Igor Mitoraj egyik leglátványosabb alkotása, a "Tindaro" című monumentális szobor a varsói Polswiss Art aukciósház árverésén került kalapács alá, és rekordot jelentő 6,89 millió zlotyért kelt el. Ez a legmagasabb összeg, amelyet valaha is kifizettek egy művészeti árverésen Lengyelországban.
HIRDETÉS
Igor Mitoraj munkássága évtizedek óta lenyűgözi a kritikusokat és a közönséget világszerte. Monumentális szobrai, amelyek gyakran töredezett testeket és arcokat ábrázolnak, ősi hagyományokat idéznek, de ugyanakkor kortárs témát is hordoznak.
"Azt hiszem, ez egy áttörés, egy olyan pillanat, amikor a lengyelek újra felfedezik Mitorajt. Nagyon kíváncsi vagyok, meddig fog ez a rajongás elmenni. De számomra a legfontosabb az, hogy visszahozzuk Mitoraj-t Lengyelországba"" - mondta Agnieszka Stabro, a művész életrajzírója az Euronewsnak adott interjújában.
"Tindaro" - a monumentalizmus visszatérése Lengyelországba
A "Tindaro" egy fiatalember monumentális, 407 cm magas, patinázott bronzból öntött feje, amely 1997-ben készült a KPMG nemzetközi vállalat megrendelésére. Eredetileg e vállalat La Défense-ben, Párizs modern üzleti negyedében található székháza előtt állt. Mintegy húsz éven át a párizsi Manhattan építészeti tájképének szerves részét képezte.
Mitoraj egyik leglenyűgözőbb alkotása: nemcsak méreteiben, hanem formájában is - a szobor hátulján két, gerendával összekötött oszlop, domborművek, az "igazság szájára" utaló maszkaron található -, így a "Tindaro" több mint egy portré, hanem egy olyan szerkezet, amelyben a szobor "belül" és "kívül" párbeszédet folytat.
Szimbolikusan a "Tindaro" név Tyndareos, Spárta királyának, a trójai Heléna apjának alakjára utal - ami a művet a művész munkáiban gyakran jelen lévő mitológiai hagyományba illeszti.
A "Tindaro" elhozása Párizsból Varsóba nem csupán egy kereskedelmi tranzakció - ez egy olyan kulturális esemény, amely lehetővé teszi a lakosok és a közönség számára, hogy napi szinten kapcsolatba kerüljenek a monumentális szoborral, és helyi kontextust teremtsenek az örökségről, a szépségről és az időről való elmélkedéshez.
A művészettel összefonódott élet
Igor Mitoraj, valójában Jerzy Makina, 1944. március 26-án született Oederanban (Németország). Édesanyja lengyel nő volt, aki kényszermunkára kényszerült Németországban, édesapja pedig a francia idegenlégió szintén lengyel származású katonája.
A háború után édesanyjával együtt visszatértek Lengyelországba. Gyermekkorát az Oświęcim melletti Grojecben töltötte.
Mitoraj a krakkói Képzőművészeti Akadémián tanult festészetet Tadeusz Kantor mellett. 1968-ban Párizsba utazott, ahol az École Nationale Supérieure des Beaux-Arts-on folytatta tanulmányait. Kezdetben festészettel és grafikával foglalkozott, de később - inspiráló utazások után, többek között Mexikóban - szobrászattal kezdett foglalkozni. 1979-ben Carrarában járt, majd 1983-ban műtermet nyitott az olaszországi Pietrasantában, a márványbányáiról és szobrászati hagyományairól ismert régióban.
2014. október 6-án halt meg Párizsban; műterme, művei és öröksége azonban tovább él, és szobrai a világ közterein a klasszikus és a modern találkozásának felismerhető szimbólumai.
Világpolgár volt, de soha nem feledkezett meg lengyel gyökereiről.
A művész életrajzírója, Agnieszka Stabro az Euronewsnak adott interjújában hangsúlyozza, hogy Mitoraj mindenekelőtt "a szépség énekese" és olyan művész volt, aki "közelebb hozta az ősi kultúrát Lengyelországhoz és Európához". Bár élete nagy részét külföldön töltötte, művészete mindig magán viselte háborús gyermekkori élményeinek és lengyel melankóliájának nyomait.
Németországban született, gyermek- és ifjúkorát Lengyelországban töltötte, nem messze Auschwitztól.
"E hely közelsége, történelme, a háború utáni időszak hangulata - mindez nagy hatással volt érzékenységére" - jegyzi meg Stabro. A krakkói Képzőművészeti Akadémián Tadeusz Kantor tanítványaként Mitoraj megtanulta, hogy a szépséget nem nyilvánvaló, hanem megható dologként érzékelje.
Bár sokat utazott - Dél-Amerikától Ázsiáig -, Európa volt az otthona. Különösen két ország jelöli ki az útját: Franciaország és Olaszország.
Húsz évet töltött Párizsban, majd végleg letelepedett Toszkánában, a Carrara melletti Pietrasantában - onnan származik évszázadok óta a Michelangelo által használt márvány.
"Véletlenül került oda, amikor öntödét keresett. De amint meglátta a várost, beleszeretett. Pietrasantában minden megvolt: márvány, hagyományok, Michelangelo nyomai és az az olasz nap, amit annyira szeretett." - Stabro hangsúlyozza.
