Annak ellenére, hogy az új adatok azt mutatják, hogy a nemek közötti teljes egyenlőség a döntéshozatalban még mindig messze van a kívánttól, az elmúlt 10 évben Spanyolországban és Írországban történt a legnagyobb előrelépés.
Az EIGE 2025-ös nemek közötti egyenlőségi indexe szerint a nemek közötti egyenlőség megvalósításának legnagyobb akadályát még mindig az egyenlőtlen hatalmi pozíciók jelentik az Európai Unióban, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben jelentős előrelépés történt ezen a területen.
A hatalmi kategória pontszámai - amely a férfiak és nők egyenlőségét méri a politikai, gazdasági és társadalmi szféra döntéshozó pozícióiban - az EU-ban a svédországi 80,3 pontos csúcsértéktől a magyarországi 12,9 pontig terjednek.
A nemek közötti egyenlőségi index 0-tól 100-ig terjedő pontszámot ad az EU-nak és a tagállamoknak. A 100-as pontszám azt jelentené, hogy egy ország elérte a nők és férfiak közötti teljes egyenlőséget.
Az elmúlt évtizedben Spanyolország, Írország, Franciaország és Olaszország jelentős előrelépést ért el a nemek közötti különbségek csökkentése terén a döntéshozói pozíciókban.
A politikai spektrumon belül hol van a nőkkel a legegyenlőtlenebb bánásmód?
A nők általában kisebbségben vannak a parlamentekben és a kormányok minden szintjén, a legnagyobb vállalatoknál és a szociális intézményekben. 2024-ben a nemzeti parlamentek tagjainak átlagos aránya az EU tagállamaiban: 67% férfi és 33% nő.
Tavaly az EU legnagyobb tőzsdén jegyzett vállalatainak igazgatósági tagjai között is hasonló volt az arány: 34% volt nő, szemben a férfiak 66%-ával.
A kutatás szerint a nőknek nehézséget okoz a kampányfinanszírozás biztosítása, és gyakran kisebb befolyással rendelkeznek a jelöltek kiválasztásában, mint férfi társaik.
Az európai parlamenti választások során 10 uniós országban határoztak meg nemi kvótákat a jelöltek számára. Spanyolországban, Franciaországban és Horvátországban a női képviselők elérték a kvótaszintet.
A nemi sztereotípiák, az erőszak és a diszkrimináció még inkább visszatartja a nőket attól, hogy közhivatalokba lépjenek vagy ott maradjanak, ami aláássa a demokratikus képviseletet és a haladást.
A 31 európai országban megkérdezett 2600 helyi szinten megválasztott női politikus közül közel egyharmaduk számolt be arról, hogy politikai pályafutása során erőszakot tapasztalt.
Amikor az erőszak szerepükre és életükre gyakorolt hatásáról kérdezték őket, a helyi és regionális szinten megválasztott nők széles körű következményekről számoltak be: bizonytalanságérzet (41%), negatív hatások a magánéletükre (30%), öncenzúra egy politikai konfliktus kapcsán (21%) és visszavonulás a közéletből (12%).
"A nemi sztereotípiák különösen fontosak a hatalom területén, mivel segítenek kialakítani a közvélemény megítélését arról, hogy kit tartanak alkalmasnak arra, hogy politikai tisztséget vagy bizonyos szerepeket töltsön be a társadalomban" - jegyezték meg a nemek közötti egyenlőtlenségi index szerzői.
A legtöbb tagállamban a férfiak nagyobb valószínűséggel értenek egyet azzal az állítással, hogy a politikai életben a férfiak ambiciózusabbak, mint a nők.
A legnagyobb nemek közötti különbség az egyetértők között a 15 és 24 év közötti válaszadók körében tapasztalható: a fiatal férfiak 48%-a ért egyet ezzel, míg a fiatal nőknek csak 34%-a támogatja ezt a gondolatot.
Az EU-ban a nők 17%-a és a férfiak 22%-a véli úgy, hogy a nők nem rendelkeznek a szükséges tulajdonságokkal és készségekkel ahhoz, hogy felelősségteljes pozíciókat töltsenek be a politikában.
Ennek az állításnak a támogatottsága nagy eltéréseket mutat az EU-ban: Magyarországon a válaszadók 49%-a ért egyet ezzel az állítással, míg Hollandiában csak 2%.