HIRDETÉSTovább zuhant az olaj ára, a Brent típusú kőolaj a lélektani 50 dollár alatt is megfordult. A kereskedők további lejtmenetre számítanak.
Az északi-tengeri Brent típusú kőolaj hordónkénti jegyzése 50 dollár alá csúszott a szerda reggeli kereskedésben. Erre 2009 májusa óta nem volt példa. Az olaj ára 2014 júniusa óta esik, akkor még 115 dollár körül állt az árfolyam.
Az amerikai WTI olaj határidős jegyzése – a Brenthez hasonlóan februári szállítással – szintén csökkent, alig 47 dollár fölött állt az árfolyam szerda délelőtt. Ezzel folytatódott a keddi több mint 4 százalékos lejtmenet, a WTI ára 2009 áprilisa óta nem látott mélyponton tanyázik.
A Marketwatch által megkérdezett kereskedők közül már olyanok is vannak, akik szerint 20 dollárig is csökkenhet az árfolyam. A kedden megjelent adatok szerint a várt növekedés helyett az amerikai tartalékok 4 millió hordóval csökkentek.
Eközben a gazdasági visszaesés veszélye is nyomást gyakorol az árakra. Az eurózónában a legfrisebb adatok szerint 0,2 százalékkal csökkentek az árak decemberben, tehát a defláció még tart, hiába az EKB gazdaságösztönző lépései. Kínában is egyre lassul a növekedés. A visszafogottabb bővülés miatt kisebb az olaj iráni kereslet, miközben jelentős túlkínálat van a piacon. Az OPEC – amely a világpiac 40 százalékát kontrollálja – mégsem csökkenti a kitermelést.
Az olajpiacokat – a többi nyersanyaggal együtt – hosszú ideje terheli, hogy erősödik az amerikai deviza az amerikai kamatemelési várakozás miatt. És miután a nyersanyagokat dollárban jegyzik, egységnyi pénzért, kevesebb dollárt, azon keresztül pedig kevesebb fizikai nyersanyagot (olajat) tudnak venni a kereskedők.
Nehezíti a helyzetet, hogy olyan olajexportáló országokban, mint Oroszország (rekordmélyen a rubel árfolyama), Venezuela, Irán és Nigéria, folyamatos a krízis, ez tehát szintén nyomás alatt tartja az árfolyamot.
Az alacsony olajár elméletileg segítheti a gazdaságot egy darabig, a befektetők azonban világszerte kezdik veszélyként felfogni a kialakult helyzetet, ugyanis a túlkínálat helyett az alacsony kereslet is állhat a háttérben, ami a gazdaság erősödésével kapcsolatban vet fel kérdéseket.
Az alacsony olajár ezen felül deflációhoz vezethet, ekkor a vállalatok, háztartások és kormányok nehezebben tudják csökkenteni adósságterheiket.
A csökkenő olajáraknak egyrészt örülhetünk a kutaknál, azonban a közgazdászok szerint nem biztos, hogy sokáig. Ugyanis a cégek a csökkenő árakat látva elhalaszthatják a beruházásokat, olcsóbb beszerzésekben bízva, a lakosság pedig a tartós cikkek vásárlását. Ez pedig akár tömeges leépítésekkel, csökkenő bérekkel jár, és a gazdaságok stagnálást, visszaesését okozza. Tehát egy gazdaság növekedéséhez egészséges mértékű infláció kell.