NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

A francia pénzügyminiszter új javaslatai

A francia pénzügyminiszter új javaslatai
Szerzői jogok 
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
HIRDETÉS

Pierre Moscovici, francia pénzügyminiszter az első másfél évéről írt könyvet. Az Euronews ebből az alkalomból készített vele interjút.

Giovanni Magi, Euronews:

Az Ön egyik célja – ahogyan a “Küzdelmek” c. könyvében is megfogalmazta – az, hogy az európai politikát úgy alakítsa, hogy Európa a gazdasági növekedés helyszíne legyen. A legfrissebb jelentések szerint ez még nem valósult meg. Ez csak idő kérdése vagy meg kell változtatni a politikát is?

Pierre Moscovici, francia pénzügyminiszter:

- Azt látjuk, hogy az eurozóna és egész Európa kilábalt a recesszióból. Valójában magunk mögött tudhatjuk a válság és a szigorú megszorítások idejét. Tovább kell haladnunk, hogy Európa valóban a növekedés, a jólét és a társadalmi haladás terepe legyen, ahol a növekedés és a társadalmi igazságosság együtt jár.

Európa irányításával problémák vannak. Azt is írta, hogy az európai válság inkább politikai és nem annyira gazdasági. Reális ma egy európai politikai egység?

- Én úgy gondolom, igen, és különösen az eurozóna irányítását kell megerősíteni. Franciaországnak több javaslata is van: az első, hogy az eurozónának egy olyan költségvetést kellene kialakítania, ami magában foglalja a munkanélküli segély közös mimimum küszöbét. Másodszor: fontos, hogy a májusban megválasztandó következő parlamentben legyen egy fórum – akár egy bizottság, akár egy kamara -, amelyik képviseli az euro zóna országait, ahol együtt beszélhetünk az uniós jogalkotási kérdésekről. Valamint azt is javasoltam, hogy legyen egy állandó és kizárólagos elnöke az euro csoportnak, aki nem egy ország minisztere. Elképzelésem szerint ő lenne a gazdasági és pénzügyi biztos, egyfajta pénzügyminisztere Európának és az eurozónának, annak a szóvivője is legyen, azért hogy segítsen az álláspontok egyeztetésében. A három javaslat mellé a negyedik az, hogy bankuniót kell létrehoznunk.

Ami a bankuniót illeti, a közös felügyeletről már született megállapodás, de az egységes szanálási mechanizmus nehezebbnek tűnik. Lehetséges Németországgal közös álláspontot találni?

- Meg kell találnunk a közös álláspontot. Igazság szerint most afféle köztes helyzetben vagyunk, mert Németország a választások után a koalíciós tárgyalásokkal van elfoglalva. Ez hosszú és bonyolult folyamat, mert ott a koalíciós szerződést nagyon pontosan igyekeznek megfogalmazni. Én azt szeretném, ha év végéig meg tudnánk állapodni. És végül el kell érnünk, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus, amit létrehoztunk, be tudjon avatkozni azon bankok közvetlen feltőkésítésével, amelyeket különben szanálni kellene, mindezt a nemzeti kormányok segítsége nélkül.

A Standard and Poor’s nemrégen leminősítette Franciaországot. Eközben tanúi vagyunk Franciaországban az adók elleni tiltakozásoknak. Az az ember benyomása, hogy nem sokan hisznek az ön reformjaiban.

