meg fogják tenni, mert különben az egész folyamat veszélybe kerülne, elévülne, amivel vádolják. Ezeket a kérdéseket tehát Svédországnak és Londonnak kellene föltenni, a megoldás az ő kezükben van, holnap el tudnák ezt intézni.

- Nem érezte úgy, hogy Julian Assange kihasználta Önt?

- Nem azért adtunk neki menedéket, mert egyetértettünk azzal, amit Julian Assange csinált. Azt hiszem, minden országnak jogában áll titokban tartani néhány bizalmas információt, jóllehet néhány kiszivárogtatás (wikileaks), amelyeket közzé tett, szörnyű. Erkölcstelenséget, visszaéléseket mutatnak. Nem értünk egyet a módszerével. Ha valami törvénytelent tett, akkor felelnie kell érte. A cél nem szentesíti az eszközt, de nem emiatt adtunk neki menedéket. Assange azért kapott menedkjogot, mert nem volt garancia a tisztességes eljárásra. Emlékezzen arra, hogy néhány fanatikus az Egyesült Államokban halálbüntetést kért rá a hazafias törvényre hivatkozva, amely ezt lehetővé teszi. Emiatt adtunk neki menedéket, nem amiatt, hogy egyetértünk a módszereivel, amelyeket használt információk megszerzéséhez.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Egy ALS-es nő kezdeményezésére legális lett az eutanázia Ecuadorban

Pokoli viszonyok uralkodnak Ecuadorban, ahol az állam szabályos polgárháborút vív a drogmaffiákkal

Autójában lőtték agyon a drogkartellek ellen harcoló ecuadori ügyészt