A csoport felkereste a legfontosabb helyszíneket, köztük a ma már elhagyott Pripjaty városát, amely egykor mintegy 50 ezer embernek adott otthont, valamint az új védőburkolatot, amely a megsérült negyedik reaktort fedi. A megemlékezés rámutat a történelem legsúlyosabb, a kiterjedését és következményeit tekintve legnagyobb nukleáris katasztrófa máig tartó hatásaira.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az úgynevezett „likvidátoroknak” nevezett mintegy 600 ezer embert mozgósítottak a Szovjetunió-szerte az 1986. április 26-i robbanás után. Sokan közülük nagy dózisú sugárzásnak voltak kitéve, miközben védőlétesítményeket építettek és törmeléket takarítottak el, ami hosszú távú egészségkárosodáshoz vezetett. A 2026-ban visszatérők közül többen a Poltava régióból származnak, és 1987 és 1988 között a szennyeződésmentesítési munkákon dolgoztak. A volt tűzoltó, Sztanyiszlav Tolumnij szerint ez az időszak meghatározta az életét, és ma is identitása központi eleme.
A katasztrófa több mint 116 ezer ember kitelepítését tette szükségessé, és egy 30 kilométeres tiltott övezet kialakításához vezetett, amely ma is nagyrészt lakhatatlan. A ma látható emlékhelyek és megőrzött objektumok a tragédia nagyságrendjét érzékeltetik. Miközben Ukrajna a háború közepette emlékezik az évfordulóra, a tisztviselők hangsúlyozzák a reagálók emlékének megőrzését, párhuzamot vonva a múlt és a jelenkori helytállás között.
