Izlandtól Észak‑Macedóniáig drámai különbségek vannak a fogyasztói árakban Európában. Az új Eurostat-adatok feltárják, hol a legdrágábbak a mindennapi termékek és szolgáltatások – és miért nem mond el mindent pusztán az ár.
Ugyanaz a bevásárlókosár attól függően, hogy Európa melyik országában van, akár majdnem négyszer annyiba is kerülhet. De mely országok a legdrágábbak, és hogyan lehet őket igazságosan összehasonlítani?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A választ az Eurostat árszínvonal-indexei adják. Ezek azt hasonlítják össze, hogy az egyes országokban mennyibe kerülnek a fogyasztási cikkek és szolgáltatások az uniós átlaghoz képest.
Egyszerűbben fogalmazva: ha ugyanaz a termék- és szolgáltatáskosár az EU-ban átlagosan 100 euróba kerül, akkor mennyit kellene érte fizetni az egyes országokban?
Az összehasonlítás reprezentativitása érdekében az Eurostat az indexeket több mint 2000 termék és szolgáltatás éves, országos átlagárára alapozza.
Az árakat kétféleképpen lehet mérni. Az egyik mutató csak azt veszi figyelembe, amit a háztartások közvetlenül elköltnek, a másik pedig a közpénzből finanszírozott szolgáltatásokat – például az egészségügyet és az oktatást – is beleszámítja.
Ez a cikk a tágabb mutatót, az úgynevezett tényleges egyéni fogyasztást (AIC) használja, amely az Eurostat szerint jobban alkalmas a nemzetközi összehasonlításra. Az ábrán a háztartások fogyasztási kiadásait mérő mutató (HFCE) is szerepel.
A 100-as árszint felel meg az uniós átlagnak. A 100 fölötti érték azt jelzi, hogy egy ország drágább, a 100 alatti pedig azt, hogy olcsóbb.
Ezek az adatok kizárólag az árakat hasonlítják össze. A jövedelmi szinteket nem veszik figyelembe, vagyis egy drágább ország lakói számára nem feltétlenül kevésbé megfizethető az élet.
Akkor mely országok a legdrágábbak, és melyek a legolcsóbbak?
Az Európai Unión belül feltűnően nagy a szórás. A lista élén Luxemburg áll, a legalacsonyabb árak pedig Romániában vannak. Luxemburgban a fogyasztói árak 2,5-szer magasabbak, mint Romániában.
Ha a képbe bevonjuk az uniós tagjelölteket és az EFTA-országokat is, akkor Izland lesz a legdrágább, Észak-Macedónia pedig a legolcsóbb ország, így a különbség 3,7-szeresre nő.
Összességében elmondható, hogy Nyugat- és Észak-Európában jellemzően magasabbak az árak, míg Közép- és Kelet-Európa továbbra is olcsóbb.
Az árak és a bérek együtt mutatják a teljes képet
Izland 83,7 százalékkal, Svájc pedig 81 százalékkal drágább az uniós átlagnál.
„A számokat mindig a bérekkel együtt kell olvasni. Az életszínvonal szempontjából nem az a döntő, hogy magasak-e az árak, hanem az, hogy a helyi fizetésből helyben mennyit lehet megvenni – vásárlóerő, nem pusztán az árcédula” – mondta Robert Inklaar, a groningeni egyetem professzora az Euronews Businessnek.
Példaként megjegyezte: Svájc drágának tűnik, de a svájci bérek elég magasak ahhoz, hogy az ottani vásárlóerő Európa legerősebbjei közé tartozzon; ugyanez az árszint jóval alacsonyabb fizetések mellett egészen másként hatna.
Dánia (40,2%), Írország (39,6%) és Norvégia (38,4%) szintén a legdrágább európai országok közé tartoznak, nagyjából 40 százalékkal az uniós átlag felett.
Őket követi Svédország és Finnország, de az ő indexeik valamivel alacsonyabbak: Svédországban 28,4, Finnországban 26,1 százalékkal magasabbak az árak az uniós átlagnál.
