A ritkaföldfémek kitermelésében Kína világelső, akkumulátoripara hatalmasat nőtt az utóbbi években. A bányapolitika újratervezése és új bányák nélkül Európa épp annyira függhet Kínától a ritkaföldfémek terén, mint amennyire függött az orosz gáztól és olajtól még az ukrajnai háború előtt.
HIRDETÉSKezdjük egy adattal: a múlt század elején Európa a világ bányászati termelésének mintegy 40 százalékát adta, mára ez a szám 3 százalékra csökkent. Kínában más a helyzet: az ázsiai ország egyre nagyobb szeletet harap ki az akkumulátorgyártás iparából és a ritkaföldfémek kitermeléséből, ami folyamatos fenyegetést jelent Európára nézve.
Oroszország két évvel ezelőtt támadta meg Ukrajnát. Az orosz olajra és gázra számos szankciót vetett ki az Európai Unió, a döntéshozók pedig eközben rájöttek, hogy az energiaellátás terén az EU milyen szinten függött Moszkvától, és persze arra is, hogy ideje megszabadulni ettől a függőségről, és új beszállítók után nézni.
Az Európai Bizottság abban reménykedik, hogy a lítium és más ritkaföldfémek esetében (melyik létfontosságúak a zöld átmenet szempontjából) elkerülhető lesz egy hasonlóan függő helyzet, és abban bíznak, hogy képesek újjáéleszteni az európai bányászati ágazatot. Ursula von der Leyen bizottsági elnök a 2022-es State of the Union beszédében közölte, hogy hamarosan a lítium és a ritkaföldfémek fontosabbak lesznek, mint az olaj és a gáz, és hogy a blokknak csak a ritkaföldfémek iránti igénye az ötszörösére fog nőni 2030-ra.
Miért csökkent az európai bányászati ágazat az évek során?
Európa bányászati ágazata az elmúlt évtizedekben elsősorban a szénbányászat csökkenése miatt esett vissza. A visszaesés részben annak köszönhető, hogy a kontinens a fenntarthatóbb energiaforrások felé mozdult. Lengyelország, Németország, Ukrajna és a Cseh Köztársaság hagyományosan Európa legnagyobb széntermelői közé tartoztak, de 2012 óta az EU-ban a szénenergia-termelés mintegy a harmadával csökkent, a kihasználatlanság miatt pedig számos szénerőmű- és bánya volt kénytelen lehúzni a rolót. Az EU 2022-ben mintegy 55 millió tonna kőszenet termelt, ami az Európai Bizottság adatai szerint 80 százalékos visszaesést jelent az 1990-es szinthez képest.
A zöld átmenet előrehaladtával az EU jelentős összegeket költött zöld infrastruktúrára: szélturbinákat, napelemeket épített, a magánszektor és a tagállamok pedig egyre kevesebbet pénzt adtak a fosszilis energiahordozókra fókuszáló projektekre.
Az ukrajnai háború és az azt megelőző pandémia súlyos energiaválságot okozott Európában. A válság eredményeként több kohászatot is bezártak, a kohók bezárása pedig negatívan hatott az alumínium- és az acélgyártásra, ami pedig a bauxitbányászat és a timföldgyártás csökkenéséhez vezetett.
Az európai bányaipar összeesését segíti, hogy Európában nehéz bányászati engedélyhez jutni. A folyamat akár egy évtizedig is eltarthat, ami többszöröse annak, amennyi idő alatt például Kínában kiadnak egy engedélyt. Az európai bányaipar másik rákfenéje, hogy a kontinensen egymást érik a szigorú környezetvédelmi törvények, a helyiek pedig általában hevesen tiltakoznak az új bányák létesítése vagy a meglévők bővítése ellen. Mivel számos kritikus fém- és ásványlelőhely természetvédelmi területen van vagy annak közelében található, a kormányoknak óvatosan kell eljárniuk, amikor új bányákról van szó.
Fellendíthető iparág? És ha igen: hogyan?
A kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló törvény az egyik leghatározottabb jogszabály, melyet az EU a kontinens bányászata és a ritkaföldfémek kitermelése érdekében hozott. A rendelet a bürokrácia mértékét hivatott csökkenteni, ezen túl az alternatív anyagok feltárásának fokozására törekszik.
A törvény ambiciózus újrafeldolgozási célokat tűz ki, és már a kezdetektől fogva a hulladékcsökkentést célozza meg.
Az egyik ilyen újrahasznosítási projekt az EU által finanszírozott, 2023-as Susmagpro projekt, melynek során főként szélturbinákban, elektronikai eszközökben és elektromos autók motorjaiban használt ritkaföldfémek újrahasznosítására összpontosítottak.
Ami a bányaprojektek környezetre gyakorolt hatását illeti: Julia Klinger, a Delaware-i Egyetem földrajzprofesszor-asszisztense a Politicónak azt mondta, hogy a jövőbeni tervezés során a hosszabb távú hatásokat kell vizsgálni, és gondosan kell kezelni minden projektet, ha azt akarják, hogy Európa a saját kritikus nyersanyagainak biztosítása révén klímasemleges kontinenssé váljon.
A külföldi függés veszélyei
1987-ben Teng Hsziao-ping korábbi kínai vezető azt mondta, hogy a Közel-Keleten olaj, Kínában pedig ritkaföldfémek vannak nagy mennyiségben. Kijelentése találó volt, mivel Kína jelenleg világelső a ritkaföldfémek kitermelésében, és a világ termelésének mintegy 60 százalékát adja. Csakhogy Kína közben másban is erős lett: Stephane Bourg, a francia földtani intézet igazgatója az Investigate Europe szerint azt mondta, hogy ha az EU-ban ritkaföldfémeket termelnénk, akkor azokat Kínán (vagy legalábbis Ázsián) keresztül kellene feldolgozni, ugyanis az EU-ban nincsenek ehhez megfelelő üzemek. Az üzem hiánya növeli a Kínától való függés esélyét, és olyan kockázatoknak teheti ki a kontinenst, mint például az áringadozás, az ellátás elakadása, valamint a versenyképesség elvesztése.
Kína ráadásul geopolitikai tárgyalások eszközeként is felhasználhatja dominanciáját, amire 2010-ben már volt is példa. Ekkor egy halászati vita miatt két hónapra betiltotta a ritkaföldfémek Japánba irányuló exportját.
Az elmúlt hónapokban az EU és Kína közötti feszültségek növekedtek egyrészt Kína oroszpolitikája, másrészt Tajvan felé irányuló agressziója miatt. Ha a helyzet tovább romlik, Európa számára nehezebbé válhat a ritkaföldfémekhez való hozzáférés, ezért tán épp itt az ideje, hogy növeljék a "hazai" kitermelést.