HIRDETÉS- A házunkkal szemben mindig lövéseket lehet hallani. Eltévedt golyók találhatnak el minket, és az ember azt gondolja: lehet, hogy történni fog velem valami. Nagypapám, az őseim az erőszak miatt haltak meg. A testvéremnek gondjai voltak “azokkal az emberekkel”, a hadsereg arra kényszerítette, hogy dolgozzon a piacon, a közelben volt egy bázis, és a testvérem segített nekik. Egy napon átment a másik oldalra. Elfogták, és valószínűleg elítélik, amiért együttműködött a gerillákkal – meséli Kelly Jhoanna, egy kolumbiai lány.
Az anyja, Maria Graciela Paya így folytatja: – Emberrablásnak tekintem ezt. Olyan volt, mint egy emberrablás, mivel soha nem engedik,hogy beszéljek vele. Nem engedik, hogy megkérdezzem a fiamat: miért döntöttél így? Miért álltál át a másik oldalra?
Tolima régióban járunk, ahonnan a FARC gerillaszervezet származik. A békefolyamat ellenére ez a térség, mint sok másik is Kolumbiában, még mindig az úgynevezett csendes konfliktus rabja. Az emberek két tűz közé kerülnek, a hadsereg és a gerrillák közé. A gyerekek a legsérülékenyebbek.
(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)0; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = “//connect.facebook.net/en_GB/all.js#xfbml=1”; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs); }(document, ‘script’, ‘facebook-jssdk’));Post by Backpack Reports.
Az erőszakos besorozás az egyik fő veszély az olyan gyerekeknek, mint Kelly Jhoanna és öt testvére. Kelly családja a Nasawe’sx törzshöz tartozik, a Gaitania természetvédelmi terület közelében élnek. Sikerült békét kötniük a fegyveres csoportokkal, azokkal, akiknek a nevét itt senki nem meri kiejteni. A hegy másik oldalán a farmerek még mindig szenvednek a konfliktus miatt. Két embert megöltek néhány nappal érkezésünk előtt.
- A gazdák gyerekei is iskolába járnak, és gyakran mondják nekem, hogy “nézd azt a fiút elvitték”. Amikor “azok az emberek” rájönnek, hogy valamelyik gyerek betöltötte a 12. évét, elviszik. Nem hagyják, hogy tanuljon, vagy bárhová elmenjen. Ha a gyerekeket nem viszi el a hadsereg, akkor “azok az emberek” viszik el őket – mondja Kelly.
Utolsó évét végzi a Nasawe’sx középiskolában, ahol az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) 2012 óta működik. Néhány tanuló szétszakított családokból érkezik, és mindannyian szenvednek attól, hogy nem mozoghatnak szabadon. Az Európai Unió gyermek- és békeprogramja révén az ENSZ hivatala idén nagyobb segítséget tud nyújtani a térségnek, ahová nemzetközi adományozók alig jutnak el.
130 tanuló van 11 és 21 év között a Nasawe’sx középiskolában, a képzés túlmegy az egyszerű oktatáson. Az UNHCR együtt dolgozik a közösséggel, hogy megtanítsa a legjobb stratégiákat, és új lehetőségeket adjon a gyerekeknek, a közösségen belül.
- Néha ellentmondásos az eredmény. A gyerekek tanulnak, azután nem jönnek vissza a közösségükbe, nem térnek vissza szülőföldjükre. Most azzal foglalkozunk, hogy felújítjuk az iskolaépületeket, a fürdőket. Jó környezetet teremtünk a tanulóknak, olyan helyet, ahol biztonságban érezhetik magukat, és megtanulhatják szeretni ezt az intézményt és a közösségüket – magyarázza Gustavo Torres.
Ahhoz, hogy megvédjék a gyerekeket az erőszakos besorozástól és a polgárháború traumájától, műhelyekre, szabadidős tevékenységekre és speciális iskolai programokra is szükség van, hogy elősegítsék a bennszülött kultúrához tartozás érzését.
- Tovább akarok tanulni, hogy segítsem a népemet, hogy megtanítsam nekik, amit tanultam az órákon, és segítsem a közösségemet. Továbbtanulási lehetőségre van szükségünk. Tanulóként és gyerekként szükségünk van arra, hogy fejlesszük a tudásunkat és a gondolkodásunkat – mondja Kelly.
Az iskolásoknak csak egy százaléka tud tovább tanulni. A közösség egy helyi egyetemről álmodik.