Bázelben az úszók este hagyhatják, hogy a folyó hazáig sodorja őket. Sok német folyóban viszont tilos a fürdés, pedig a Rajna itt is folyik. Miért kezeli két ország ezt ennyire különbözően?
Baselben 32 fok van. A hídon az emberek fagyit esznek, miközben a híd alatt újra és újra felbukkannak úszók, akik hagyják, hogy a Rajna sodorja őket. Mert Baselben szabad a folyóban úszni, annak ellenére, hogy nemzetközi teherszállítás és más szabadidős tevékenységek is zajlanak rajta.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
„A belvárosi szakasz egy részét bóják jelölik ki” – magyarázza Tim Edler az Euronewsnak. Itt a fürdőzők, a szabadidős használók és a hajóforgalom közvetlenül egymás mellett léteznek. Tim Edler a Flussbad Berlin társalapítója; ez egy egyesület, amely azt szeretné elérni, hogy a berlini Spré »fürdésre alkalmassá« váljon. Legutóbb a baseli Swimmable Cities European Forumon vett részt. Ennek a hálózatnak az a célja, hogy a városi vizeket ismét hozzáférhetővé és elég tisztává tegyék a fürdéshez.
Baselben ez már valóság, sőt Edler leírása szerint „a város egyik központi sajátossága”. A svájci várost sokan a nagyvárosi folyóúszás Mekkájaként tartják számon. „A Rajna sokak számára, akik itt élnek és dolgoznak, a mindennapjaik fontos része” – mondja a baseli kormányzati elnök, Conradin Cramer is az SRF-nek.
A folyófürdőzés nem a természet ajándéka
Augusztus közepén mintegy 4 500 ember mutatta meg, hogyan is működik ez. Tim Edler is ott volt a Rajna-úszáson, a baseli éves rendezvényen. A csaknem két kilométeres úszószakasz Kleinbaseltől lefelé, a folyás irányában a Johanniterbrückéig vezet. A biztonságos fürdés világos szabályoknak és jó tájékoztatásnak köszönhető – magyarázza Christoph Bosshardt, Basel városmarketingjének vezetője az SRF-nek.
Az önmagában nem elég, ha tiszta a víz. „Zuhanyzók, lépcsők, beszállóhelyek, mentési koncepciók és egyértelmű szabályok ugyanilyen fontosak” – mondja Bosshardt a svájci médium szerint. Baselben a Rajna menti infrastruktúrát évek alatt, célzottan építették ki.
Az 1986-ban, egy baseli vegyi gyár raktárcsarnokában történt súlyos tűz következtében nemcsak vegyi anyagok, hanem tonnaszám mérgező oltóvíz is a Rajnába ömlött. Ökológiai katasztrófa következett, és vele együtt szemléletváltás is abban, hogyan használják a folyót a jövőben. Baselnek nem véletlenül tiszta és fürdésre alkalmas a Rajnája: évtizedeken át dolgoztak ezen. Edler is úgy látja: „Ez olyasmi, amit kitartó, következetes változtatással lehet elérni.”
Miért lehet Baselben fürdeni a Rajnában, Kölnben és Düsseldorfban viszont nem?
Edler, aki Berlinben is szeretné elérni, hogy lehessen a Sprében fürdeni, az alapvető problémát abban látja, ahogyan a vizeket kezelik. „A legfontosabb feltétel, amely Baselben adott, nem a vízminőség, a partok, a kikötők vagy a létesítmények, hanem az a készség, hogy megengedik az embereknek a saját felelősségükre történő használatot” – mondja Edler.
Baselben is tisztában vannak vele, hogy a Rajna erős sodrású, gyors folyó, amely kockázatokat rejt. A város és a Svájci Életmentő Társaság (SLRG) baseli szervezete térképeket tesz közzé, amelyeken a biztonságos területeket jelölik.
Basel város honlapján (forrás: német) tájékoztatást adnak a vízállásról és a vízhőmérsékletről is. Eszerint a víznek legalább 18 Celsius-fokosnak kell lennie, mindig kísérővel ajánlott úszni, és nem szabad elhagyni a kijelölt úszóterületeket. Baselben tehát tudatosítják, hogy a folyóban úszás veszélyekkel jár.
„Az igazgatásnak és a politikának nem az a feladata, hogy teljesen elzárja az embereket ezektől a veszélyektől, hanem inkább az, hogy megteremtse a feltételeket, amelyek mellett ezekkel a veszélyekkel megfelelő módon lehet szembenézni” – véli Edler. Szerinte a konkrét információk és a világos szabályok jobb megoldást jelentenek a tiltásoknál.
