NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

"A zsákokba 2-3 holttestet is behúztak" - exkluzív interjú a Fülöp-szigetekről

"A zsákokba 2-3 holttestet is behúztak" - exkluzív interjú a Fülöp-szigetekről
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
HIRDETÉS

Exkluzív interjú a Magyar Baptista Szeretetszolgálat Taclobanban dolgzó munkatársával, Lukács Csabával

Euronews: – Hogyan jutottak el Taclobanba, hogy halad a segélyek szétosztása?

Lukács Csaba: -Szerencsére nagyon nagy változás történt keddhez képest szerdán. Kedden nagyon sok humanitárius segélyszervezetet fordítottak vissza vagy nem engedtek elindulni Taclobanba a cebui repülőtérről. Mi is már a repülőgépen ültünk, amikor lemondták az utat a vihar miatt. Kedden egész nap zuhogott az eső, ezért a kompközlekedés is szünetelt a két sziget között.

Szerdára egészen megváltozott a helyzet, megérkeztek az amerikai csapatszállító gépek, ők többször fordulnak a Fülöp-szigetek fővárosa, Manila és Tacloban között.

Annak most nincs akadálya, hogy a segélyek bejussanak a város repülőterére. 15 percenként leszáll egy gép, a katonák nagyon gyorsan kirakodnak. Ami most probléma, hogy a szigeten teljesen elfogyott az üzemanyag és nem lehet a repülőtérről a rászorulóknak eljuttatni az adományokat. Mi magunk is gyalog jutottunk be a 11 kilométerre lévő városba.

Tegnap 38 fokos meleg volt és a repülőtértől néhány százméterre már letakaratlan holttestek feküdtek az úton. Ahogy a városközponthoz közeledtünk, akkor láttunk először olyan holttesteket, akik legalább zsákban voltak. Az is döbbenetes élmény volt, hogy láttunk olyan buszmegállót, ahol a padokra fektették a halottakat, egy-egy zsákba két három testet is behúztak.

El lehet gondolni, hogy ilyen hőségben, öt nappal a katasztrófa után milyen állapotok uralkodnak. Ma kezdték el összeszedni a halottakat, de csak a főutak mellől. Ez annyi változást jelent, hogy nem kell biciklivel vagy gyalog a halottakat kerülgetni az úton. Azt azonban senki nem tudja, hogy mi lehet bent, a mélyebben fekvő vidékeken vagy a falvakban.

- Sokat hallani a fosztogatókról és azokról az éhezőkről, akik erőszakkal próbálnak élelemhez, ivóvízhez jutni. A segélyszervezetek munkatársai biztonságban vannak?

- Nekünk nem volt rossz élményünk, sőt, kifejezetten pozitív élményeink vannak. Az emberek annak ellenére, hogy éhesek és szomjasak, odajöttek hozzánk, kérdezték, hogy honnan jöttünk, megköszönték, hogy egy olyan távoli országból, mint Magyarország is jöttek nekik segíteni. Kedvesek voltak velünk. Természetesen a nálunk levő ivóvizet odaadtuk az első embernek, de mivel csak gyalog tudtunk bemenni Taclobanba, nagyon limitált mennyiségű adományt tudtunk magunkkal vinni.

Nekünk is ott rostokolt a szállítmányunk a reptéren és nem tudtuk bevinni a városba. Aki kijött a repülőtérre és ott kért valamit, azt természetesen kiszolgáltuk mi is és más segélyszervezetek is. Mi személyesen nem tapasztaltuk, hogy bárkitől bármit erőszakkal próbáltak volna elvenni. Azt persze megértem, hogy ha valaki nagyon szomjas és nagyon éhes, akkor, ha úgy gondolja, hogy ha egy zár mögött van élelmiszer és ivóvíz, akkor azt a zárat feltöri.

Én úgy gondolom, hogy a túlélés érdekében, kritikus helyzetben megengedett az, hogy ivóvízhez próbál jutni, aki a szomjhalál küszöbén van. De azt, hogy egymástól vették volna el az emberek a javakat, vagy megtámadtak volna külföldieket, erre még példát sem hallottam a kollégáktól.

Jó hír még, hogy megtaláltuk azt a magyar fiatalembert, akit korábban eltűntként kezeltek. Ő egy másik szigeten tartózkodik és ha minden jól megy pénteken átjutunk oda és kihozzuk a szigetről.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

A migráció névtelen áldozatai

Felakasztva találták irodájában az orosz Lukoil egyik vezetőjét

Fél éven belül harmadjára pusztítanak áradások Franciaország délnyugati részén