A FIFA szerint a vb‑jegyárak az amerikai árakat tükrözik, és fékezik a jegyüzéreket. Szakértők szerint viszont az amerikai sportokkal való összevetés figyelmen kívül hagy fontos tényezőket.
A 2026-os labdarúgó-világbajnokságot, amelyet Mexikó, Kanada és az Egyesült Államok közösen rendez, heves bírálatok érik a drága jegyek miatt. Az idei árszínvonalat a torna csaknem százéves történetének eddigi legmagasabbjai közé sorolnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A csoportmérkőzésekre szóló jegyek 140 dollárnál (121 eurónál) kezdődtek az Associated Press szerint, míg az 1. kategóriás, vagyis az általános belépők közül a legdrágább jegyek a július 19-i, New Jerseyben rendezendő döntőre kezdetben 8 680 dollárba kerültek, majd áprilisban 10 990 dollárra, májusban pedig 32 970 dollárra drágultak.
Most először vezettek be dinamikus árképzési rendszert, ami azt jelenti, hogy a jegyárakat a kereslet határozza meg. Ez a rendszer azóta vált megszokottá az Egyesült Államokban, hogy 2009-ben megjelent az amerikai sportpiacon.
A dinamikus árazás eredménye egy olyan világbajnokság, amelynek jegyárai jóval magasabbak a korábbi tornákéinál.
Összehasonlításképpen: a 2018-as, oroszországi világbajnokságon az 1. kategóriás jegyek 1 100 dollárba kerültek. Négy évvel később, Katarban a hasonló jegyek ára 1 607 dollár volt. Ehhez képest a 2024-es, berlini Európa-bajnoki döntőre a jegyárak 95 eurónál kezdődtek, a legdrágább helyek pedig 2 000 euróba kerültek.
A bírálatok nyomán a FIFA 130 ezer, darabonként 60 dolláros jegyet ajánlott fel a nemzeti szövetségeknek.
Valóban helytálló az amerikai piaci árakkal való összevetés?
Amikor a magasabb árakról kérdezték, Gianni Infantino FIFA-elnök azt mondta, hogy a FIFA a jegyértékesítés megkezdése előtt a „legjobb ügyvédekkel” és „legjobb szakértőkkel” konzultált, és a szervezet magabiztosan védi árképzési stratégiáját.
Infantino szerint a jegyárak kialakítását a piaci árak befolyásolták. Azt is hangoztatta, hogy az idei torna iránti kereslet hajtotta fel az árakat, és úgy véli, a jegyárak a piacot tükrözik, tekintve hogy az Egyesült Államok „az a piac, ahol a szórakoztatóipar a legfejlettebb a világon” – mondta májusban.
Június 10-én újságíróknak úgy fogalmazott, hogy az 500 dollár alatti átlagos jegyár összemérhető más amerikai sportágak rájátszásának áraival, és hozzátette, nem aggasztják a továbbértékesítési piacon akár 2 millió dollárért meghirdetett jegyek.
Ez az összehasonlítás bizonyos viszonteladói piacok esetében megállhat, az AP elemzése szerint azonban a hivatalos listaárakat tekintve kevésbé helytálló.
A Major League Baseball éves bajnoki sorozatára, a World Seriesre szóló jegyek az elmúlt években átlagosan 350 és 400 dollár között mozogtak, míg a National Football League (NFL) meccseire szóló jegyek ára az előző idényben átlagosan 230 dollár volt a wild card-körben, 320 dollár a divíziós mérkőzéseken és 450 dollár a főcsoportdöntőkön. Eközben a Super Bowl jegyeinek átlagára mintegy 3 300 dollár volt.
A belépési ár (vagyis a piacon elérhető legolcsóbb jegy teljes ára) a világbajnoki döntőre a FIFA viszonteladói oldalán 9 805 dollár. Az NBA-döntő belépési árai rendkívül széles skálán mozogtak: a San Antonióban rendezett első két mérkőzésre körülbelül 500 dollárról indultak, a New York-i harmadik meccsre viszont mintegy 10 000 dollárra ugrottak. A New York-i negyedik találkozóra jóval kevesebbe kerültek, június 10-ére nagyjából 4 000 dollárra estek vissza.
Szakértők bírálták Infantino érvelését mondván, hogy nem stimmel az összehasonlítás.
