Bár némileg enyhült a heves eladói nyomás a fejlődő piaci devizákon, de a krízisnek még messze nincs vége.
Az amerikai jegybank gazdaságösztönző programjának várható visszavonása arra készteti a befektetőket, hogy szabaduljanak meg a kockázatosabb eszközöktől. A fejlődő országok egy része pedig egyre kockázatosabbnak látszik a magas folyó fizetési márleg hiány, a lassuló növekedés, és a magas infláció miatt.
A felfordulás középpontjában pedig India áll.
Az indiai részvényárfolyamok harmadik hónapja folyamatosan csökkennek, ahogy fokozódik a tőkekivonás, amit egyre lassuló gazdasági növekedés kísér.
Az indiai pénz, a rúpia, még mindig nagyon gyenge, miután múlt héten rekorszintre csökkent az érfolyama az dollárral szemben.
A fejlődő országokat érintő devizapiaci problémák oda vezettek, hogy a BICS országok, vagyis Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika közös devizapiaci intervenciós alap létrehozását fontolgatják, habár Brazília várhatóan nem csatlakozik.
Antoine Juillard (Euronews): – Ahhoz, hogy még többet tudjunk meg a fejlődő országokat érintő devizaválságról, velünk tart Párizsból Jean-Pierre Petit, a független francia befektetési tanácsadó cég, a Cahiers verts de l‘économie vezetője.
Az amerikai jegybank eszközvásárlási programjának lassítása az egyik katalizátora a fejlődő piacokon tapasztalható tőkekivonásnak, emellett aggodalomra ad okot, hogy ezek a gazdaságok alapvető problémákkal küzdenek. Pontosan mik ezek?
Jean-Pierre Petit: – Ezekben az országokban magas a GDP-hez mért hiány, részben azért, mert problémák vannak a versenyképességgel. Ez főleg abból adódik, hogy az elmúlt három-négy évben nem vezettek be olyan strukturális reformokat, mint a korábbi évtizedben.
Ezekben az országokban ellátási problémák is vannak – a hazai igényeket nem tudják a belföldi termeléssel kielégíteni – különösen Indiában és Brazíliában. Ezzel a kérdéssel foglalkozniuk kell, ha meg akarják győzni a befektetőket arról, hogy hiteles és fenntartható intézkedésekről döntenek .
És hogy milyen szerepet játszik a Fed döntése? Mindig van hatása, ha a Fed változtat monetáris politikáján, és azt sem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államok a legnagyobb befektető a világon. Amikor az amerikai befektetők azt látják, hogy az Egyesült Államok államkötvényei után magasabb kamatot kapnak, akkor az elmúlt öt évben a fejlődő piacokra áramló pénzüket, visszaviszik az Egyesült Államokba.
Az elmúlt években hatalmas összegek vándoroltak a kötvénypiacokon oda, ahol magasabb kamatot lehetett kapni.
Így azok az országok most bajban vannak, amelyekben emelkedett a hiány, mint Indiában. És azok is rosszul állnak, amelyekben magas maradt a deficit. Ilyen Törökország, Dél-Afrika és néhány kelet- európai ország, mint Ukrajna.
Euronews: – Milyen kárt okozhat az eurozónának egy esetlegesen ezeken az országokon végigsöprő válság?
Petit: – Nyilvánvalóan a végén erős negatív hatása lesz annak, ha egy ilyen éri a fejlődő gazdaságokat, vagy legalábbis a legfontosabbakat közülük. Nem venném ide Kínát, mert a többi országnál nagyobb pénzügyi önállósága van, és sokkal rugalmasabb, különösen, ha megnézzük a devizatartalékát, és folyó fizetési mérleg hiánya sincs.
Akárhogy is lesz, nem hiszem, hogy az összes fejlődő piac olyan masszív zuhanást fog elszenvedni, mint mondjuk az 1997-1998-as krízis idején.
Euronews: – A BRICS országok azt tervezik, hogy egy devizapiaci intervenciós alapot hoznak létre. Rövid távon ez a megoldás?
Petit: – A mostani helyzetben ez nem jó válasz. A legsebezhetőbb országok számára az lenne igazán jó, ha megneveznék a hiány fő okait, a problémáik alapjait, a strukturális tennivalókat, és – főleg Indiában – az irányítás hiányosságait.
India egy olyan ország, amelyben nem hajtottak végre szerkezeti átalakításokat, nagyon törékeny a politikai helyzet, az ország a 95. a Transparency International korrupciós indexében. Ez a politikai helyzet a huszonkettes csapdája, ami miatt India nem tud előrelépni.
Ez az igazi probléma, és ezen nem segít egy intervenciós alap.
Mindenesetre sürgős lépésekre van szükség, de ezeknek még a jeleit sem látjuk. Néhány nehéz helyzetben lévő ország csak komoly lépésekkel tudná meggyőzni a nemzetközi közösséget arról, hogy eltökélt a problémák megoldásában, az egyensúlytalanságok felszámolásában.