Hollandiában ugyanazért a termék- és szolgáltatáskosárért 120,4 eurót, Ausztriában 119 eurót, Belgiumban pedig 118,1 eurót fizet egy fogyasztó, miközben ez az összetétel az EU-ban átlagosan 100 euróba kerül.
Hogyan állnak Európa legnagyobb gazdaságai?
Az EU négy legnagyobb gazdasága közül Németország a legdrágább: az árak 9,1 százalékkal haladják meg az uniós átlagot, míg Spanyolország 8,9 százalékkal olcsóbb. Ez azt jelenti, hogy ugyanazért a kosárért Németországban 18 euróval többet kellene fizetni, mint Spanyolországban.
Franciaország (106,4) éppen az uniós átlag felett, Olaszország (98) pedig kevéssel alatta van.
A rangsor másik végén Délkelet-Európa nagy részén jóval alacsonyabbak az árak.
Észak-Macedóniában egy olyan kosár, amely az uniós átlag szerint 100 euróba kerülne, mindössze 49,7 euróba kerül, vagyis kevesebb mint a felébe.
Törökországban ugyanez 52,2 euróba kerülne, Bosznia-Hercegovinában 55,7, Romániában 58,9, Bulgáriában pedig 60 euróba. Ezek az országok legalább 40 százalékkal olcsóbbak az uniós átlagnál.
Az olcsóbb országok közé tartozik még Montenegró (61), Szerbia (62,5), Albánia (65,7), Lengyelország (71,1) és Magyarország (71,6) is: ezekben az árak legalább 25 százalékkal az uniós átlag alatt vannak.
Az uniós átlagnál szintén olcsóbb Horvátország (76,3), Szlovákia (81,4), Litvánia (81,4), Csehország (82), Görögország (84) és Portugália (85,3).
Mi áll az árszintek közötti különbségek mögött?
„Az egyes országok közötti árkülönbségek legfőbb oka az, hogy a bérek eltérnek, a bérek pedig a termelékenységhez kötődnek” – mondta Robert Inklaar az Euronews Businessnek.
„Ahol a munkavállalók termelékenyebbek, ott többet keresnek, és ezek a magasabb bérek közvetlenül beépülnek mindannak az árába, amit helyben kell előállítani és elfogyasztani – egy éttermi ételbe, egy hajvágásba, egy fogorvosi kezelésbe, a lakbérbe, a gyermekfelügyeletbe. Ezeket nem lehet importálni, ezért az áruk szorosan követi a helyi munkaerőköltségeket.”
Inklaar szerint hiba lenne azt gondolni, hogy ez csak a szolgáltatásokra igaz. Rámutat, hogy még az olyan, látszólag teljesen szabadon kereskedhető termékekben is – mint az élelmiszer az áruház polcán vagy egy ruhadarab – nagy a helyi összetevő: az üzlet, a személyzet, a szállítás, az üzlethelyiség bérleti díja. Vagyis a helyi bérek az árucikkek árába is beépülnek, csak kevésbé erősen, mint a szolgáltatások esetében.
A bérek azonban nem az egyetlen tényezőt jelentik.
Hozzátette, hogy a távolság, az ellátási lánc, a szabályozás és maga az országhatár is költségeket rak rá az árakra, ezért az azonos termékek sem ugyanannyiba kerülnek mindenhol. Erre jönnek ráadásként az áfában és más fogyasztási adókban meglévő különbségek.
„A teljesebb kép érdekében az árszintet ezért mindig a bérekkel vagy a (rendelkezésre álló) jövedelemmel együtt kell vizsgálni, lehetőleg vásárlóerő-paritáson, miközben az árfolyam- és adókülönbségeket is szem előtt kell tartani” – mondta.
Rainer Maurer, a Pforzheim Egyetem nyugalmazott professzora azt hangsúlyozta, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió tagállamainak árszintjei egyértelmű, pozitív kapcsolatot mutatnak az egy főre jutó GDP.
Másképp fogalmazva: Európa legdrágább országai egyben általában a legtehetősebbek is. A magas árak gyakran magasabb jövedelmekkel járnak együtt, ezért a közgazdászok szerint az árszinteket mindig a vásárlóerővel együtt kell vizsgálni.