A toszkánai életmód, annak könnyedsége és vidámsága jobban megfelelt a művésznek, mint a lengyel hétköznapok. "Magánbeszélgetésekben a pietrasantaiak azt mondták nekem, hogy egyszerűen imádta a napot és az időjárást. De szerintem nemcsak az éghajlat, hanem az olasz élet egész légköre" - jegyzi meg az életrajzíró.
"Azt hiszem, ez egy olyan művész példája, akinél az élet és az alkotás elválaszthatatlanul összekapcsolódik" - teszi hozzá.
Jellegzetes stílusa a monumentális szobrok, amelyek gyakran töredékesek - fejek, torzók, hiányzó végtagok, repedések, kötések -, mind szándékos kifejezőeszközök. Mitoraj a mitológiából, az antikvitásból merít, de nem azért, hogy másoljon: művei párbeszédet folytatnak a múlttal, az emlékezéssel, az idővel és a mulandósággal.
Művészete az élet metaforájává vált - egyrészt monumentális, klasszikus arányokra utaló, másrészt sebes, hiányos, az emberi sors törékenységét feltáró.
Reflexiók: szépség, mulandóság, töredezettség
Mitoraj azt szokta mondani, hogy a művészetnek a képzeletet kell serkentenie - nem szabad mindent egyszerre felfednie, teret kell hagynia a felfedezésnek, a titokzatosságnak. A "Tindaro"-ban különösen erős a néző, a forma és a tér közötti párbeszédnek ez a hatása. A monumentális fej, de a hátsó szerkezet is egy szobor "szoborban". - Az oszlopok, a domborművek arra kényszerítenek, hogy körbejárjuk, megközelítsük, különböző oldalról nézzük.
"Ez egy kicsit az élet metaforája is általában, hogy mindennek két oldala van, semmi sem fekete-fehér. Érdemes pontosan felfedezni, nem megállni a valóság felszínénél, hanem tovább kutatni". - magyarázza az életrajzíró.
A művész szívesen merített az antikvitásból és a görög mitológiából, de a monumentalitás iránti rajongásának forrásait az azték kultúrában is keresni kell.
Mitoraj előszeretettel szőtte műveibe az antik motívumokat, köztük a mitológiai Medúza motívumát. "A Medúza nagyon gyakran jelenik meg munkáiban, és többféle jelentéssel bír - hol a női erő, hol az igazság és a becsület szimbólumaként. Semmi sem véletlen a szobraiban. Minden részletnek jelentése van" - mutat rá Stabro.
Egy másik védjegye a szája - szinte minden szobrában megismétlődik. 'Ezek a művész szája, egyfajta aláírás' - mondja életrajzírója.
A művészettörténészek gyakran hangsúlyozzák, hogy Mitoraj szobrai nemcsak formai kísérletet jelentenek, hanem az emberi állapot metaforái is. A hiányzó karok, a fátyolos szemek vagy a megrepedt torzók a civilizáció törékenységének, az identitásvesztésnek és a kulturális emlékezetnek a szimbólumaivá válnak. Ezt a töredékes művészi nyelvet néha régészeti ásatásokhoz hasonlítják - mintha Mitoraj "a jövő ősi romjait" hozná létre.
Kortárs művészek és kritikusok "egyszerre monumentálisnak és intimnek" írják le műveit. Monumentálisnak, mert gyakran uralják a városi teret, mint például a híres "Testa Addormentata" az olaszországi Pietrasantában vagy az "Eros Bendato" Krakkóban. Intim, mert mindegyik forma csendet, elmélkedést és melankóliát rejt, ami közelebb hozza őket a vallási vagy filozófiai elmélkedéshez.
"Megteremtette a saját univerzumát" - mondja Stabro. - "Ezek a szobrok megfelelnek egymásnak, létrehozva egy Mitoraj-világot, ahol a szépség találkozik a törékenységgel".
"Michelangelo egy olyan alak, akinek a nyomdokaiba valóban lépett, és akinek a nyomai Pietrasantában gyakorlatilag minden sarkon megtalálhatók" - teszi hozzá.
A kritikusok Auguste Rodinhez hasonlították, és rámutattak arra, hogy az olasz mesterek inspirálták, de ahogy Stabro megjegyzi, az erőssége az eredetiségében rejlett. "Nehéz őt bárkihez is hasonlítani. Igen, megtalálhatók a hatások nyomai, de ő mindig megteremtette a saját nyelvét. Ez az eredetiség az, ami őt posztmodernistává teszi - mert megtörte a klasszikus mintát, saját változtatásokat eszközölt, és új jelentéseket keresett".
A "Tindaro" Varsóban marad
Bár a lengyel aukciós piac történetének legdrágább szobra továbbra is Magdalena Abakanowicz "Tłum III" (1989) című műve marad, amely 13,2 millió zlotyért kelt el 2021-ben, Mitoraj szobrának eladása ugyanilyen jelentős.
A Polswiss Art aukciósház szerint a 'Tindaro', amely szeptember elején a Plac Trzech Krzyży téren állt, továbbra is Varsó városi terében marad.
Hol? Erre az információra még várnunk kell.
A szobor szeptember végéig a varsói Plac Trzech Krzyży téren, a Sheraton Grand Hotel bejárata előtt látható.