A mesterséges intelligencia használata a zenekészítésben továbbra is megosztó téma, és friss adatok igazolják, hogy az MI-vel generált számok áradata nem lassul. Ráadásul egyes előadók egyre nyíltabban vállalják, hogy élnek a vitatott technológiával.
„Just stop your crying, it's a sign of the times...”
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Mit tud erről, Harry Styles? Vannak jelek, amelyek miatt igenis érdemes sírni.
Íme egy, amely biztosan könnyeket csal elő: miközben az MI által generált zene tovább árasztja el a streamingplatformokat, egy új tanulmány kimutatta, hogy 2026 júliusában világszerte megjelenő új zenék csaknem 40 százalékának létrehozásában használtak mesterséges intelligenciát.
Ez a riasztó adat a SubmitHub (forrás: angol) által készített új felmérésből származik; ez egy online platform, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy zenéket küldjenek be lejátszási listákra és blogokra. Több mint egymillió zeneszámot elemeztek, és saját MI-detektoruk, az SH Labs segítségével megállapították, hogy 23,2 százalékuk teljes egészében MI által generált volt.
Mindemellett 15,3 százalékuknál megállapították, hogy olyan MI által generált hanganyag elemeit használták fel, amelyeket emberek „módosítottak vagy feldolgoztak”. Így összesen elképesztő 38,5 százalékra rúg a múlt hónapban megjelent zenék aránya, amelyek létrehozásában szerepet játszott az MI.
A SubmitHub idén nyáron indította el SH Labs (forrás: angol) nevű szolgáltatását, hogy felhívja a figyelmet a mesterséges intelligencia zenében való használatával kapcsolatos „egyre súlyosbodó nyilvánosságra-hozatali problémára”. MI-felismerő eszközét már a Bandcamp és a Traxsource is használja az MI-vel készült zenék azonosítására, ahogyan a GEMA is, az előadói jogdíjakat kezelő szervezet, amely nemrég precedensértékű pert nyert a Suno nevű MI-zengeneráló platform ellen.
A SubmitHub alapítója, Jason Grishkoff közleményében így fogalmazott: „Úgy gondolom, hogy az MI-vel készült zene jövőjének kulcsa az átláthatóság. Az embereknek maguknak kellene eldönteniük, hogy akarnak-e kapcsolatba kerülni MI által generált zenével.”
Hozzátette: „A mi feladatunk az, hogy elegendő információt adjunk nekik ahhoz, hogy ezt a döntést meghozhassák.”
Ezek az új számok a Deezer friss statisztikáit követik, amelyek szerint júniusban az MI-vel készült számok tették ki az összes új, naponta feltöltött zenék több mint felét. Egy 2025-ös tanulmányra is ráerősítenek, amely arra jutott, hogy az emberek 97 százaléka „nem tud különbséget tenni a valódi és az MI-zene között”.
Bizonyos szervezetek végre kezdenek felébredni, és meghallani azoknak a valódi előadóknak és zenekedvelőknek az aggodalmait, akik a streamingplatformokra ömlő MI-szemét miatt emelik fel a hangjukat.
Például a Bandcamp 2026 elején betiltotta az összes MI-vel készült zenét, kijelentve, hogy „fenntartja magának a jogot, hogy eltávolítson minden zenét, amellyel kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy MI generálta”, míg a streamingóriás Spotify nemrég bejelentette, hogy elkezdi „AI Persona” jelöléssel ellátni egyes előadói profilokat, hogy a hallgatók könnyebben felismerhessék, ha egy előadó zenéje mesterséges intelligencia segítségével készült. A kezdeményezés szeptemberben indul.
Miközben Kate Bushtól a Queen gitárosáig, Brian Mayig számos előadó szót emelt az alkotók számára egzisztenciális válságot jelentő MI ellen, hangsúlyozva, hogy „a kreatív művek engedély nélküli felhasználása a generatív MI betanítására súlyos, igazságtalan fenyegetés azoknak az embereknek a megélhetésére, akik ezeket a műveket létrehozták”, vannak alkotók, akik jóval lazábban, kevésbé görcsösen viszonyulnak ehhez a vitatott technológiához.
Az Empire Of The Sun zenekar tagja, Luke Steele nemrég elismerte, hogy MI-t használ a zenekészítéshez; Boy George pedig azt mondta, hogy mesterséges intelligenciát vetett be új, siralmason rossz, Izrael-párti reggae számának, a „We Will Dance Again”-nek megírásához (ami végül ahhoz vezetett, hogy a Bandcamp eltávolította a számot, mert megsértette az MI-re vonatkozó szabályait); és a közelmúltban egy másik előadó, aki kiváltotta pályatársai haragját, az amerikai rapper Tyga.
Tyga elismerte, hogy új – és a kritika által alaposan lehúzott – albumán, a „$tarface”-en „eszközként” használta az MI-t. A lemezen hallható retro szintetizátorhangzásokat MI-vel generáltatta, és az „eszközt” úgy állította be, mint ami „semmiben sem különbözik attól, amikor megjelent az Auto-Tune”.
Ennek ellenére az albumot szétszedték a kritikusok: a Pitchfork (forrás: angol) a lehető legalacsonyabb, 0/10-es értékelést adta neki, a „$tarface”-et pedig „önelégültnek, tunyának és lehangolónak” nevezte, hozzátéve, hogy „már puszta létezése is rosszabb hellyé teszi a világot”.
Számos előadó kritizálta Tyga-t – köztük Doja Cat, aki sok zenerajongó véleményét fogalmazta meg, amikor „pénisznek nevezte, amiért MI-albumot készített”.
Vannak, akik számára szó szerint és átvitt értelemben is eszköz; mások szerint kész átverés.
És hogy tovább bizonyítsa, mennyire kényelmesen – mások szerint mennyire gátlástalanul – ölelnek magukhoz egyes tartalomgyártók mindenféle MI-szemetet, az amerikai producer és rapper Timbaland elindított egy „A-Pop” nevű vállalkozást Stage Zero néven, és leszerződtette első „előadóját”, TaTa-t, akit úgy ír le, mint „egy mesterséges intelligenciával felépített, élő, tanuló, autonóm zenei előadót”.
Mindezek a példák és friss adatok, ráadásul az olyan MI-kreációk hátborzongató „zenéi”, mint Tilly Norwood, Velvet Sundown és Breaking Rust – amelyek a hallgatók idejéért és a jogdíjakért is versenyeznek a valódi előadókkal – egyvalamit világosan jelzik: messze nem jutottunk még ki a mesterséges rengetegből.