Basel a Svájc, Franciaország és Németország által határolt hármashatárnál fekszik. A Rajna itt közvetlenül a határt jelöli. Ha Baseltől néhány száz métert tovább úszna az ember, „akkor már Franciaországba úszik át, ott tilos, és a szemközti német oldalon is tilos” – mondja Edler az Euronewsnak. Ugyanarról a folyóról van szó, mégis egészen másként tekintenek rá.
Miért nem valósul meg a folyófürdőzés Németországban?
Németországban a Rajna egyelőre messze van attól, hogy nagy nyilvános „uszodává” váljon. Baseltől nagyjából 500 kilométerrel északra fekszik Köln. Itt, és a szomszédos Düsseldorfban is, a Rajnában való fürdés és úszás a teljes városi szakaszon szigorúan tilos. Aki megszegi a tiltást, akár 1 000 eurós bírságra is számíthat.
A tilalmak a nagyvárosokban 2025 késő nyara óta vannak érvényben. Köln a számos halálos fürdőbalesettel indokolja a döntést. „A Rajna elsősorban azért olyan veszélyes, mert nem látszik rajta az örvények és a szívóhatás, amelyet többek között a hajók okoznak” – magyarázza a város. Düsseldorf és más part menti városok is hasonló tilalmat vezettek be.
Edler azonban azt a kérdést teszi fel, hogy miért ilyen veszélyes egyáltalán a fürdés. A Rajna esetében ugyanis elsősorban a hajózásnak van alárendelve a folyó, a medret helyenként ehhez igazították. Ennek érdekében úgynevezett „Buhnen” vagy „Kribben”, vagyis a vízbe benyúló kavicszátonyok és kőgátak épültek. Különösen ezeknél alakulnak ki olyan áramlatok, amelyek a hajóút felé irányuló szívóhatást hoznak létre.
„Ha valaki leesik egy ilyen, vízbe benyúló sarkantyúról, automatikusan halálos örvények zónájába kerül” – figyelmeztet Edler is. „Ez tényleg életveszélyes” – értékeli, és rövid távon indokoltnak tartja a fürdési tilalmat. Hosszabb távon azonban ellene érvel: „A kérdés inkább az, hogy ezek a sarkantyúk nem az égből pottyantak ide.”
Németországban a hajózás élvez elsőbbséget
„Mindenekelőtt olyan igazgatásunk van, amely a belvárosi szakaszon úgy alakítja ki a folyót, hogy az kizárólag a hajózás optimalizálásának elveihez igazodjon” – mondja Edler. A Rajna sok német nagyvárosban azért nem alkalmas fürdésre, mert kizárólag gazdasági szempontok szerint alakították ki.
„Botrány, hogy ezeket a tilalmakat nem kapcsolják össze azzal a kötelezettséggel, hogy javítsanak a helyzeten” – fogalmaz Edler. A fürdési tilalom szerinte önmagában nem jelentene problémát. Az a gond, hogy előbb hozták létre a veszélyes partvonalakat, majd utána egyszerűen megtiltották a fürdést.
Edler szerint a tilalmat feltételekhez kellett volna kötni a Rajna kezelői, azaz ebben az esetben a szövetségi kormány felé: „[A fürdést] be kell tiltanunk, de öt év múlva, kedves szövetségi kormány, úgy kell átalakítanod a partot, hogy az embereket ismét beengedhessük oda” – javasolja Edler a szövetségi kormányzatnak címezve.
Valójában különösen Köln belterületén korábban több fürdőhely is volt. „A városi igazgatási jelentés szerint 1913-ban Kölnben összesen hat szárazföldi, öt folyóparti fürdőintézmény és egy strandfürdő működött” – idézte a város. Az akkor kijelölt fürdőzési területeket leválasztották és biztosították. Ma is keresik azokat a helyeket, ahol kivételt lehetne tenni. Ezeknek a vizsgálatoknak a lefolytatása azonban időbe telik.
Történelmi örökség, máig változatlanul
A hajózás és a szövetségi közlekedési minisztérium által felügyelt folyóhasználat, valamint a társadalom fürdési igénye közötti konfliktus Berlinben is fennáll. Itt Edler különösen élesen bírálja a fürdési tilalmat: „A berlini Spré olyan folyó, amelyről el lehet mondani, hogy már régóta nem a szállítást szolgálja, hanem elsősorban a gyönyörködtetést.”
