Star Wars visszatér a nagyvászonra: hét év után érkezik az első élőszereplős mozifilm
Már hét év telt el azóta, hogy Star Wars-film utoljára mozikba került, és az idő nem bánt kesztyűs kézzel a 2019-es, szerencsétlenre sikerült folytatástrilógia-záróval, a Star Wars: Skywalker korával.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Pedig annak a gondolatnak, hogy újra elmegyünk a moziba egy vadonatúj kalandért egy messzi-messzi galaxisba, elvileg izgalommal és tömegével rajongói extázissal kellett volna együtt járnia, ám az óvatosságra intő balsejtelem egyre inkább indokolttá vált. 2019 óta a Star Wars-franchise urai a kis képernyőre tették a tétet, abban bízva, hogy a The Mandaloriannal kezdve ott élesztik újjá az élőszereplős brandet. A végeredmény vegyes lett.
Az Andor kiváló volt, a többi sorozat azonban érthetetlen módon jellegtelen. Legjobb indulattal is. The Book of Boba Fett; Obi-Wan Kenobi; Ahsoka; Skeleton Crew... Egyik sem hagyott maradandó nyomot.
A The Acolyte-ot inkább ne is említsük, az egyszerűen borzalmas volt.
Ami pedig azt a sorozatot illeti, amely elindította a franchise-t a kis képernyő felé, a The Mandalorian első évada westernes hangulatú felüdülésként hatott: egy maszkos fejvadászt és egy cuki bébi Jodát követett, mindezt Ludwig Göransson szintis zenéjére. A második és harmadik évad viszont beleragadt a túlburjánzó mitológiába és az „öblít, ismétel” típusú történetmesélésbe, ami tovább hűtötte a lelkesedést, amikor szóba került a The Mandalorian And Grogu – amely meglehetősen furcsa választásnak tűnt a Star Wars mozis visszatéréséhez.
Jon Favreau író-rendező és társforgatókönyvírói, Dave Filoni és Noah Kloor javára legyen mondva, hogy a sorozat nagyvásznas folytatása három dolgot tényleg jól csinál.
Először is egy egyszerű, egyenes történetet kapunk, amely a lehető legkevesebb sorozatismeretet igényli, így az alkalmi nézők is különösebb „házi feladat” nélkül bele tudnak csúszni a cselekménybe.
Másodszor, a The Mandalorian And Grogu totális tűzijátékkal indul. Újra összeállunk a fejvadász Din Djarinnal (Pedro Pascal – és a páncél alatti kaszkadőrök, Brendan Wayne és Lateef Crowder), aki egymaga számol le egy csapat rohamosztagossal. Ezután látjuk, ahogy őt és Grogut besorozza Ward ezredes (Sigourney Weaver), akinek szüksége van rájuk, hogy kiszabadítsák Rotta Huttot (Jeremy Allen White hangján), a néhai Jabba fiát.
Igen, Jabba még azelőtt nemzett utódot, hogy kilehelte a lelkét a A Jedi visszatér végén. Ne időzzünk túl sokat ennél a részletnél – és annál se, miként lett egy fogságban tartott űrcsigának kockás hasa –, a saját érdekünkben.
Rottát ki kell szabadítani, cserébe a Hutt-klán információkat ad egy eltűnt birodalmi szökevénnyel kapcsolatban. Így indul egy tempós első felvonás, több erős, látványos akciójelenettel.
Hogy mi a harmadik dolog, amit eltalálnak?
Van egy négykarú idegen büfés, Hugo, aki paniniket süt, és akinek Martin Scorsese kölcsönzi a hangját.
Igen, az a Martin Scorsese.
És ennyi. A többi egy teljesen középszerű, alig erőfeszítést mutató egyveleg azokból az epizódokból, amelyeket nyilvánvalóan az időközben lefújt negyedik évadra szántak, és amelyek nagyjából annyiban merülnek ki, hogy: Mando CGI-lényekkel harcol, teljesíti a küldetést, kap egy új megbízást, aztán megint CGI-lényekkel harcol, teljesíti a küldetést, kap egy új megbízást, majd újra harcol... Értjük.
Grogu és bolyhos kis fülei továbbra is ellenállhatatlanok, ezt nem lehet vitatni. (Van egy pillanat, amikor tüsszent, az egyszerűen elbűvölő.) Sigourney Weaver pedig továbbra is tévedhetetlen, ez nem is kérdés. És tény, a nyitó percek egy lehengerlő, akciódús jelenetsorban csúcsosodnak ki. Csakhogy nem lehet egy teljes Disney+-különkiadást ezekre a kapaszkodókra felépíteni, és elvárni a nézőktől, hogy szemet hunyjanak a videojátékos küldetésláncokra emlékeztető, sablonos cselekményvezetés és a teljességgel mellékes történet fölött, amely galaktikus unalomba fulladó 132 percen át tart.
A Star Wars-univerzum valaha ámulatot váltott ki, és az első filmnek a Skywalker kora óta jeleznie kellett volna, hogy visszatér a George Lucas-féle, űropera-méretű látványos eseményfilmekhez, amelyek újra reménykedni késztették a rajongókat. A The Mandalorian And Grogu nem kifejezetten rossz film, de túlságosan kockázatkerülő és ízetlen ahhoz, hogy visszaadja a hitet.
Ha ez lesz ezentúl a Star Wars útja, a franchise továbbra is egy Sith-gödörben ragad.
A Star Wars: A Mandalóri és Grogu már a mozikban.