Mintegy 200 tudós vizsgálja a tengeri környezetet Madeira Desertas-szigetei közelében, hogy felmérje az ökoszisztémák állapotát és az óceánvédelem szerepét a biodiverzitás megőrzésében, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
Egy rája siklik a tengerfenék fölött a madeirai Desertas-szigetek közelében. A felvételeket olyan kutatók elemzik, akik azt vizsgálják, milyen hatással van a tengeri védettség az óceánok élővilágára.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Juan Mayorga, a National Geographic Pristine Seas kezdeményezésének tengerbiológusa egy olyan expedíció tagja, amely mintegy 200 tudóst gyűjt össze, hogy tanulmányozzák a szigetcsoport tengeri környezetét.
„Mindig jó nap az, amikor ilyen állatokat látunk” – mondja a kolumbiai kutató, aki víz alatti felvételek elemzésével méri a tengeri védelem hatásait.
A mintegy 15 hajóból álló flottán dolgozó tudósok a szigetcsoport tengeri élővilágát vizsgálják, felmérik az ökoszisztémák állapotát, és azt kutatják, miként tudnak jobban ellenállni az éghajlatváltozásnak.
„Ahogy évről évre védjük ezt a területet, a halak egyre nagyobbra nőnek, és egyre több utódot hoznak világra. Így működik a védelem” – hangsúlyozza a tengerbiológus Juan Mayorga, aki a National Geographic Society által irányított tengervédelmi programban dolgozik.
Az expedíció zászlóshajója a 70 méter hosszú Santa Maria Manuela vitorláshajó, amely a világ különböző régióiból érkezett kutatókat hozott a Desertas-szigetekre, egy három, lakatlan, sziklás kis szigetből álló csoportba, mintegy 40 kilométerre Madeira délkeleti részétől.
A Santa Maria Manuelához hasonló hajókon a kutatók csalival ellátott víz alatti kamerákat használnak, amelyeket fémállványokra rögzítenek, hogy 40 és 50 méter közötti mélységben halakat csalogassanak és filmezzenek.
A cél két zóna összehasonlítása: a Desertas-szigetek déli részén a halászat teljesen tiltott, míg az északi oldalon bizonyos területeken továbbra is engedélyezett.
„Elhelyezzük ezeket a kamerákat a védett tengeri területeken, majd olyan zónákban is, ahol halásznak, és összehasonlítjuk a kettőt” – magyarázza Jennifer Caselle, a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i Tengerkutató Intézetének munkatársa.
A kutatás nem korlátozódik a felvételekre. A tudósok vízmintákat is vesznek, hogy azonosítsák azoknak a halaknak a DNS-nyomait, amelyek elkerülhetik a kamerákat.
A Desertas-szigeteken az árapályövezet szikláinak hőmérsékletét is mérik, hogy tanulmányozzák a hőhatást a tengeri szervezetekre, és így jobban megértsék, miként változhat a biodiverzitás a globális felmelegedés miatt.
Vizsgálni a globális felmelegedésre adott választ
A 44 éves Rui Seabra, a Portói Egyetem kutatója hőmérséklet-érzékelőket rögzít az apály idején szabaddá váló sziklákra egy kis öböl partján.
A tudós arra kíváncsi, hogyan viselkednek a rákfélék és a szivacsok napos és árnyékos területeken; ez az információ segíthet előre jelezni, miként reagál majd a tengeri biodiverzitás a hőmérséklet emelkedésére.
„Meg kell értenünk, hogyan oszlik majd újra a biodiverzitás, mely fajok hova vándorolnak, milyen feltételek vannak itt, hogyan fognak megváltozni, és milyen fajokra számíthatunk a jövőben ezen a helyen” – fejtette ki.
Az expedíció olyan időszakban zajlik, amikor a tengeri ökoszisztémák védelmének sürgető szükségessége a nemzetközi napirenden is szerepel.
Emanuel Gonçalves, az expedíció vezetője és a Fundação Oceano Azul tudományos igazgatója elismeri az olyan nemzetközi találkozók jelentőségét, mint a jereváni, Örményországban zajló 17. biodiverzitási COP, a politikai prioritások kijelölésében.
Ugyanakkor a kutató hangsúlyozza, hogy a terepen folyó munka nem várhat a politikai döntésekre. „Nem várhatunk. A tudomány is ezt mondja nekünk. A cselekvés sürgető volta nem engedi meg, hogy megvárjuk azokat a döntéseket, amelyek meghozatalához olykor évtizedekre van szükség” – teszi hozzá.
Madeira régóta úttörő szerepet játszik a tengeri természetvédelemben. A szigetcsoporthoz tartozik Madeira fő szigete, a népszerű üdülőhely, Porto Santo, valamint a Desertas- és a távoli Selvagens-szigetek.
1971-ben a hatóságok védett területet hoztak létre a Selvagens-szigetek körül az atlanti cagarra nevű, Madeira és más atlanti szigetek környékén élő tengeri madarak védelmére.
A rezervátumot 2022-ben kibővítették, így ma már mintegy 2600 négyzetkilométert fed le, és az Észak-Atlanti-óceán legnagyobb védett tengeri területe lett.
Egy másik, az 1990-es évek elején a Desertas-szigetek körül létrehozott rezervátum pedig hozzájárult ahhoz, hogy a mediterrán barátfókák, Európa egyik leginkább veszélyeztetett tengeri emlőseinek kolóniája a mindössze nyolc egyedről 31-re növekedjen.