Edler szerint a Sprét és a Spreekanalt is téves célkitűzéssel kezelik: még mindig elsősorban hajózási útvonalként tekintenek rájuk. Itt általános fürdési tilalom van érvényben. A Spré ugyan továbbra is szövetségi vízi út, és teherszállító hajók is használják, ám a belső berlini szakaszon a klasszikus áruszállítás viszonylag csekély szerepet játszik. Ma elsősorban a személyszállító és a szabadidős hajózás határozza meg a képet.
A szenátus például azt közli, hogy a személyhajózás okozza a berlini belvízi hajózás CO²-kibocsátásának mintegy 60 százalékát. Ha a mai használat jelentős része helyi és turisztikai jellegű, Edler szerint felmerül a kérdés, hogy a berlini Sprét továbbra is ugyanazokkal a prioritásokkal kell-e kezelni, mint egy országos jelentőségű áruszállítási útvonalat.
„Az a mindenre kiterjedő tilalom, amely Berlinben érvényben van, minden projektet, minden kezdeményezést, a víz bármiféle pozitív fejlesztését gátolja” – mondja Edler, aki nagy potenciált lát a Sprében kialakítható nyilvános fürdőterületekben. Flussbad Berlin nevű egyesületével erre szeretné felhívni a figyelmet, ezért havonta meghirdetik a protest-úszást (forrás: német), legközelebb ismét augusztus 20-án. A választási kampány időszakában a pártok képviselői is jelen vannak.
Edler szerint akár egymillió eurónyi támogatási forrás is rendelkezésre áll, amelyet nem lehet felhasználni, mert az általános tilalom megakadályoz egy kísérleti projektet. „Például konkrét támogatást kaptunk egy kísérleti fürdőhelyre a Spreekanalban, ahol már nincs hajóforgalom” – mondja Edler. „Ezt a beruházást azonban nem lehet megvalósítani, mert a Spreekanalban tilos az úszás.” A tilalom elvonja a politikai és gyakorlati ösztönzést is, hogy egyáltalán megteremtsék a biztonságos fürdés feltételeit.
Pedig ezek a források a Berlin-Mitte Integrált Városfejlesztési Koncepciójának (ISEK) részei. Ennek célja a történelmi városközpont felértékelése. A végrehajtás során azonban a közigazgatás olyan határokba ütközik, ahol a döntés a szenátuson keresztül végső soron a szövetségi szintet is érinti.
Edlert bosszantja a tétlenség. „Ha társadalomként nem tudjuk kialakítani azt az elképzelést, hogy a város vizei mint közterek az emberekhez tartoznak, akkor szinte lehetetlen ilyen irányú projekteket keresztülvinni.” Abban azonban biztos, hogy előbb-utóbb sok német városban is megjelenik majd a folyóban úszás.
Hiszen a téma már jelen van minden tehetős, fejlett régióban, különösen az európai városokban. A Swimmable Cities (forrás: német) által szervezett rendezvény – ők álltak a baseli fórum mögött is – például már Rotterdamban is zajlott. Gondolatok merültek fel a párizsi olimpiai játékok kapcsán, valamint Londonban és Amszterdamban is.
A folyófürdőzés mint európai trend
„Ezt a szemléletváltást nálunk még végig kell vinni” – mondja Edler. „A többi feltétel, a higiéniai minőség, a hajózás stb. mind kezelhető problémák.” Európában azonban a vizek közös használata – különösen a városokban – csak idő kérdése. „Már nem elfogadható, hogy a városok közepén folyó folyó valójában mérgező szennycsatorna legyen; ehelyett a folyót közterületként szeretnék átélhetővé és használhatóvá tenni” – szögezi le Edler.
Idén nyáron Párizsban vasárnap délutánonként lehet úszni a Canal Saint-Martinban. Ilyenkor életmentők is szolgálatban vannak. „A helyszíni hangulat nagyon nyugodt volt, és mindenféle ember találkozik ott” – meséli Janett Koch, aki szintén a Flussbad Berlin egyesület tagja.
„A víz nagyon kellemes volt és jó illatú. Bőven volt helyem az úszáshoz” – írja le élményét Koch. Egy kicsit cikcakkban kell ugyan úszni. „Nagy könnyebbség volt lehűlni egy 30 °C feletti, forró napon. Utána az ember sokkal könnyedebben száll vissza a metróra” – teszi hozzá.
Koch szerint a csatornához való hozzáférés egyszerű. „A Canal Saint-Martinban mindössze néhány kötélre van szükség a fürdőzóna kijelöléséhez és egy fürdőpontonra létrákkal.” A vízminőségre vonatkozóan előrejelző rendszer is működik. „Véleményem szerint Párizs nyugodtan a július–augusztusi időszakon túl is engedélyezhetné a fürdőzést” – összegez Koch.