„Eléggé félrevezető összehasonlítani a foci-vb döntőjét a rájátszásokkal. Előző egy 48 válogatottal, öt héten át tartó nemzetközi torna, vagyis koncepciójában, felépítésében és lebonyolításában is egészen más, mint az idény végén rendezett franchise-rájátszások” – mondta Simon Chadwick, az Emlyon Business School Afro-eurázsiai sporttal foglalkozó professzora az Euronews tényellenőrző csapatának, a The Cube-nak.
„Talán a legnyilvánvalóbb különbség, hogy az egyiket országok vívják egymással, míg a másik városokon belüli csapatok között zajlik" – tette hozzá. – "Vagyis a kínált termékek alapvetően különböznek, és a célközönségük is nagyon más.”
Chadwick azt is hangsúlyozta, hogy a világbajnokságnak jóval szélesebb rajongói bázisa van, mint a legtöbb amerikai profi sportágnak.
„Az Egyesült Államok rendkívül érett sportpiac, ahol az emberek hajlandóak jelentős összegeket fizetni a sportélményekért" – mondta. – "A világbajnokságnak ezzel szemben egészen más, gyakran gazdaságilag hátrányos helyzetű közönsége van, és a globális társadalmi-demográfiai bázisa is teljesen eltérő.”
Megkérdőjelezte a FIFA azon állítását is, miszerint az átlagos jegyár 500 dollár alatt marad majd, tekintve hogy a dinamikus árazás miatt a jegyárak folyamatosan változnak, és a jövőben is ingadozni fognak.
„Lehet, hogy valamikor júliusban Infantino majd el tudja mondani, hogy ennyi vagy annyi volt az átlagár, de addig erről nem beszélhetünk valós adatokként” – fogalmazott Chadwick.
Megelőzik-e a magas árak a túlárazott továbbértékesítést?
Infantino azt is állította, hogy a magas árak szükségesek, és ha a FIFA alacsonyabbra szabta volna a jegyárakat, akkor a jegyüzérek használták volna ki a helyzetet, sokkal magasabbra téve az árakat. A haszon így a feketepiacon landolt volna, nem pedig magában a labdarúgásban.
„Az Egyesült Államokban a jegyek továbbértékesítése is engedélyezett” – mondta Infantino májusban a The Guardian beszámolója szerint. - „Ha tehát túl alacsony áron árulnánk a jegyeket, ezeket sokkal magasabb áron adnák tovább.”
Fogyasztóvédelmi szervezetek szerint azonban a magas árak nem akadályozzák meg a viszonteladást.
„Azt látjuk, hogy egyes jegyek valamivel több mint 2 millió euróért kelnek el, és a továbbértékesítésből rengeteg közvetítő húz hasznot” – mondta Olivia Brown, az Euroconsumers, az európai fogyasztóvédelmi ernyőszervezet szakpolitikai munkatársa. „Meglehetősen szkeptikusan fogadjuk azt az érvelést, hogy a dinamikus árazás révén a pénz a sportágban marad.”
„A FIFA 15 százalékos díjat vezetett be a jegyek vevői és eladói számára is. Vagyis minden egyes továbbértékesített jegy után további 30 százalékot vesz le” – tette hozzá. - „Tudjuk, hogy azt mondják, a bevételek visszafolynak a sportba, de azt is tudjuk, hogy ezeknek a bevételeknek a jelentős része a FIFA-nál marad.”
Brown szerint a FIFA bevezethetett volna egy árplafont, amely biztosítja, hogy a jegyeket legfeljebb névértéken adják tovább, ez azonban végül nem történt meg.
A FIFA érvelését ugyanakkor néhány kommentátor is osztja.
Henry Bushnell futballújságíró az Egyesült Államokban megjelenő The Athleticben – a New York Times sportrovatában – megjelent írásában úgy vélte, hogy még ha a FIFA a korábbi világbajnokságokhoz hasonló árakon adta volna is a jegyeket, sok közülük feltehetően a másodlagos piacokon kötött volna ki, jóval magasabb árakon, mivel az Egyesült Államokban a jegyek továbbértékesítése nagyrészt szabályozatlan.
Bushnell szerint a FIFA legnagyobb hibája nem az volt, hogy magas árakat szabott, hanem hogy nem különített el több megfizethető jegyet a hűséges szurkolók számára.
A FIFA nem reagált megkeresésünkre.