- Először vegyük a Standard & Poor’s-t. Ez az ismert hitelminősítő cég azt gondolta, hogy le kell rontania Franciaország minősítését. Megjegyezném, hogy ez még mindig egy hiteles, komoly ország. A piacok és a befektetők megmutatták, hogy továbbra is bíznak Franciaországban, mert a bejelentésnek alig volt hatása az államkötvénypiacon.
Úgy találom, hogy a Standard & Poor’s – és ezért mondom, hogy a kritikusok túlzóak és pontatlanok voltak – nem adott elég bizalmat az általunk támogatott reformoknak. És ami az ön által is említett franciaországi hangulatot illeti, az helyes, ha a költségvetési reformunkat elsősorban az állami kiadások lefaragásával kezdjük.
A gazdaság nehézkessége annak is köszönhető, hogy a kötelező adóteher mértéke magasabb, mint 46%. Én támogatom az adózást, egyetértek azzal, hogy az adózás állampolgári és állami tevékenység, és az adók biztosítják a jóléti állam azon szolgáltatásait, amiket a franciák szeretnének. Ugyanakkor mindannyian érezzük, hogy ezen az úton nem lehet továbbmenni, vagyis meg kell találni az egyensúlyt a gazdaság érdekei és a közszolgáltatások között.

Az utóbbi évben rengeteg leépítés kezdődött, és még több várható. Reális az, hogy a növekvő munkanélküliséget visszafordítsák az év végére?

- Igen, harcolnunk kell a leépítések ellen. A leépítés nem azt jelenti, hogy minden munkahely megszűnik, szerencsére sokat megmentenek, a cégek keresik a megoldást. Ezért ne azonosítsuk a leépítést a munkahelyek teljes megszűnésével. Szerencsére vannak jól teljesítő vállalatok, amelyek beruháznak, munkahelyeket teremtenek, és amelyekről sajnos nem sok szó esik. A francia sajtóban nem beszélünk eleget a sikertörténetekről. Pedig vannak ilyenek, vannak sikerek Franciaországban. Azt kell, hogy mondjam, és bocsásson meg, hogy panaszkodom, de Franciaország a világ 5. legerősebb gazdasága, és a második legnagyobb Európában – Olaszország a harmadik – szóval egy nagy ország. Ezért szeretném, ha a franciák bíznának magukban, és felnőnének ahhoz a nagysághoz, amelyet sugároznak Európában és a világon. Jobb osztályzatot érdemlünk annál, mint amit saját magunknak adnánk, sőt néha annál is, mint amit a külső környezet ad nekünk.

A könyvében azt írja, hogy a kormány átalakítása nem kérdéses, a kérdés csak az, hogy “mikor”. Még a szocialista párton belül is hallható az átalakítás igénye. Ön szerint is itt az ideje?

- Tartom magam ahhoz, amit leírtam. Senki sem lehet miniszter örökké. Én már egyszer voltam: 1997 és 2002 között, ami hosszabb idő, mint amióta most újra az vagyok. Egy miniszter mindenekfölött az országot szolgálja, és az elnököt. François Hollande elnök irányít mindent, ő dönti el, mit és mikor tesz. És van még a kormány, ami egy erős ember: a miniszterelnök mögött dolgozik, aki mindig tudja, mi a dolga.

Összefoglalva, Önnek sok tapasztalata van Európáról. Ha jövőre fölkínálnának Önnek egy uniós biztosi pozíciót, elfogadná?

- Nézze, én pénzügyminiszter vagyok, és meggyőződéses, szenvedélyes európai, ezt mindenki tudja. Az európai bizottságot nem ellenfélnek, hanem partnernek tekintem – bár az előbbire is lehet példát találni a francia politikai palettán -, de én az életem nagy részét az európai fejlődésnek szenteltem. Ezt ott teszem, ahol éppen vagyok: pénzügyminiszterként jelen vagyok az euro csoportban, jelen vagyok az uniós pénzügyminiszterek tanácsában. Franciaországban Európa ügyét próbálom előre vinni, az unióban pedig Franciaországét. Nem lankadtam ebben a munkámban, és amíg hasznos lehetek a hazámnak és Európának ezekben a tisztségekben, addig így érzem magam a legjobban.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Küszködik a német gazdaság

Az éghajlatváltozás felpörgetheti az inflációt

Bányákat kell nyitni Európában ahhoz, hogy a kontinens ne függjön Kínától a ritkaföldfémek terén