A városi temetőkben egyszerre több gyászszertartást is tartanak, nagyon sokan búcsúznak a megölt gyerekektől és tanároktól.
Azok, akik túlélték a pesavari iskolai vérengzést, kénytelenek elveszített barátaik és tanáraik nélkül folytatni az életet, ahogy az áldozatok hozzátartozóinak is felfoghatatlan a tragédia.
A legtöbben megdermedtek a rémülettől. A székekben ülő gyerekek sikítozva ragadtak itt. Sok testvéremet láttam lefeküdni, a lövedékek elől igyekeztek elbújni.
Egy túlélő diák szerint azoknak a társaiknak, akik meghaltak a hétfői iskolai vérontásban, esélyük sem volt a menekülésre:
- Abból az irányból lőttek, és nekem jobbra sikerült elmenekülnöm azon az ajtón át. Sok diák volt itt, és mindenhol. A legtöbben megdermedtek a rémülettől. A székekben ülő gyerekek sikítozva ragadtak itt. Sok testvéremet láttam lefeküdni, a lövedékek elől igyekeztek elbújni, és segítségért kiáltottak. Az itt hagyott cipőkből is látszik, hogy senki sem figyelt a tárgyaira, mindenki menekült, hogy mentse az életét – mondta a vérengzés egyik túlélője, Amed Tahir diák.
A városi temetőkben egyszerre több gyászszertartást is tartanak, nagyon sokan búcsúznak a megölt gyerekektől és tanároktól. Néhány oktató túlélte a vérengzést, de többük gyermeke meghalt. Egy tanár, Andleeb Aftab az egyik fiát veszítette el:
- Amikor beléptem a kórházba, több kollégámat is láttam várakozni. A kórháziak megkértek, hogy menjek egy szobába, hogy azonosítsak embereket. Nem voltak tudatában, hogy én is elveszítettem a fiamat, és őt kerestem – mondta zokogva Andleeb Aftab.
A tanárnő férje és fiatalabb fia túlélte a támadást, de mindketten sokkos állapotba kerültek, és mint minden túlélő, megválaszolhatatlan kételyekkel küszködnek.
